Szerelem, halál (beszélgetés)

Mesélj magatokról!

Mennyi idős volt? És te?

Mióta voltatok együtt?

Egy kellemes emlék, amin évek múltán is nevettetek?

Most úgy érzed, vége mindennek, az életednek, és nincs jövő. Tudod, hogy ez teljesen normális? Csak az nem, hogy eleve nem a túlelésről, a trauma feldolgozásáról irsz, hanem a halálodról.

Beszélj a bánatodról olyan emberekkel, akik ismernek téged. Szüleid, barátok, testvéred, rokonok, jó ismerősök, akikben meg tudsz bízni. Beszélhetnél egy jó szakemberrel is, van külön gyászfeldolgozásra szakosodott specialista!

Kérj komolyabb segítséget, mi itt ismeretlenek vagyunk. Meg próbálhatunk válaszolni, de ez nem az igazi... Kell, hogy valaki, aki ismer, aki jobban érti a lelkedet, a reakcióidat, melletted álljon.

De ne a halált várd... még az élet jön, ha most neked nem is úgy tűnik.

Bocsánat a viccelődésért!!!!

Olvasd el az első ,,és a 7. írásodat!!! Az első agyrém,a második érthető és fájdalmas.

Köszönöm a választ!

Én erre ez esetben azt mondanám, amit szerintem a körülötted lévő emberek, hogy sokáig élj és küzdj meg a majdnem lehetetlennel. Ne akarj utána menni, mert talán ő annak örülne a legjobban, ha te a lehetőségekhez mérten boldog hosszú életet élnél.

Hogy mikor halsz meg?? Reméljük csak akkor, amikor eljön az ideje!

Reméljük túl fogod. Van aki nem, van belebetegszik, de legtöbbünk "csak" gyászol. Ki hamarabb, ki később, mindennek megvan az ideje. Részvétem :(

Az mondjuk szerintem hosszútávon nem segít, ha boncolásokat, meg szerelmeshalálos filmeket nézel, plusz azon gondolkodsz, hogy mikor halsz már meg végre.

Ez a Szerelmünk lapjaiban így volt, bár ott a koruk is közrejátszott, plusz betegek is voltak mindketten.

Ah örülök hogy vicces ez.

Én egyelőre nem tudom hogy élem túl ..