Szerelem csak az egyik fél részéről...csalódások

Az én történetem elég érdekes és hosszú, igaz volt párommal csak másfél hónapot voltam, de eddigi életem legjobb másfél hónapja volt.

Mikor megismertem, akkor volt barátom, de a kapcsolatunk már elég rossz volt és ahogy egyre jobban megismertem ezt a fiút, éreztem, hogy az akkori párommal szakítanom kell.

Egyre többet találkoztunk és kezdtük megismerni egymást és egy hónap után összejöttünk. Én már az elejétől kezdve odavoltam érte. A kapcsolat nem volt a legtökéletesebb, voltak kisebb problémáim, mivel ő minden pénteken a haverjaival volt, vagy bulizni ment, és velem csak a szombat estét töltötte, meg persze néhány hétköznapi estét is. Mindig én mentem hozzá kocsival. Ezek miatt a pénteki napok miatt én gyakran hisztiztem, mert az előző kapcsolataimban nem volt példa rá, hogy külön jártunk volna bulizni, meg általában péntektől vasárnapig együtt voltunk.

Váratlanul ért rettentően rosszul eset,t amikor másfél hónap után szakított velem. Arra hivatkozott, hogy ha szeretne, el tudná viselni a hisztiket... Tehát nem szeret, csak mint a barátját és még a volt párjába szerelmes.

Megviselt a dolog. Nem tudtam mihez kezdeni magammal, nem tudtam feldolgozni az egészet, mert ez a fiú úgy bánt velem, mint még soha senki. Olyan kedves volt, olyan törődő és figyelmes, mint még egyik barátom sem. Emiatt sem gondoltam soha azt korábban, hogy nem érez irántam semmit. Én szépen beleszerettem és azt hittem, minden a legnagyobb rendben Naiv voltam.

Azóta történtek dolgok köztünk. A bátyjával és a társaságával jó kapcsolatban maradtam, attól függetlenül is, hogy szakítottunk. Szoktam velük találkozni, néha úgy alakult, hogy a volt párom is ott van és egy társaságban vagyunk. Elmentünk strandra, bulizni vagy csak valamerre. Mondott és tett dolgokat, amiből én sajnos azt vettem le, hogy talán újra velem akar lenni. Ilyen volt a szilveszteri buli is, amikor már két hónapja voltunk külön. Kisebb összejövetel volt, iszogattunk, beszélgettünk, buliztunk. Épp mellette álltam és elkezdet simogatni. Az ölébe ültem és megcsókolt. Akkor még csókolóztunk párszor, megint kedves volt és törődő, haza is kísért és csókkal köszöntünk el egymástól. Nagyon jó volt. Délután át is hívott magához, filmeztünk, átölelt, csókolóztunk, aztán hazajöttem. Utána egy héten keresztül minden nap beszéltünk. Keresett engem és egyik szombaton nála aludtam. Kicsit távolságtartó volt, nem történt semmi köztünk pár ölelésen és puszin kívül... Reggel, mikor kísért haza, megkérdeztem tőle, hogy most mi van köztünk. Azt mondta, hogy nem tudja és hogy majd megbeszéljük, hogy ír majd nekem. Nem is kellett sokat várnom, még vasárnap este megkaptam a választ levélben. Leírta, hogy ha szilveszterkor nem ivott volna, akkor ez a helyzet nem alakult volna ki és hogy nincs értelme ennek köztünk, elsőre se működött. Hatalmasat csalódtam benne, hogy ezt levélben közölte velem és nem tudta személyesen elmondani. Azóta eltelt megint egy hónap, kétszer találkoztunk társaságban, megint kaptam félreérthet jeleket, simogatást, kedves szavakat, szemkontaktust és érdeklődést...

A pasiknál ezek a gesztusok semmit se jelentenek?!

Nem tudom, mit kéne tennem. Tudom, el kellene felejtenem őt, de nem megy. Szeretem sajnos. Mindig ő kezdeményez, amikor találkozunk, egy simogatással vagy egy kedves szóval... de miért teszi? Tisztában van azzal, hogy én szeretem őt. Miért fájdítja a szívem, mikor úgyis mást szeret?