Szenvedések a terhesség alatt, melyek "megtérülnek"! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szenvedések a terhesség alatt, melyek "megtérülnek"!
Nagyon tetszik ez a cikk, mert nekem is most esett le, nem jó megszólni azokat akik terhességnek nevezik azt ha valaki gyermeket vár. Eddig a másik táborban voltam, várandósnak tartottam őket, míg nem húztam magamra ezt a cipőt. Bár én a normál keretek között hányok, napi 1szer, vagy néha csak émelygek és nagyon fáradékony vagyok, de a munkám az nagyon nehéznek tűnik ebben az állapotban. Lassan megszokom, de nem leányálom, és még olyan nagyok sem vagyunk hogy az a kárpótló érzés vígasztaljon hogy rúg a baba vagy bármit is csinál. Csak csendben elül bennem, semmi kapcsolatunk nincs, alig várom hogy lássan uh-n.
De nagyon megvigasztal ez a cikk, mert a vége egy egészséges teljesen normálisan fejlett baba. Nem is aggódom többet a fogyásomon, meg a hányáson.
Gratula neked is :)
Hát jah, a fejfájás sem egy leányálom. Tegnap óta nekem is fáj. De eleve frontérzékeny vagyok :)
Sziasztok!
Először is gratulálok mindenkinek a babucikhoz!
Az enyém fél éves. Komplikáció mentes volt a terhességem, egy "kis" migrént leszámítva az első néhány hónapban. Kb 2-3 hetente volt fejfájásom úgy 4-5 napig, a végén hányással. Homeopátiás szert próbáltam és mindig néztem az időjárás jelentést, hogy mikor várható front, mert nekem arra jött ki a migrénem. Amikor elkezdtem szedni a bogyókat már csak 1-2 napig fájt a fejem és a hányás teljesen megszűnt, végül teljesen megszűntek a fejfájások.
Sajnos én ilyen aggódós vagyok. Sosem voltam az, pár éve lettem ilyen, nem tudom miért.
Terhesség alatt talán azért jobban, mert eddig nagyon sok rossz történt, és félek, nehogy baj legyen.
Igen, legyenek egészségesek, de azért ne bujjanak ki korán. Azt sem szeretném, ha egy inkubátorban fejlődnének, és mindenféle cső lógna ki belőlük. Jobb nekik bent.
Olvastam a naplód :)
Egy dolgot vettem észre,ami sokszor szemet szúr... az,hogy: "FÉLEK, jaj mi lesz...." ! nem jó, ne csináld, bevonzod a dolgokat, vedd lazán minden jól fog menni és kész, máshogy nem lehet!
Az a lényeg, hogy egészséges legyen, az,hogy mikor születik másdolagos...én is húzhattam volna, csak a baba rovására ment volna. Az ikrek előbb jönnek, általában :)
Sztereó :) legalább egyszerre túl leszel rajta :)
Lehet én is jobban örültem volna neki :)
Az állapotodnak élvezd ki minden percét, mert utána hiányozni fog :) tudom,kicsit hülyén hangzik...
Nem vagyunk egyforomák! Ezért is irtam, hogy van aki jobban viseli, van aki nehezebben a terhességet.
Lekopogom tegnap délután óta jól vagyok. Igaz nem nagyon ettem folyékony cuccon kivül mást, éhes is voltam, de legalább jobban érezem magam.
Hát jah, ha megérem a 29. hetet... Az egyik baba még akkor is csak 27 hetesnek megfelelő lesz, mert ő két héttel le van maradva. Én inkább 38. hétig szeretném őket hordani, és inkább szenvedek.
Én is dolgoztam volna ameddig tudtam volna, de engem 5 hetes korom óta veszélyeztetettnek nyilvánított a doki, mivel 4 babával indultam, és ketten maradtak. Meg eü.-ben dolgoztam, ami ugye nem éppen nyugis melo.
Igen, arra kell gondolni, hogy pár hónap és elmúlik minden ami most rossz. Nekem ez két babával elég nehéz, mert ugye mégis csak ketten vannak. Az eddig eltel 23 hét megpróbáltatásairól nem is beszélve. Szegény gyerekeim már ennyi idő alatt megtanulták, mi az hogy küzdeni!!!
"Ettől függetlenül én még egyszer újra be fogom vállalni, még akkor is, ha az orvosom azt mondta, hogy nagyon valószínű, hogy újra így fogok járni, (mert ez genetikus..) mert mindent megér(t) a két gyönyörű gyermekem."
Látod, pont erről beszéltem... :)
nekem a kérdést tették fel, válasszak, gyerek, vagy elcsontosodnak az izületeim, ami egy autóimmun folyamat, te mit választanál?
Életem végéig inzulin, vagy gyerek, te mit választanál? Nos én mindkét esetben gyerek!
Mindenkinek megvannak a maga szenvedései, de elmúlnak, 9 hónap, túl lehet jutni rajta, ha meg arról morfondirozol, hogy félek, jaj mi lesz, uristen, akkor tuti bevonzod.
TÚL KELL ÉLNI ÉS A LEHETŐ LEGPOZITÍVABBAN!!!
De ez egy állapot! elmúlik! A fájdalom, hidd el tudom mi!!! Én sem aludtam a fájdalomtól vagy 2 évig, most alszom valamelyest egy raklap gyulladáscsökkentő mellett.
Tudod miért élveztem? Azért,mert nem a rossz dolgokra gondoltam, hanem amikor "dörömbke" megmozdult és apa keze megemelkedett, meg amikor csuklott...meg..soroljam? csak erre gondoltam és a többi nem érdekelt, nem lovaltam magam bele, hogy de rossz...stb, egyszerűen nem az érdekelt.
Tudom milyen amikor a sav marja a gyomrot, amikor az epekövem volt, én akkor éreztem a nyelőcsövem végig kisebesedett.
Pár hónap és elrohan, ne így fogd fel!
Tudod,most örülnék, ha a gyomrom lenne a legnagyobb gondom, tudom azt is, hogy ettől nagyobb bajok is vannak, ami nekem... én speciál amit nehezen viseltem amikor kb 3-4 hete a fájdalomtól nem tudtam felkelni az ágyból szinte napokig, apa vitt ki pisilni az ölébe és ott volt a kislányom nem tudtam ellátni...szőrnyű volt...:( de optimista vagyok! Meggyógyulok! :)))
Az,hogy hamarabb szülsz, az nem probléma, ha elérted a 29-azt hiszem-hetet, akkor már életképes, én is előbb szültem 2 héttel, hála, mert így is egy mamut lett :)
Ja, hogy mi volt a vérnyomás, csak írtam, nem írtam, hogy szenvedtem miatta, mint említettem, az utolsó napig dolgoztam, jöttem mentem. a császár után egy héttel szintén...
Estére célszerű megemelni a fejet jobban, akár ülve aludni, én éjjel volt, hogy felkeltem jég hideg vizet ittam, kenyérrel... a noni is jó volt rá... nekem
Gratulalok a cikkhez.Bizony en sem mondtam eddig soha hogy varandos vagyok,sem az elsö gyermekemnel,sem most.
Sokan csodalkoznak is,amikor mondom,utalok terhes lenni.Pedig ez van.
Utalom ha nem ehetek akarmit,mert hanyingerem lesz a szagatol is,utalom amikor rengeteg a savam,utalom ha fel kell kelni ejszaka mert faj a pocikom,ugy tele van a hugyholyagom...
Alig birok fel orat gyalogolni,mar lihegek.Nem jön ram semmi normalis ruha,nem tudok magassarkut hordani,sorolhatnam örökke.
Es a cikk neve talalo nagyon,mert mindez a sok bosszusag megterül,csak az a franya 9 honap..
Na jo azert vana terhessegnek is szep oldala.Amikor a pici baba rug a pociban:)
Ilyen reklámon sírós nekem is volt :) De igazából mindenen tudtam pityeregni.
Én is úgy gondolom, hogy attól mert valaki kínlódik, lehet jó anya. Sőt! Talán jobban megbecsüli azt akit a szíve alatt hord. Persze, ezzel nem azt akarom írni, hogy akinek probléma mentes a terhessége az rossz anya lesz, és nem becsüli a gyerekét!!!!
Van olyan anya, aki kihord egy babát és eldobja magától. Nah, az ilyen anyával a kínok kínját életném át!!!
Egyetértek Lina206-al és Florrrr-al is. Egyébként vannak dolgok amikről nem szoktak beszélni, de létezik. Ilyen az áldott állapot terhességként való megélése.Lehetsz te attól jó anya, hogy 9 hónapig kínjaid vannak, és alig várod, hogy vége legyen.
Persze rengeteget számít a hozzáállás, de van olyan hogy már nem segít az optimizmus.
És a hormonokat se felejtsük el, ami pl a legvidámabb nőt is megríkathat. Én például néha a reklámokon is sírtam, mert meghatónak tartottam azt, ahogy pl az anya együtt sétál a gyerekével :)
Nem bántani akarlak, de nem értek veled egyet!
Igen, valóban másnak is van gyomorégése, hányingere, és esetleg hány is. De az nem mindegy, hogy kinek mennyire súlyosak a panaszai.
Tudod, amikor már 1 hete nem alszok éjjel, mert akkora fájdalmaim vannak, szinte halálfélelemmel, és a babáim is megérzik ezt, akkor úgy gondolom nem a felfogásommal van a baj.
Biztosan neked sem volt könnyű terhességed, mint ahogy sajnos sok kismamának nem az, de biztosan mindenki szenved valamitől, de nem hinném, hogy élvezi is.
Én pl. nem élvezem, hogy majd szétmarja a gyomorsav a gyomromat, liftezik állandóan, és hogy emiatt enni sem merek, de még egy pohár vizet sem merek inni.
Én elég jól viselem a fájdalmat is, de azért ez már túlzás. Ráadásul semmi nem hat. Ehetek kekszet, ihatok tejet, szedhetek be Rennie-t, semmi! Szóval marad a csöndes szenvedés, amit egyáltalán nem élvezek, de szerintem senki nem élvez akinek úgyanúgy ez a baja. Gondolom van akinek több a gyomorsava, van akinek kevesebb. Ugyanigy a hányingerrel, hányással...
Az, hogy 105 kg-ra 160-as volt a vérnyomásod, és gerincsérved lett... Biztosan minden kismama szülés után csak legyint majd, hogy "áh, szenvedtem, de mi volt az nekem"
Én most konrétan azon aggódok, hogy ne szüljek meg idő elött. Sajnos az elmúlt időszakban pár ikres kismama elöbb szült meg mint kellett volna. Nah, itt viszont lehet felfogásról beszélni, mert azért mert ők elöbb megszültek én nem biztos. De mégis az emberben van egy kis félsz, hogy hátha...
Tényleg nem rosszindultaból írtam, de ilyen könnyen nem szabad azt mondani, hogy fennakadunk dolgokon, mert ez ezzel jár.
Persze, csak nem mindegy mennyire viseli meg az embert, és ugye ezt addig nem tudja még át nem éli.
Lassan a 18 hetet töltöm. 12 hétig hánytam, aztán jött egy hónap nyugi. Most megint hányinger, hányás, plusz gyomorégés.
13-ik héten vérzés, kiderült, hogy mélyen tapadt a lepény, onnantól pihi, fekvés.
Megjött az afp, rossz lett. Valószínű, hogy elszámoltak, még nem töltöttem be a 16-ot mikor küldtek vérvételre, mert a 4D-s uh-on minden rendbe volt.
Egyszer legyen augusztus, és kint legyen a babám, mert végig aggódom ezt a terhességet, pedig már harmadik gyerköcöm lesz...
Azért megnézném az optimizmusodat amikor 7 orvos a fejed fölött azon tanakodik, hogy megszakítsák-e a terhességedet a Te egyre romló állapotod miatt. A cikkben nem a kis hányás-gyomorégést taglalta a szerző, hanem a már kóros változatát. Belinkeltem egy cikket, érdemes elolvasni, és nem összekeverni a már említett szokványos tünetekkel, amik nem veszélyeztetik sem a baba, sem az anya életét.
Nem ritka, hogy az ebben a betegségben szenvedő állapotos nő terhességét meg kell szakítani.. Amiről én írtam az betegség.
Nevetséges az optimizmus, amikor reggeltől estig csak egy vaksötét szobában vegetál az ember, és még hányni is úgy kell kitámogatni. Nem szabad a szezont a fazonnal keverni.
Ettől függetlenül én még egyszer újra be fogom vállalni, még akkor is, ha az orvosom azt mondta, hogy nagyon valószínű, hogy újra így fogok járni, (mert ez genetikus..) mert mindent megér(t) a két gyönyörű gyermekem.
Részemről ez nem felfogás kérdése...
igazad van moncianya!
én se panaszkodtam élveztem minden napot és pillanatot, még a hányásokat is elfogadtam :D igy legaláb nem hiztam :D
örültem és örülök most is
szia.
először is gratulálok :)
tényleg mindenkinél máshogy zajlik, nekem tényleg csodás időszak volt.
egész idő alatt 1x hánytam, az is egy vizsganapon volt, tehát valószínű inkább a vizsgadrukk okozta.
lényeg a lényeg, bárhogy is, de megéri végigcsinálni.
azt hiszem ebben egyet érhetünk :)
Sajnálom nagyon, de a lényeg hogy minden jobbra fordult
Én amikortól megfogant a kislányom a 6.hónapig hánytam minden nap többször számolni nem is tudtam, de ennek ellenére sem éreztem tehernek a "terhességemet", az utolsó hónap az igen az az volt, de amugy nem teher szerintem ez egy nő számára aki végül is ezt vállalta azzal hogy teherbe esett!
nehéz és igen sokan szenvenek, de tényleg teherként éltétek meg? én nem
Átérzem....
Nekem 3 terhességem volt, egyik rosszabb, mint a másik. Hányás, fogyás (23kg!), 2 hónap kórház, infúziók...... Mind a háromnál!
Sajnos a második gyermekemet elvesztettem a hányás miatt, ugyanis ráment a májam.....
Senki ne járjon így!!!!!
Nekem a 16.-héttől előszőr diéta majd a 17.-től inzulinozni kellett magamat napi 3* és vagy négyszer evés után egy órával mérni a cukrot, meg előtte is, sőt az utolsó időben éjjel 3 órakkor is szúrtam,felvizesedtem, ami a 105 kilómra elég korrekt volt :) a gerincsérvem is kijött... de engem nem viselt meg az utolsó napig dolgoztam még a 160 as vérnyomással 40 fokos melegben, élveztem :) csodálatos volt, minden egyes pillanat, a fáslizástól kezdve, szúrásig, minden...
a terhesség kihozott egy autóimmun betegséget, némi cukrot, és pajzsmirigy gondot... nem érdekel,megérte és azon gondolkodom, hogy szeretnénk kistesót,minnél előbb, mert a bajomra bázisterápiát kell elkezdeni életem végéig és mellette nem lehet baba.
Én úgy veszem észre, hogy olyan gondokon akadtok fel, ami vele jár, másnak is van gyomorégése, hányása, ha nem hány akkor más...ez egy állapot, a felfogással van gond!!!
Lehet, hogy kiutáltok ezért, de ez az én véleményem, kell ilyen is a fórumban :) elég optimista vagyok! :)
Én most nagyon szenvedek a gyomorégéstől!!! Éjjel sem aludtam egy percet sem, fájt a mellkasom, fájt a hátam, égett a gyomrom!!!
Olyan halálfélelmem volt, hogy azt hittem meghalok. 23 hetes terhes vagyok, de 23 hetet végigszenvedtem, vagy ez vagy az miatt! Hol a hányás, hol a sav, hol más miatt!!!
Szinte alig eszek valamit, mégis jön a sav. Ilyen, hogy keksz, tej, banán, meg mit tudom én, nem hat. Rennie-t kezdtem el szedni, de éjjel 3x szedtem be és semmi!
Vettem Salvus vizet, talán az picit segít.
Anyósom mamája is elég gyomorsavas, ő ajánlotta, hogy igyak reggel éhgyomorra, és este lefekvés elött kb. egy deci meleg vizben elkevert 2 kk. mézet, és 1 kk. fahéjat. Ma kipróbáltam ebéd után, nah talán kicsit segített.
De már előre félek az éjszakától!!!!
hyperemesis gravidarum
Én már kétszer csináltam végig amit leírtál... :(
A kórházat, az infúziózást, a nem evést, és a hirtelen 5 kiló fogyást is. Viszont a 2. terhességemet már csak gyógyszerrel éltem túl. Az én orvosom konzíliumot hívott össze a többedik kórházas sztorimnál, és ők egyöntetűen a gyógyszert találták megoldásnak. Deadalon kúpot kaptam, mert ugye a tabletta nem maradt volna meg bennem. Ezzel éltem túl a 28. hétig.. mivel szedál, gyakorlatilag addig aludtam.. csak hányni keltem fel.. Aztán amint kicsit jobb lett, elhagytam a gyógyszert. Nekem garantálták, hogy ettől nem lesz baja a babának. Esélyem sem volt másképpen..
Nehéz.. és én még szeretnék még egy babát, de nem vállalhatom addig, amíg nem lesz legalább óvoda korú.. nem tudnám ellátni ha újra így járnék.. és eddig kettőből-kettő.. szóval sanszos.:(
Megértelek, és átéreztem amit írtál.
:)
Igen,tényleg imádnivaló!!
Szia!
Az én terhességem sem volt egy leányálom.. És nem értek egyet azokkal sem,akik nem hajlandók ezt a szót használni,hogy terhes..
Nekem azzal kezdődött,hogy az 5.héttől kezdve hánytam. Naponta 2-szer,5-ször.. Ez "csak" a 12.hétig tartott,de aki nem éli át nem is tudja felfogni,hogy milyen érzés. Idegileg és fizikailag is nagyon kimerültem. Elhanyagoltam a házimunkát is. Elvittem a kisfiamat az oviba és ahogy hazaértem mentem hányni..
Közben 7 hetesen kórházba kerültem vérzéssel. 1 hétig feküdtem bent. Csigalassúsággal teltek a napok. Utána volt pár hónap nyugi. Majd terhességem végén (37.hét)fény derült a súlyos vérszegénységemre és beutaltak vérátömlesztésre. 2.4-es vassal és 87-es haemoglobinnal nem akartak kockáztatni. A transfúziót elutasítottam. De beszéltem egy homeopátiás dokival,aki segített és rendbejött a vérképem. Mindezek után én lepődtem meg a legjobban azon,hogy csodálatos és gyors szülésem volt. A kislányunk,Zsuzsika azóta is bearanyozza a napjainkat:))