Szenvedek a gondolataimtól (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szenvedek a gondolataimtól
Ezek szerint nem találtál megfelelő pszichológust. :(
Régóta tart nálad ez az állapot?
Ez a legfontosabb: akarni kell és tenni érte, hogy jó legyen. A természet közelsége, a kerti munka, sőt már a napsütés is jót tesz a kedélyünknek.
Örülök, hogy találtál segítséget.
Nagyon örülök, hogy ilyen sokat hozzászóltatok az írásomhoz. Annak nem, hogy mások is járnak hasonló cipőben, mint én.
Annyi változott a cikk írása óta, hogy sok meditatív szöveget hallgattam a youtube-ról. Sokat használtak abban, hogy lássam az életem értelmét, örömeit, segítenek az önnyugtatásban is.
Másrészt nekünk nagy kertünk van és elkezdődtek a kerti munkák. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy dolgozzon odakint a friss levegőn. Lehetőleg legyen benne kis fizikai munka is, ne csak ültetgetés. Nagyon jót tesz a testnek és az elmének is. Tisztábban lát tőle az ember, látja a munkája eredményét, hatalmas endorfin adag a szervezetnek!
Egyszer szembe jött velem a tanárom (nagyon rég volt) és csak annyit mondott:
"VÖRÖS ÉS FEKETE"
Azóta tudom, hogy egy Stendhal könyvről van szó, de még nem olvastam el, pedig a körülmények jeleztek. (Ezek mind jelek!)
:)
Ezért gyönyörű a magyar nyelv. Mert sehol nem fejezik ki ilyen gazdagon, ennyire frappánsan, ennyire színesen, ennyire lényegre törően, ennyire bölcsen.
Így van, a legnagyobb büntetés az, amit te rósz ki saját magadra. Minden szellemi gyakorlat (pl: ima, meditáció) azt célozza, hogy magaddal kibékítsen. De ezt akkor fogod észrevenni, amikor CSINÁLOD, amikor TAPASZTALOD!
Úgyis mondják, hogy amikor az egyik kezed nem harcol a másikkal, akkor megérkeztél! (a belső békébe)
Akkor már nincs kedved harcolni se magaddal, se másokkal. Az energia minősége megváltozott. Kisimult, szelíd lett.
Nem olvastam, csak akartam. (egy csomó van várólistán)
De például a Bűn és bűnhődést olvastam és az pokoli, de nagyon tetszett. Nagy mű.
Saját magad elől nem menekülhetsz.
Milyen jól fogalmaz a magyar nyelv: elemészti a bánat, meghasad a szive.
Az önvád, ami sosem hagy el.
A legnagyobb büntetés ,amit Te mérsz magadra.
Olvastad a Vörös és Feketét?
Fura, de egy idő után annyira meg lehet szokni a csendet, hogy még a zenét is hátrahagyod. Tudom, ez hihetetlen. Eleinte a csend nagyon "félelmetes", de nem a csendtől ijedsz meg, hanem a saját lelkedben lévő tartalmaktól, amiket előhív.
A sötétség ugyanez. Abban is hatalmas csend és béke van.
Megfogott ez a mondatod: "hiába dugom a fejem a hangzavarba..."
Ismerek valakit, aki pont ezt teszi, de amióta ismerem, folyamatosan, évtizedek óta. Ki se nyitotta még a szemét, s kapcsolja be reggel a rádiót; ahogy felkel, kapcsolja be a tévét, de a rádió is szól tovább...) Átmegy egyik szobából a másikba, kapcsolja be a rádiót vagy a tévét - ami éppen kéznél van...
Vicces lenne, ha nem lenne szomorú...
Annyit javítanék (nem én írtam), hogy ezek nem a lélek összetevői, hanem a személyiségfejlődés (lélekfejlődés) állomásai, fokozatai.
A lélek összetevője az akaratvilág, az érzelemvilág és a gondolatvilág. Ezekből áll a lélek. Ezek "rendezettségéből" alakul, formálódik a személyiség.
Te állítottad így össze vagy másoltad valahonnan?
Megjelölném a forrást, mert azt úgy illik.
Szívesen!
A jó az, hogy nehezen, de le lehet vetkőzni a szülők általi megbélyegzéseket.
A saját félelmeiket, sztereotípiájukat vetítik a gyermekeikre. Most ezt inkább a másik fórumra kellett volna írjam.
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Éndzsöl gondolatai...Ki, mi, kiért, miért, mitől, hogyan, Tegyük fel a kérdéseket és próbáljunk meg együtt választ találni rájuk!!!!!
- Várom beszélgetni azokat akik legmélyebb gondolataikat nem merik elmondani senkinek mégis elmondják mindenkinek!
- A párom, a szerelmem és egyben az, akitől szenvedek. De őt akarom!
- Jobb hogy megszakítottuk a kapcsolatot egymással? Szenvedek...
- Kivagyok a koraszülés gondolatától