en is voltam ilyen helyzetben.a mostni parommal tobb mint 5 eve elek egyutt nagyon szeretem,es ot tisztelema legeslegjobban az osszes kozul,de soha nem fogom elfelejteni akivel szinten 5 evet eltem
En voltam mar ilyen helyzetben, es hogy oszinte legyek, masfel evnek kellett eltelnie, hogy mar ne sirjak miatta. Pedig masik foldreszen voltam, valtozas, sok ujdonsag, minden amit ajanlanak felejtesre:) Megis nagyon nehez volt. Ennek mar 4 eve, de meg mindig gondolok ra neha. Ahoz, hogy oruljek neki, hogy ki tudtam maszni a kapcsolatbol, a mostani parom kellett. Mert ez annyival jobb, hogy tudom, jol dontottem. Elotte is voltam massal, megis az elozoert sirtam ejjelente.
Velem is szakított a volt barátom, és nagyon megviselt (de nem azért, mert nem szeretett, csak voltak ellentétek közte és a szüleim között, és ennek akart véget vetni).
Ugyanúgy sírtam, mint te. Lassan 3 hónap telt el, telefonon nem beszéltünk, csak 2x kezdtünk el levelezni, de egy pár levélnél megakadtunk. Mindkétszer ő nem írt vissza. Azt írta, hogy könnyebben viseli, mint én, de neki is nehéz.
Azóta mással vagyok, de őt valahogy nem szeretem, vagy legalábbis nem annyira, mint kéne.
Minden este nézem, hogy jött-e levél az ex-től, és csak arra várok, hogy visszaírjak neki. Őt talán még mindig jobban szeretem, mint a mostanit.
Na de ki érti a szerelmet, mert az mindig olyan bonyolult...
Nem voltam még hasonló helyzetben,de azért írok:)Számomra egyértelműen kiderült,hogy te még mindig szereted őt,megbántad,hogy szakítottál vele!Konkrétumokat nem tudok,mert a leveledből nem derült ki a szakítás oka.
De sztem,ha még mindig ennyire szereted őt,és nem megbocsájthatatlan dolog miatt szakítottál vele,akkor érdemes lenne,ha felkeresnéd és egy jó nagyot dumálni vele.Kideríthetnéd,hogy ő mit érez még irántad,aztán a többi úgyis adná magát.
Szep. 18-án szakítottam életem nagy szerelmével az első szerelmem volt.Szep.23-án hívott de HÜLYE voltam és elutasítottam nem mentem vele. Nagyon megviselt a dolog.Sokat sírtam miatta sok éjszaka mikor nem látott senki. Ma összefutottunk ennyi idő után és elkezdtünk beszélgetni nagyon kedvesen beszélt velem.Érdeklődött felőlem hogy mi van velem hogy vagyok.Hogy megy a suli stb.És közben állandóan mosolygott.Majd elindult és visszanézett és rám mosolyodott.Mikor elköszönt csak annyit mondott, Jó legyél!Máskor is láttam de valamiért mikor hazaértem rámtört a bőghetnék úgy sírtam mint akit megvertek tudom hogy szégyen de ez van.Miért viselt meg annyira hogy beszélgettünk?Nem értem magamat.Pedig nem mondott semmi biztatót.Nagyon OSTOBA és HÜLYE vagyok?Próbáltam elfelejteni de nem megy és most felbukkan beszélünk egy kicsit és még erőssebben akarom őt.Mit csináljak?Volt már valaki hasonló helyzetben? Légyszi írjatok valamit.