Szakított a barátnőm... (beszélgetés)

Köszönöm mindenkinek! Tudom nincs két egyfoma kacsolatsem, pont mint ember sem. Igy kivülállóként nehéz egy ilyen dologban állást foglalni. Nagyábból a kérdésre kaptam választ, miszerint lehet még folyatása a dolognak, de már közel sem annyi, mint a befejezésnek. Természetesen elfogadom, azt is ha ennek itt a vége. Jelenleg, még nem megy a teljes elfelejtés, mármint a épp eszem tudja, hogy ez lezárult most, de a remény még nem halt bennem meg. Én tényleg még mindig nagyon szeretem. Igy szerintem természetes, hogy valamilyen téren most nehéz nekem ez. Ugyanakkor tényleg azt érzem rajta, hogy még ő sem tudta lezárni magában ezt a dolgot, de nyilván fixet senki nem tudna nekem mondani, esetleg egy idő utazó. Szóval, ha egyszer változna valamilyen irányba a dolog és már több hete nem jelenkezik, akkor fogom tudni hogy már esély sincs. Viszont, ha jelentkezik akkor az ellenkezője is be bizonyosodhat.

Én is inkább efelé hajlik, de per szén kivételek vannak.

*el a jövőt

Nos,ha számára ijesztő volt a dolog komolysága, akkor lehet, hogy mégsem veled képzeli eladó jövőt. Bocs, hogy ezt írom, de én így látom.

Fontos hogy mostantól fogva ne keresd és ne beszélgess vele. Akkor sem ha ő akarja.

Nem tudom, szerintem csak duma.

Én jelenleg még reménykedem mert nagyon szeretem, valószinü azért is mert még nagyon friss a dolog, ugyanakkor most nekem is kell az idő. Mégis csak bennem is lett "törés" emiatt, most a különlét mindenképp kell.

Hidd el, ő nem közösen képzeli el a jövőt, legalábbis jelenleg. Ettől még simán lehet, hogy egy kis különélés után rájön, hogy hiányzol neki, ismerek ilyet...

Kivánom hogy számodra legjobban alakuljon. Fiatal vagy, előtted az élet. Aki menni akar azt engedni kell.

Hát sajnos ezt már tényleg csak az idő deritheti ki, most úgy kell kezelnem, hogy végleg vége azután majd kiderül.

Ez nekem a kegyes szakításnak tűnik. Meg így jobban van lehetősége vissza táncolni h mégis akar. De szerintem az a ritkább. Esetleg beszéld meg vele mit érez, mi változott.

Ő nem akart nekem teret adni, mert a fejében az élt, hogy attól még béreljük együtt a lakást max egyik héten ő van itt másik héten én, meg hogy az egyetemen attól padtársak leszünk illetve beszélünk napi szinten, én közöltem vele, hogy nálam ez kicsit fekete-fehér hogy vagy együtt vagy külön.

Soha nem volt, semmi tiltva neki, ha hétvégén bulizni akart a barátnőivel, és mondjuk nem hivott akkor sem akadtam ki, nem kérdezősködtem mert tudtam azért nem ajánlotta, hogy mehetnék mert most csak "csajos" estét szeretne. Szerintem nagyobb baj, hogy a barátnői nagyrészt elköltöztek a közelben akivel még tudja személyesen is tartani a kapcsolatot csak egy maradt. Egyébként elég introvertált nem szeret új emberekkel barátkozni. És kicsit ezek miatt érzem, hogy most a multat siratja. Természetesen én is rájöttem most, hogy azért ez így sok volt minden heten 5 nap majdnem 24 óra együtt. a Hétvégéket általában külön töltöttük, mindenki a saját köreiben, ha vissza csinálhatnám nem lenne ugyan az a órarendünk.

Adj teret neki az átgondolásra. A közös élethez 2 ember kell. Ha ő másképp érez, akkor nem lesztek boldogok.

Annak mondjuk mindenképp örülök, hogy nem "rosszul" lett vége, gomdolok itt arra, hogy nem megcsalás nem veszekedések, vettetek véget ennek. Leginkább egy kapunyitási pánikot érzek most rajta, elgondolkodott, hogy rossz szakmát is választott az egyetemen, illetve, hogy rossz egyetemet. most kicsit olyan mitha mindent meg kérdőjelezne magában. Mintha azt érezné ha véget vet a dolognak újra vissza kerül a közép iskolás éveibe.

Igen én is így látom, természetesen most úgy kezelem inkább, mintha már nem lenne esély, de szerintem most neki könnyebb mert a héten kihagyta az egyetemet is, így nincs meg ugyan az a hiányérzete, mint nekem. Majd szerintem neki is nagy rádöbbenés lesz mikor az üres lakásba érkezik jövőhéten, bár majd kiderül.

Simán visszatalálhat, viszont hogy folyamatosan találkozni fogtok az nem fog segíteni.

Szakított a barátnőm, arra hívatkozik, hogy magányra van szüksége több mint 3 évig voltunk együtt, az egyetem miatt össze is költöztünk egyetemi időszak alatt. Azt mondja szeret, illetve még mindig velem képzeli a jövőt, én úgy is érzem, hogy igazat mond. Még azt is mondta, hogy csak megijedt, hogy túl komoly lett túl fiatalon a kapcsolatunk. Szerintetek ennek lehet még jövője? (a héten kiköltözöm a lakásból most ő nincs itt a szüleinél van, mire vissza jön én nem leszek itt.) lehet még hogy a hiányom annyira meg fogja viselni, hogy újra felkeres? illetve nem tudjuk annyira kerülni egymást egy szakra járunk az óra rendünk is 98%ban megegyezik így muszáj találkoznunk.