Sötét árnyék (beszélgetés)
Mi is érezzük a gyereken telefonban, ha mellette van az anyukája, picit feszültebb, szerintünk ez azért van mert senkit nem akar megbántani nagyon intelligensen kezeli a 2 oldalt, nehéz lehet neki, nekik a ti esetetekben is...nekünk viszont szerencsénk van abban hogy az anyuka imádja a kislányt és nagyon jó a viszonyuk, nem tesz olyat ami a gyerekben direktben rossz érzést kelt. Nem szidja az apját, minket...nem régiben bevált szokása volt, hogy nagyon sokat hívta az anyukáját, ha jó élménye volt azonnal megosztotta vele, vagy akkor is ha nem annyira jó, megsérült vagy nem nézhetett éjjel tv -t, nagyon rossz érzés volt, picit olyan volt mintha jelentett volna minden pillanatban, de normálisan kezelte az anyukája, többször mellénk állt...a párom nagyon befeszült ettől a szoros kapcsolattól...de most már megoldódott, tényleg annyit beszélnek ha itt van amennyi egészséges...bár már nagy lány lett, sokat komolyodott...talán ez is segít. De igazad van ehhez kell az anyuka intelligenciája, jó indulata is.
Hát egyszerűbb lenne,az biztos.De benne találtam meg a lelki társam :)
Azt hiszem tökéletesen sikerült ezt leírnod és megfogalmaznod!
Mindez így is működne nálunk is, hisz mindig mi alkalmazkodtunk és nem esett nehezünkre,de sajnos nálunk havi egy alkalommal szinte biztos,hogy csinál vagy mond valamit az ex,ami miatt a párom vagy ideges vagy szomorú lesz.Telefonok és üzenetek ellenőrzése,diktálja mit kell a gyereknek mondani,vagy írni az apjának.Egyfolytában szid minket a kisgyereknek,holott kérte már,hogy ne tegye,mert neki rossz ezt hallgatnia.Persze szemben mézesmázos.És tűrni kell,mert bármit lépünk a gyerek issza a levét.
Az én párom már a kislánya jó éjt puszijait egész pici kora óta nem tudja minden este átadni... és úgy gondolja, hogy ha már a lánya, anyukájával és annak családjával tölti a mindennapjait ezért alkalmazkodik a kislány és anyukája életritmusához, időbeosztásához. Az ünnepek, nyaralások időpontjai és a váratlan programok elsőbbsége mindig is az anyukáé volt és marad is. A párom nyilván szeretne többet együtt lenni vele, de inkább kerüli a konfliktust, viszont amikor itt van és velünk van akkor mindent megtesz, hogy az mozgalmas, jó hangulatú, boldog, tartalmas időt töltsenek és töltsünk együtt. Annak ellenére hogy úgy gondolja, hogy az apa is ugyanolyan jogú szülő mint az anya és szeretne sokkal inkább a részese lenni a kislánya életének, nevelésének, a napi gondoskodásnak, szeretne csak egyetlen egyszer is szent este ott állni a fa alatt a kislányával, tudja hogy ezt már nem tudja visszacsinálni, azzal, hogy az anya nevelte és neveli kimondatlanul is ő lesz a teljes jogú szülő. Nem a volt feleségét látja sötét árnyéknak hanem a múltat, a saját hibáit, életük körülményeit amik odavezettek hogy ne együtt neveljék a gyermeküket. Nem tartom őt ezért gyengének, még a mai napig is sokszor rosszul esik neki, de soha nem gondolja, hogy direkt és ellene szól ha nem a megbeszélt időpontban jön vagy tolni kell a mi nyaralásunkat, mert ott változás van, vagy hogy idén is csak december 27 - én jöhet és Szilveszter napján már vinni kell haza...mert egy csodálatos, okos, gyönyörű, ragaszkodó, jól nevelt, nagyon kedves gyerek, aki szinte már felnőtt...sajnos nagyrészt nélküle...ez inkább a sötét árnyék. Mi így éjük ezt meg.
Akkor te még egész könnyen megúsztad :) engem kocsi alá akart lökni az exfelesége a ma már expáromnak :P
Egy ideig köpködött, főleg mikor a lánya nem azt mondta neki, hogy anya, hanem az én nevemet... akkor volt minden, napi 100 sms, folyamatos telefonhívások. Aztán amikor már fel akartam jelenteni, mert nagyon elegem volt egyszercsak eltűnt.
Rosszul valasztottal. Notlen ferfival konnyebb az elet - egy fokkal.
Kissé talán drámaira sikerült,de sajnos nekem másként nem jutott eszembe,hiszen ez a nő végig fogja kísérni az életünket,aki valahogy sosem mint derű jelenik meg benne.
Nekem a 2 gyermekes állítólag boldog exfeleség azt üzente, hogy ki fogja tépni a hajam. Visszaüzentem, hogy mikor már nem úgy viselkedik, mint egy hisztis óvodás, akkor beszélgethetünk. Azóta csendben van!
Én voltam/vagyok hasonló helyzetben,de soha nem jutott volna eszembe, hogy ezt "sötét árnyékként" aposztrofáljam.:/
Köszönöm a hasznos választ.
Nyilván nem vagy,vagy voltál hasonló helyzetben,hisz ha így lett volna,neked is jól esett volna más hasonló cipőben járó emberekkel beszélgetni!
Az együtt köpködés nem segítség. Próbálj inkább másra koncentrálni.
Sziasztok!
A fórumot azzal a céllal hoztam létre,hátha találok embereket,akik hasonló cipőben járnak,mint én és esetleg saját tapasztalataink által segítséget nyújthassunk egymásnak!
Olyan nőkkel beszélgetnék,akiknek jelenlegi párjuk élete része egy gyermek,és egy vele együtt járó exfeleség,aki nem nyugszik tőlük!És most nem szerelmi féltékenységre gondolok,hanem mikor a nő saját gyermekét használja fel arra,hogy borsot törjön a volt férj orra alá,holott elvileg ő hatalmas boldog új kapcsolatban él.Érdekelne,mások hogy élik ezt meg,megoszthatnánk tapasztalatainkat.
További ajánlott fórumok: