SOS tanácsot szeretnék kérni, pls segítsetek! (beszélgetés)

köszi, hogy írtál, de gondolom, csak az első írást olvastad el.. (nem hibáztatlak, enyhén szólva is rámjött a szófosás :D)

szóval azért ez nem ennyire sarkos.

azt nagyon jól látod, hogy önzőbb lett, mint volt.. de azért nem a "csakis én" van előtérben,

és neki előtte is rengeteg barátja volt, nem tudtunk úgy végigmenni pesten (!) hogy ne jött volna szembe minden sarkon egy ismerős.. és :D aranyos, hogy többen gondoltátok, hogy észre sem venné, ha nem jönnék haza.. na azért ez elég durva lenne, ilyen nincs :)

na.. mindegy én nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítséget, aranyosak vagytok!

most csak azért drukkoljatok, hogy ilyen jól is folytatódjon.. eddig nagyon jó... én őszintén remélem hogy most tényleg leesett neki.. :)

puszik!

drága, hát hogy a fenébe ne létezne??? :)

ha vele boldog vagy, akkor vele legyél, ne a boldogtalan életedhez ragaszkodj!

Egyet értek Solyommal:)

Menj hozzá:) Nem mindennap pottyan az ember elé egy ilyen Társ:)

Hogy mit tegyel ???

Hat menj hozza ferjhez -:D

Én elmondanám neki a helyedben, hogy ez így egymás mellett élés, de nem párkapcsolat. Neked ez nem jó. Kérdezd meg, hogy ő a jövőbe hogyan tervezi a dolgot ilyen hozzá állással?

A helyedben megtenném, hogy nem megyek haza, bár ezzel még nem lett megoldva a helyzet. Kíváncsi vagyok, hogy észre venné e amúgy azt, hogy nem vagy otthon... tekintve, hogy haza megy ittasan hajnali 3-4-5-kor vagy ahogy éppen kijön. Én azt már nem is viselném el.

Azt látom így az elmondásod alapján, hogy amíg nem volt neki senki más nagyon - barátok, addig minden jó volt, de mikor sikerül beilleszkedni, nagy ismerősi körre tett szert, favorit lett: elfelejtette, hogy te ott vagy, hirtelen előtérbe került az ÉN, a csakis ÉN.

Ha nem akarsz szenvedni, akkor beszéld meg vele, hogy hogyan tovább és döntsetek valahogyan, de mindenképp kell valami megoldás, mert ez így nem jó most.

Segítsetek kérlek!

Létezik szerintetek igaz, tiszta, őszinte szerelem? Óriási dilemma kellős közepén állok. Tanácstalanul. Nem értek szinte semmit. Összezavarodtam. Családanya vagyok, mindig őszintén és becsülettel neveltem a gyermekeim. Az egyetlen igaz kapcsolatnak tartom az anya-gyermek kapcsolatot. Imádom őket. Az utóbbi években csak értük és csak nekik éltem. A férjem elhidegült tőlem, bár állítólag nem miattam. Az anyám rátelepedett az életünkre. Mindig mindenbe belekotnyeleskedik, ahogy eddig is tette. Pici gyermekkorom óta így van, sajnos nekem már nem tűnik fel. Mások viszont (köztük a férjem) észreveszik, terhesnek találják. Mondhatni tönkrement miatta a házasságom. Hiába kértem a férjemet, jöjjön vissza hozzánk, nem akart.

Nemrég viszont felkavarta az érzelmeimet egy másik férfi. Tudjátok az ő szemében újra azt láttam, hogy nő vagyok, szinte imádattal néz rám. Hasonló értékrend szerint próbál élni, mint én, becsület, hit, igazság. . . szóval optimizmus. Szerelmet vallott. Mindent tud rólam. Ő is házasságban él, bár válófélben van, gyerekei vannak. Megkérte a kezem. Atya ég!! Mit tegyek?

sziasztok!

köszönöm szépen a kedvességeteket meg az érdeklődéseteket!

beszéltünk tegnap, azt mondta, nagyon megijedt, hogy én összepakoltam és egész nap ezen gondolkozott.

azt mondta, ő velem akar lenni és szeret és nem tudja hogy miért szédíti így meg az egyetem, de nem akar emiatt elveszíteni.

mint kiderült, csüt éjjel egy barátjával is beszélt és ő is jól megmondta neki hogy hülyeséget csinál..

mondtam neki, hogy én úgy érzem, hogy mások lettek a céljaink és emiatt is félek, hogy mi lesz, mert ha két külön irányba megyünk, akkor nem ugyanoda fogunk érkezni.

mondta hogy ő is ugyanazt akarja..

majd ki kéne alakítanunk egy "rendszert" ami mindkettőnknek jó.. amiben ő is bulizhat és én is kapok belőle.. igazából ez kéne.. hogy nekem is jusson értékes idő vele.. majd most dolgozunk ezen.

nagyon jó érzés volt tegnap hogy beszéltünk.. bár ugye ez már többször lejátszódott, de mondtam neki hogy most tényleg az kéne hogy kicsit ráfeküdjünk a kapcsolat-javításra, mert magától nem fog megoldódni és ehhez egyedül kevés vagyok.

egyetértett.

úgyhogy én most nagyon bízom benne, hogy jól alakulnak a dolgok, nagyon várom, hogy mi lesz..

és igen, bízom a happy end-ben.. úgy kell lennie! :)

köszönöm nektek!

puszi

Én szurkolok nektek!

Ne is törődj a "jóindulatú" hozzászólókkal, bizonyára nagyon rossz tapasztalataik vannak és el sem tudják képzelni, hogy van HAPPY END.

okééééééé

végigolvastam.

mint fórumkiíró atyaúristen, az ehhez méltó narciszizmussal megkérném tamianyut és eperkét, hogy hagyjanak engem szépen homokbadugott fejjel továbbélni és nyugodtan gondoljanak rólam amit akarnak egy másik fórumban. ne haragudjatok, de nehezemre esik elhinni, és ezt főleg rólad tamianyu, hogy puszta jóindulatból születtek a hozzászólásaid.. inkább diktatórát látok: ha valaki nem veled van akkor ellened... csak vedd észre hogy ez nem egy harcmező itt..

köszönöm.

A többieknek, akik értékes hozzászólásokkal gazdagították a napomat, szintén köszönöm, a fórum alapkérdésére megszületett a válasz, hazamegyek meló után és beszélgetünk.

igen, megint, igen ikszedszerre, és igen, ismét reményt gyártva, hogy namajdmost..

nem tudom hogy a fent említett kedves két hölgy miért gondolja azt, hogy a fórumkiírásomra kapott válaszok egyenes következménye kellett volna hogy legyen, hogy hazatérve szakítok a barátommal, esetleg még az arcába is vágom, hogy "ne is tagadd, tudom hogy már nem szeretsz".. és amennyiben nem így cselekszem, a fejem homokban tartom további kitudja hány évig...

kompromisszumra törekednénk inkább azt hiszem.. szerintem amúgy ő is valami ilyesmit akar.. beszéltünk, és este el akar menni sétálni vagy beülni valahova hogy megbeszéljük.. elvileg van valami ötlete :) na majd meglátjuk, mennyire asszonka-barát az ötlet :)

ismét köszönöm, abszolút szívemből beszéltél.

most olvasom vissza, hogy micsoda csatározások mentek itt amíg nem olvastam...

hú, ezt igazából tamianyunak kéne címeznem még de:

nem hinném, hogy homokba dugom a fejem... akkor nem is beszélnék neki erről.. hanem jólvandrágámigendrágám üzemmódba kapcsolva úgy tennék mintha minden rendben lenne, közben meg belül robbannék fel...

de nem lehet mindig csak velem.. ezt még én sem akarnám pedig most nektek úgy jön le hogy én nyakoncsüngő rózsaszín-szerelmes vagyok még..

2 év 8 hónap alatt azért az ember már csak kémiailag is átalakul annyira, hogy nem a "pillangók a gyomorban" érzéssel éli a mindennapjait...

ne haragudj, ha megbántottalak valamivel.. nem állt szándékomban.

szóval. persze, nektek nehéz szerintem úgy okosat mondani hogy nem ismeritek egyikünket sem..

igazából tőlem volt valahol fura ötlet így tanácsot kérni.. mert akármennyire is segítőkészek vagytok (amit köszönök!) azért mégiscsak sztereotípiákból és saját tapasztalatokból tudtok kiindulni, de nem ismertek minket.

ez teljesen igaz és érthető is.

igen, most perpill én is úgy érzem hogy nekem fontosabb a kapcsolat.. hogy én szeretem jobban talán.. nem akarom így leélni az életemet, szeretném, ha tudnánk rajta változtatni, és remélem hogy valódi változás is bekövetkezik majd, hogy ő is komolyan veszi ezt..

én azért remélem hogy többet érek, mint a bulik.. nem kell kizárólagosan választania, de nekem muszáj éreznem hogy igenis többet érek.

(egyébként kérdeztem már tőle, hogy megérné e emiatt tönkretenni a kapcsolatunkat.. és mondta hogy nem és hogy nem fogja hagyni... )

Majd ahogy nekem tetszik.

Még mindig nem világos?????

:-)))))))))))))))))))))))

Teljesen.

Csak próbálj meg a kérdésre válaszolni, nem általánosítani és ne meggyőzni akard a kiírót.

Na,akkor még egyszer utoljára!

Én írom az én véleményem,ahogy nekem tetszik,ahogy én gondolom,te meg a tiédet.

Ez így világos?