Tanácsot szeretnék kérni! Hogy oldhatnám meg a következő problémát? : (beszélgetés)

De jó is lehet!Jajj morris irigyellek!Én sosem akartam anyósellenes lenni, imádtam a mamát, apám meg utálta, és Anyukám meg szenvedett!Apukámat nem bírtam ezért, amúgy szerintem nem is volt jogos.

Most visszakapom, hogy megértsem a másik oldalt is!Tuti

Jaaa értem...akkor ezért ilyen nagy anyóspajti befolyása...leesett.:)

Igen a km-ek nagy csodákra képesek. Én is szeretem az anyósomat...200 km távolságból.:) Tök jól elvagyunk.:)

Nem velem él, hanem az Anyjával, és az a legfurvább, hogy nem is akar hozzámköltözni, csak, ha külön albiba mennénk, én is a szüleimmel lakom, de Ők jól kijönnek egymással.

De nem segítene az sem, csak ha több 100kmre lennénk egymástól!

Igen!

Csak tudod én a megoldást keresem, azt, hogy mit lehet kezdeni a párommal, ha ez nem lenne,már sokkal boldogabb lenék.

Nem tudom hogy kaphatnám meg azt a támogatást, amire szükségem van tőle, hogy az Anyuka ne fájjon ennyire!

Megértelek és igazad van, ne is tedd! Csak gondolom, így sem valami jó...:(

Az se semmi kapcsolat, amikor mindenki megmondja, mi legyen a jó...

Lehetséges, de akkor csak az a megoldás, ha nem fogadjuk el, hogy veszük a sátorfát, neki meg az, ha talál olyan csajt, akinek minden mindegy, nem számít ki szól bele az életébe, mert szereti, ha irányítják, vagy az anyósba látja az anyját!

Nekem rendes jóravaló Anyukám van, aki jó példa, nincs kedvem lecserélni egy másmilyenre.

passz...:( Nem ismerem a párodat és mint lejjebb írtam, sosem voltam ilyen helyzetben, a férjem bárkivel szemben kiáll mellettem, mint ahogy én is megvédem, ha tudom, neki van igaza.

Lehetséges, hogy az anyát túlságosan megértő pasik nagyon is az anyuci befolyása alatt vannak és nem tudnak /nem akanak elszakadni tőle?

megértem:)

Szerinted lehet valaha egy anyát megértő pasiból olyan, aki képes a hibáját is látni?

Nos, én nem is úgy gondoltam, hogy anyóspajti majd a nyakába borul és könnyeivel küszködve bocsánatot kér!!! Ez csk szappanoperák végén lehetséges, de az is csak akkor, ha a szereplő-anyós amnéziás lesz...

Anyóspajtiékkal azt kell megbeszélni, hogy a gyerek(ek)nek nem jó, ha az acsarkodást látják... Nem kell szeretni egymást, de ettől még lehet viszonylag normálisan viselkedni a másikkal. A munkahelyünkön se vagyunk egymás legeslegjobb barátai mindannyian, de attól még napi 8+ órában együtt/egymás mellett dolgozunk... Akkor meg? Azt a heti néhány órát ki lehet bírni... De ennek kölcsönösnek kell lennie, mert nem elég, ha az egyik fél jópofát vág, míg a másik osztja az észt...

Ha már szívből nem megy a jóviszony, a gyerek(ek) békéje érdekében igenis színészkedni kell. Amíg kicsik, megelégszenek a látszattal, nagyobbént meg úgyis át fognak látni a szitán...

Egyetértek mindkettőtökkel: a szülők sosem vállalják, hogy hibáztak és igenis a párjának kellene kiállni mellette a szüleinél. Én anno ugyanezt megtettem, és még élek.:) 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a férjem bármikor kiállna mellettem az anyósommal szemben.

Nem olyan nagy dolog ez (max egy kis sértődés, de egy kapcsolatért ennyi belefér), viszont a férfiak szeretik elkerülni a konfliktushelyzeteket (inkább elveszítik a szeretett nőt), már ebben is elkényelmesedtek. Sajnos!

Szerintem be sem ismeri sokszor egy férfi, hogy milyenek is a szülei, nem?

De akkor mit lehet tenni, elhagyni a férfit?

Kata! Tényleg a pároddal kell először beszélned. Lehet, hogy nem is csak benne van a hiba, ami a kettőtök közti feszültséget eredményezi, hanem benned is, és nem is tudsz róla! Ezt én személyesen tapasztaltam meg szülés után!!! Nem voltam depreszziós, de a határán voltam és nagyon pokróc voltam mindenkivel. Észre se vettem, de olyan hangsúlyt használtam a párommal szemben, ami megengedhetetlen, de ha ő így szólt vissza, vérig voltam sértve... Velem ezt tették a hormonok.

Szóval, üljetek le, beszéljétek meg. Végül mi is ezt tettük, de csak azután, hogy 2 hétre elhúztam a gyerekemmel otthonról. Akkor jöttem rá, mi a helyzet, utána beszéltük meg. Aztán már sokkal kevesebbszer fordult elő, de ha furcsán reagált, mindig megkérdeztem, hogy bunkó volt-e a hangsúly... És olyankor mindig az volt!!! :(

Persze a hazugság erre nem mentség, főleg, ha nagy dologban hazudik...

Mindenképp rendezzétek a soraitokat, pároddal is, meg utána anyósékkal is. Nem várhatod, hogy azonnal ölelgetni fognak, de szerintem ennyi ellenségeskedés után ők se fogják elvárni...

Tudod, sokakban benne van az a régimódi nevelés, mely szerint a nő tartja össze a családot (és ez valahogy így is van, de ő egyedül nem elég hozzá), és ha az előző házasságod tönkrement, valószínűleg te tehetsz róla. És innentől jogosnak vélik azt a félelmüket, hogy nem vagy elég jó a fiuknak...

Kata! A pároddal beszéltél már erről, hogy mi bánt téged? Először vele kellene leülnöd és tisztáznod a dolgokat (ha még nem tetted meg) és ha sikerül, utána jöhet a családja. Viszont először 100%-ig biztosnak kell lenned, hogy bármi is történik, melletted áll a családjával szemben. Ha ez nem így van, előfordulhat, hogy ellened fordul a családja előtt is...ennél nincs rosszabb!

A férjemet sem akarták elfogadni a szüleim (pedig gyermektelen, független volt), majdhogynem választás elé kényszerítettek, vagy ők, vagy a párom. Én végig a párom mellett álltam, vállalva a következményeket is...így enyhültek meg, de igazán anyu csak apu halála után fogadta el, amikor látta, mindenben számíthat rá.

Nem egyszerű helyzet ez, és nagyon sajnálom, hogy a családi állapotod és a gyermeked miatt viseltetnek előítélettel irántad és nem kíváncsiak a személyiségedre. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk (most finoman fogalmaztam).