Sokszor vagyok magammal szemben negatív!!!! (beszélgetés)

Még az eszembe jutott, hogy minden ember áttapos a másikon, anélkül hogy körülnézne... olyan önzőek vagyunk... ez engem zavar. Meddig tartana megállni és egy kicsit körülnézni..? segíteni azon az emberen aki ott ül mellettem az utcán mert rosszul van ? Szerencsére sok embert láttam akik viszont segítenek.

Ez a másoknak is tettszen amit csinálunk..lévén hogy magamból indulok ki, sose érdekelt hogy kinek mi tetszik főleg munkahelyen. Ott tettem a dolgomat és kész. Én nem voltam és leszek sose olyan kicsinyes, hogy a másikat lenézzem ezért vagy azért, noha ilyen viszont rengeteget láttam. Bántják azt aki kicsig gyengébb akit már egy kicsit meglehet fúrni azlesz a fő célpont. Na ilyenkor utálom az embereket de nagyon.

hohóóóó:D szívemből szóltál. Bár annyi különbséggel, hogy utálom az ilyenfajta férgeket, akik rajtam keresztül akarnak valahova jutni ami amúgyis nehéz mert nemvagyok kicsi ember..:D

Viccet félretéve, allergiás vagyok a kétszínű, nyalizós kis senkikre, de szerencsémre hamar felismerem az ilyen embereket, azt meg pláne utálom ha tényleg velem akar kötözködni...nekem ilyen sose volt sehol hogy hogynézek ki meg milyen vagyok mert ütöttem volna le egyből... és ez nemvicc nemérdekel holvagyok behúzom valami sarokba és szépen a nyakánál fogva megkérdezem mibaja... nemvagyok kemény, de ezt már megtanultam és a saját káromon... sokan cikiztek ezért azért, és a munkahelyemen is volt hogy kibeszéltek de aztán mikor őszintén próbáltam beszélni aztán meg már máshogy abbahagyták..:D

Ha valakinek gondja van akkor vagy megmondja nekem vagy befogja a pofáját.

A megfelelési kényszer egy ördögi kör. Mindent megteszünk, hogy másoknak is tetsszen, amit csinálunk, de úgy mégsem sikerül soha, hogy valaki ne találna benne kivetnivalót.

Aztán: ha felismerik, hogy mindent megteszünk egy kis elismerésért, sokan visszaélnek vele, mert a mi kárunkra, a mi hátunkra kapaszkodva csikarnak ki előnyöket a munkahelyen. Ha sikert érnek el, maguknak tulajdonítják, ha nem jól sül el, bennünket hibáztatnak... és jön a lelkiismeretfurdalás, hogy semmiben nem vagyunk jók...

Tudom, mert volt néhány kollégám, aki így próbált meg eltaposni, és sokáig észre se vettem. Ma már az ilyen emberektől távol tartom magam. Senkinek és semminek nem akarok megfelelni, csak önmagamnak. Nem akarok mindenhol 100%-on teljesíteni, hanem fontossági sorrendet állítok fel. Ha a munkahelyemen olyan feladat van, ami teljes embert kíván még munkaidő után is, akkor hagyom, hogy otthon egy kicsit fusson a lakás. Majd bepótolom. A maradék kis energiám nem takarításra fordítom, hanem pihenésre, kikapcsolódásra. Sokszor kevés a 24 óra, de tudni kell, hogy van következő nap is...

A megfelelési kényszeres emberek önmagukkal szemben is maximalisták, ezért nem adják meg a hibázás vagy a felületes munka esélyét. A színvonalból tényleg nem szabad engedni, ezért nem szabad mindent egyszerre akarni.

És még valami: ha hibázunk, hát hibázunk. Majd helyrehozzuk. Más is ezt teszi, mi magunknak miért nem adjuk meg ezt az esélyt? Nem kell rágódni ezen, mert az élet velejárója. Tanulunk belőle, tapasztalatokat szerzünk. Nem ront az értékünkön, hanem javít. Felesleges görcsölni miatta, mert akkor nagyobb az esély, hogy elrontjuk, amit egyébként szuper jól meg tudnánk csinálni.

Na én nagyon boldog lennék ha megosztanád velem hogy hogyan csináltad...

komolyan! Privben várom a leveled, azt hogy barátok leszünk én komolyan gondoltam!:):):)

Én is másképp eszek amúgy, keveset, elhanyagolni az édeset, sok főzelék gyümölcs zöldség..sokat iszok. vizet. hát nemtudom mit tegyek még. Holnap ha lesz erőd és időd írj nekem! Megyek alszok párom már ittvan velem és vár:) Jóéjt sok puszi szép éjszakát kívánok, és bújj a párodhoz este, biztosan megnyugtató!:)

semmi baj nincsen!!

Akkor műtik a porcos térdet, ha már nagy a baj. Nekem szerencsére gyógyszeres kezeléssel elmúlasztották, de még így is sokszor fáj ha próbálok többet mozogni amire viszont szükségem van.

Nem akarok itt nyavajogni. Csak néha rám is rámjön hogy ó bassza meg miért kellett így meghíznom. Nem akarok soványra fogyni. Csak annyira hogy jól érezzem magam újra.

Nem titok persze elárulom.

A lábam miatt. Porcos a térdem és nemtudok mozogni rendesen. Ennek következtében úgy meghíztam, hogy fuhh...ezen igyekszem változtatni, csak ma néztem hogy kihíztam a cuccaim több mint háromnegyedét..:( Na szóval gyorsan kell tennem a saját érdekemben.

Bezony bezony nagy igazság!

Az hogy én mondjuk nemtartom magam szépnek, kutyát nemérdekli, párom pedig egyenesen harap egy egy ilyen megjegyzésemért!:D

Ne bújj ki az alól, amit mondtam. Plasztika... egy frászt!!! Csináltass egy új frizurát, vegyél föl valami jó ruhát, keress olyan elfoglaltságot, amiben örömöd leled, ne a külsőddel foglalkozz állandóan.

Azon meg pláne ne gondolkozz, hogy a barátod mit eszik rajtad... szeret, azt kész... nehogy ezzel gyötörd, mert erre én se tudnék válaszolni a helyében. Örülj neki, hoyg van, tudod, hányan lennének a helyedben????????????????????

naaah azért ennyire nelegyél befordulva...!

igenis tessék tudomásul venni hogy a párod nem véletlen van veled.

De ülj le vele és próbáljatok meg beszélgetni! úgy igazán!

Meséld el neki a bánatod, ő is érző ember, szerintem megfog érteni!

Hát az én párom egy kis tündér komolyan:)

Bár hogy ő most szűkszavú e vagy locsogó típus..egyik sem igazán.

Ha akar beszélget, ha nem akar akkor nem beszélget velem.

De ha gondok vannak akkor viszont csüccs és megbeszéljük megoldást keresünk rá.

Ha meg esetleg előtte öltözöm át... mindíg zavarba hoz ahogyan néz rám, és vigyorog..nemmond semmit, csak vigyorog :D

Egyetértek.

Én kövér vagyok, és mégis elfogadom magam, néha nehéz, de ilyennek teremtettek, nemtudok mit tenni ellene.

És amúgyis ébresztőőőőőőőőőőőőőőőő

A párod vajon azért van veled mert csak úgy unatkozik..??? Lehet hogy szűkszavú, na de attól még te nemtudhatod hogy mennyire van oda érted, mit gondol mikor esetleg félpucéran lát!

Lehet hogy azt gondolja, hogy micsőda nő az én szerelmem!!!

Bizony bizony..!:)

Lépj túl a régi fájdalmadon, sérelmeden, nem ér annyit, hogy megkeserítsd vele az életed! A mostani párodét meg pláne!

A másik: állj be a tükörbe, és mondd annak, akit látsz, hogy ez van, ezt kell szeretni!!! És szeresd! Ne akarj olyan lenni, mint mások, Te is egyedi vagy és pótolhatatlan. Értékes. Mit gondolsz, mi másért szeretnének az emberek?!

Annak meg örülj, hogy a párod szűkszavú. Az enyém az állandó locsogásával megy az agyamra. :))) De azért imádom!

Mostmár értem.

De kérdem én tőled: Megéri e neked kínlódni egy olyan ember miatt, aki azt sem érdemli meg hogy ránézz, hogy miatta emészd magad?

Ezek azok a dolgok az életben amit az ember nem felejt el, de tudnod kell kezelni, örülni a mának, annak hogy gyönyörű egészséges gyermekeid vannak, hogy van párod, hogy szeretitek egymást. El kell engedni a múltad.

Tudod, nekem alkoholsiták voltak a szüleim hosszú éveikg.

Olyan sok fájdalmat, sebet okoztak nekem, amit valószínű soha nemfogok tudni elfelejteni, mégis új életet kezdtem, és bár néha eszembe jut az a sok rossz amit átéltem, mindíg levonom belőle a jót.

Jelen esetben azt, hogy ha ez nemlett volna, akkor én milyen ember lettem volna. Ha nem kaptam volna ekkora pofont, lehet nemtudnék semmit becsülni az életemben, amit ma nagyon is megbecsülök, és ez a szeretet!

apám és anyám közel 21 év után váltak el.

Mégis jobb így mindkettőjüknek.

Hiszem, hogy jobb neked is így és tudom hogy nagyon fáj hogy elhagyott az a férfi, de nem nem és nem érdemli meg a könnyeid soha egész életedben!