Sokáig csúfoltak a testvéreim, mert kövérebb voltam mint... (beszélgetés)

Lefogytál, bár nem írod hány kg-roól és mennyit, de a bőröd bizonyára "megroggyant" miközben a testes testvéreidnek meg feszül a bőrük

Volt nekem egy kedves ismerősöm, nem túlsúlyos de jó erőben volt

Leadott sok kg-ot/nem tudom mennyit/, csodás alakja lett feszült a bőre mindenhol, kivéve a mellét. Az bizony... nem feszült

Nem kell kifogásokat gyártani. Döntsd el,hogy felülemelkedsz, vagy a múltban ragadsz. A jóság kerekedik felül, vagy a káröröm?

Gondolataink,döntéseink formálják az életünket.

Sikerélmény az, hogy csinos lettél, maradjon így és élvezd, hogy meg tudtad csinálni.Légy büszke, de alázatos, mert a sors forgandó.

Keress más célt, amit újra elérhetsz. Igyekezz sok szép élményt, emléket gyűjteni,ne hagyd, hogy a múlt rágjon!

Soha az életben nem csúfoltam senkit, de ne mond már nekem, hogy egy, három - négy éves tudja mit cselekszik, ha nem szólnak rá simán bánthat másokat, meg is esik. Most nem a kamaszokra gondolok. Az már megint más, amikor szándékosam kikészítenek valakit. Azoknak az EQ-juk a béka feneke alatt van.

Ha itt, az adott esetben is igaz, hogy a családi asztalnál történt mindez, elgondolkodtató a szüleik érzelmi intelligenciája.

Igazából, ha tudnám hogy ez valós öröm és nem káröröm, akkor nem vallomásban írtam volna anonimként, hanem felvállalom magam.

Küzdök magával az érzéssel, de valahogy mindig felülkerekedik, mert eszembe jutnak azok a családi ebédek, amikor kiszedtem az ételt, és az idősebbik tesóm röhögve húzta el előlem a tányért, mikor az ételbe akartam kanalazni. A kisebbik tesóm meg vele együtt röhögött, meg elém tettek egy marák szénát pl, hogy nekem azt kéne enni. A vicc az, hogy évekig nem is rágódtam ilyeneken, csak a hétvégén volt megint egy összejövetel családilag és ahogy végignéztem rajtuk, más szemmel láttam őket. És igen, ott az ebédlőasztalnál belülről először az öröm járt át. Utána a restelkedés. És ez most úgy kb váltakozik bennem. Nem gyerekként csúfoltak. Azaz nem csak gyerekként. Addig, amíg kövér voltam, ami életem nagyobb részében így volt. Felnőtt, mondhatni meglett emberek vagyunk amúgy.

aki normális, az ilyenkor hallgat.

a fórum indító is csak névtelenül tett egy vallomást. szerintem nekik nem mondja.

Remélem, csak annak örülsz, hogy te lefogytál.

A testvéreid, ha nyitottak rá, akkor próbáld meggyőzni őket, hogy nekik is sikerülhet!

Nem szép dolog, mert gondolom ők akkor még kölykök voltak, te meg már felnőtt vagy. De, te tudod.

Pont nem az ilyen apró örömök teszik szebbé talán az életet, de nem vagyunk egyformák.

Neked gratulálok, hogy sikerült lefogynod!