Sissy, a cicám (beszélgetés)

Köszönöm!

Igen, már az is hatalmas öröm, hogy ők itt vannak velem, és ha rossz kedvem van, és csak rájuk gondolok vagy nézek, azonnal mosolyt csalnak az arcomra.

Nagyon-nagyon fontosak nekem!

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásaitokat.

Igen, több állatkát örökbefogadtam már rosszabbnál-rosszabb helyekről, illetve kutyusokat(és ha szükséges cicusokat) mentünk néhányan önkéntesként gyepmesteri telepekről, menhelyről(sajnos van olyan, hogy onnan is kell! sőt...)

Mindig boldogsággal tölt el, ha ilyen emberekről hallok, mint a cikk írója!

Amíg élnek ilyen emberek, talán még van remény az emberiség számára...

Gratulálok, további erőt és kitartást kívánok!

Nagyon szép történet!

Már én is rég gondolkodom rajta, hogy megírom hasonló sorsú cicáim és kutyáim történetét.

Nekem nagyon tetszett a történet:-)

A cicus ennél jobb gazdit soha nem talált volna:-)

Mi az, h "ezt most mi?" ? Csak az a vmi, ha pl gyerekkel kapcsolatos egy cikk, vagy diétával?!

Az állatok épp' olyan fontosak, mint az emberek. S ez egy különösen kedves történet!

Aranyos kis történet :)!

Jó tudni, hogy vannak még rendes emberek a földön,akik nem rúgnak bele egy beteg állatba,hanem felkarolják :)!

Én is találtam egy cicát,évekkel ezelőtt.Azóta is meg van és jól érzi magát.Kb.3 éve pedig egy félig perzsa-angóra keverék kóborolt az utcánkon,az is itt van :).

Olyan hálásak tudnak lenni a legkisebb odafigyelésért is :).

Nagyon aranyos a cikk!

Szép a cicus :)