Segítsetek Hoxa-sok! (beszélgetés)
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást, a segítséget!
Az idézetért külön köszönet! Jólesett hogy ennyien próbáltatok segíteni!
Igen, nekem van babám, és hál'istennek fogalmam sincs min mehet keresztül, mert egy álomterhesség után egy csodálatos kis tündért kaptunk, aki mára már 9hónapos nagylány. És pont ez az oka annak is, hogy nem tudom hogyan segíthetnék neki. Nagyon nehéz ilyen helyzetben okosnak lenni: hogy segíts is, de ugyanakkor ne vegye tolakodásnak, és sajnálkozásnak.
tovább kell lépni....
a fenti linket hallgassa meg a barátnőd zokogni fog......de ez nagyon fontos, hogy valaki sírja ki ami fáj...aztán minden jobb lesz....hidd el....a szó nem segít nekem ezek a zenék segítettek átvészelni a nehézségeket....
Minden jót!!!!
Sajnálom a barátnődet!
Én az ikerbabáimat veszítettem el,kisfiam méhen belül elhalt,kislányom élt 2 hetet!
Azt tudom ajánlani, kapcsolódjon ki sokat,sétáljon a párjával,járjon társaságba.
Szép lassan fel fogja dolgozni....
Szia!
Őszintén sajnálom, ami a barátnőddel történt. Szerintem váratlanul azért ne állíts be, mert kellemetlenül érezheti magát tőle, ha pl. szalad a lakás, mert arra se volt lelki ereje, hogy pl. felseperjen. De szerintem hívd fel telefonon és kérdezd meg, hogy szeretné-e, hogy átmenj. Ha kérdi, miért, mondd azt, hogy szeretnél kicsit mellette lenni. Ne hozd szóba a babáját, bár tudom, hogy ez nehéz lesz kivitelezni. Ha ő elkezd róla beszélni, hallgasd meg, esetleg tartsd benne a lelket, de olyat véletlenül se mondj, hogy idővel jobb lesz, mert ettől tutira falra mászik. Az olyat meg, aki azt mondaná nekem ilyenkor, hogy majd újra teherbe esel,én kilőném a napba. Én ilyen esetben szívesebben venném, ha azt mondaná az illető, hogy "úgy szeretnék valami okosat mondani, de nem tudok". Legyél mellette, mert most az a fontosabb, hogy érezze, nincs egyedül, figyeltek rá. De ráakaszkdni sem szabad, ha egyedül akar maradni, nem szabad erőltetni. A gyászt mindenki másképp dolgozza fel.
Tovább is van ez a kis monológ, de jelen esetben eddig érdekes, mert ilyenkor erre van szüksége az embernek:
"Ha egy nap úgyérzed sírnod kell... Hívj engem. Nem igérem, hogy megfoglak nevettetni... De sírhatok veled.
Ha egy nap elakarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem igérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek. És ígérem nagyon csendben."
Kedves hozzászóló a barátnőd valami oknál elvesztette a gyermekét én ővele mélységesen együttérzek ez egy nőnek rettenetes tragédia, hiszen saját családot szeretett volna felnevelni.
Annak a hölgynek nem tudom mit mondott az orvosa, vajon van remény egy ujabb vállalásra, vagy mondjon le erről végleg? Nyilván ez lelkileg és fizikailag is megviselte igaz én egy kivülálló vagyok, de mellette állok. Ez olyan dolog beszélje meg a nőgyógyásszal van e még remény számára. Igazán ezt valójában nehéz feldolgozni és rajta kivül még vannak olyan nők, akik ugyanúgy jártak, mint ő. Kivánok jóegészséget és sok szerencsét és kitartást. Üdvözlettel.
Nálunk a baráti kőrben sajnos előfordult, hogy egy egy napos baba halt meg váratlan és felfoghatatlan módon.
A szülők nem akartak egyedülk maradni, arra kértek mindenkit, hogy menjen el hozzájuk esténként valaki beszélgetni. Először én is félve mentem, de mninden jött magától.
A lényeg, hogy beszélgetni kell sokat, és reméljük az élet előb utóbb kárpótolja őket egy egészséges babával.
A barátainknál a pici első évfordulóján lett kétcsíkos a tesz. Ma hat éves kifiú boldog szülei.
Nekem jól esne ha egy barátnő felkeresne...Én két babát vesztettem el.....igaz kisebb terheségnél...de megértem.......:(:(:(.....
Sajnos nem tudom mi segit....nekem csak az, hogy a párom velem volt, illetve az hogy én abban hiszek, hogy mindennek oka van...ez most nem hangzik túl vigasztalóan .....és talán az idő.... és várjon a következő babával...nem csak a testnek a léleknek is gyógyulni kell!!!
Hú nagyon sajnálom a barátnődet!Szörnyű érzés lehet,bár én szerencsére nem tudom,nem történt velem ilyen soha!Talán majd az idő és egy újabb baba fogja enyhíteni a fájdalmat.Szerintem megszűnni sohasem fog teljesen.:(
És keresd fel bátran!Szerintem jól esne Neki.Ha meg mégsem,akkor úgyis jelzi,vagy látod rajta hogy egyedüllétre van szüksége a feldolgozáshoz!
Van egy barátnőm, most veszítette el a 20hetes pocaklakóját. Elsősorban olyanok segítségét kérném akik átéltek hasonlót:
Mi segít túlélni a fájdalmat? Mi segít abban, hogy ne őrülj bele, és vissza tudj térni az életedhez?
És másik kérdés: jólesne-e ha egy régi barát felkeresne, vagy úgy éreznéd, hogy sajnálkozik rajtad?
Előre is köszi mindenkinek!