Saját családra vágyódva (beszélgetés)

Én megértem a párod viselkedését.

Ha saját családot akarsz vele,ha együtt képzeled el a jövőtöket,akkor elsősorban érte kellene kiállnod,és elérni ,hogy a szüleid elfogadják őt.

A cikkből számomra kiderült,hogy nem ez történt,és ez elbizonytalanította,jogosan.

Szia, fehérhóvirág!

Nem akarok véleményt írni, csak azt: szerintem érdemes lenne átgondolnod, mit szeretnél IGAZÁN. A cikk címe tűnt fel nekem: "Saját családra vágyva". Ez azt sugallja nekem, hogy lehet, hogy a saját család vágya az erősebb benned, és nem annyira a párodat akarod, hanem valakit, aki által megvalósul a saját család. Ezért esetleg nem látsz tisztán, nem mered átgondolni, tényleg igazán őt szeretnéd-e társadul, mert még kiderülhet, hogy igazából te sem szeretnéd. De még fiatal vagy ilyen kapkodáshoz. Előbb valakit kell nagyon akarni társadul, aki nélkül nem tudod elképzelni az életedet, és aki szintén téged tart a legfontosabbnak a földön. És ha ez megvan, meglesz a saját család is. Mert azért az is fontos, hogy az a saját család stabil és boldog legyen. És fiatal vagy még, nem kell kapkodni.

Nem tudom, jól látom-e a helyzetet, ezt te tudod. De én voltam már olyan helyzetben, hogy nagyon szerettem volna valakit társamul, aztán nem valósult meg - és azóta is sokszor sóhajtok fel megkönnyebbülten, hogy így történt, mert most már látom, mennyire boldogtalan lettem volna, amit akkor a rózsaszín ködben nem láttam. Pedig rendes valaki volt, most is kedvelem, de nem olyan, akivel boldoggá tehettük volna egymást.

Nehogy belekényszerítsd a házasságba, mert annak csúnya vége lesz!

Ha nagyon szereted, éljetek kötetlenül együtt, hogy lássátok, működik -e.

Szia Fehérhóvirág!

Véleményem szerint - mint 2 gyermekes anyuka - egy normális szülő sosem akar rosszat a gyermekének. (Én ölni tudnék a lányaimért!)

Nem tudni, hogy a szüleiddel milyen volt a kapcsolatod mielőtt találkoztál a pároddal?

Volt/van-e oka szüleidnek arra, hogy ne fogadják el?

Ha kiegyensúlyozott kapcsolatod van a szüleiddel, ha úgy érzed, hogy talán van alapja az idegenkedésüknek, ne fordulj a szüleid ellen!

Biztosan jót akarnak, bár lehet, hogy rosszul fogalmazzák meg. Lehet, hogy csak azt látják, hogy ellenük fordulsz, szemellenzősen mész a párod után. A szüleid biztosan megnyugodnának, ha azt látnák, hogy kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élsz. Hidd el egy szülőnek az a legfontosabb, ha a gyermekét "jó kezekben" tudja.

Jó lenne, ha a párod is megpróbálna közeledni feléjük! Ne csak téged uszítson! Őt választottad, vele élsz: az nem elég bizonyíték????

Ha a párod 3,5 éves együttlét után még mindig nem nőtt fel a családalapításhoz, nem tudom egyáltalán valaha fel fog-e!

Meg kell vele beszélni, de erőltetni szerintem sem kell. Előre azon elmélkedni, hogy mi fog történni, ha összeházasodtok, ha gyermeketek születik????? Jelen állapototokban az még igen messze van. Szerintem ezek csak kibúvók.

Meg kell ejteni egy tisztázó beszélgetést, mert elfecsérelni az éveket olyan társra aki mindent csak halogat, nem tudom jó ötlet-e?

Sziasztok, Szia fehérhóvirág!

Az én volt férjemnek a családja katasztrófa volt, a szülei elváltak, nem békében, ezek után nem tudtak megegyezni semmiben, így tehát a közös ingatlanukkal sem tudtak düllőre jutni, ezért együtt éltek, (élnek?) és ezt azt hiszem nem is kell részleteznem, hogy hogyan, ölték egymást, ahogy én szoktam mondani, késsel villával kergették egymást, üvöltöttek, csapkodtak stb. A nővérem férjének a családjáról meg semmit sem tudni, már tizen éves kora óta egyedül él, mindenki szart rá nagyívben....és az én volt férjem is, és a nővérem férje is ellenzi a mi családunkat...Ezt azért írtam le, mert véleményem szerint azok az emberek akik ilyen családban nőttek fel, úgy vannak vele, hogy ha nekik "nem volt" családjuk, neked se legyen...legalábbis a mi esetünkben nagyon így néz ki....Az én volt férjem minig azt mondta, hogy engem vett feleségül nem a családomat, miért nem hagynak minket, miért megyek én oda, stb......

Én minden esetre hozzámentem ehhez az emberhez (nagy szerelem volt az elején), ott hagytam miatta a legjobb melóhelyemet, feladtam az életemet, elköltöztem vidékre, vettünk egy házat, persze a hitel az én nevem volt, plussz még a felújításra is, és szültem neki egy gyermeket is....ezek után elváltam (kb. két év)

Szerintem ha az ember biztonságban érzi magát, minden ok a párjával, akkor el tud szakadni a szüleitől, egy egészséges szülő gyermek kapcsolatot megtartva....de ha mindez hiányzik, akkor nem....

Hozzáteszem, Ő olyan ember volt, akinek minden mindig ráért, majd meglesz stb. mikor vártam a kisbabánkat, a házunk még sehogy sem állt, pedig meg kellett lennie mire megszületik, akkor is azt mondta, majd kész lesz.....Végül anyukámék segítségével befejeztük, ill. befejeztem mert Ő hogy hol volt, soha nem tudtam.....

Az nem elég "ellenszegülés" neki, hogy hozzá akarsz menni feleségül és nem máshoz???

Egyébként meg a családodnak soha se fordíts hátat. Nem kell mindenben egyetérteni, hiszen ez a Te életed. Hinned kell magadban és abban, hogy jó úton jársz.

Erőltetni nem szabad...meg kell várni, hogy rászánja magát...mert, ha benne születik meg a vágy az sokkal erősebb, mint ha bizonytalanul mond igent.

Szia!

Szerintem ne kapkodjátok el!

Ha a családod nem fogadja el őt, akkor abból később nagyon sok gond lehet.

Amúgy persze sok szerencsét és boldogságot kívánok nektek!

Szia!

Sztem üljetek le beszélgetni.Legyél nagyon kedves, és ne ronts ajtóstól a házba.A férfiak néha tudják hogy mi a helyes út az életükben és el is határozzák magukat csak észrevétlenül kell őket terelgetni.Biztos hogy fél a felelősségtől,az én férjem is félt de ma már ő mondja nekem büszkén hogy mi vagyunk a legjobb dolog az életében.Ő sem tervezett se házasságot se házvételt se gyereket.Ehhez képest példás férj,apa és még boldogok is vagyunk.

Segíts a párodnak,de legyél nagyon tapintatos.

szia!

Hát én biztos, hogy nem kepesztenék a kapcsolatban. Nem elég, hogy egyszer beetetett a házassággal és még a válásról beszél, mikor még nem kötöttétek össze papírosan az életeteket. Én lehet, hogy lépnék. Ha szeretem is, akkor is két emberen áll egy kapcsolat. Annak nincs értelme, ha csak az egyik egyén lovalja bele nagyon magát a kapcsolatba, a másik még a kis ujját sem mozgatja. Az biztos, hogy egy beszélgetés nem ártana vele, és egy döntés, hogy neked egy gyermektelen élet kell, egy olyan emberrel, aki a kapcsolatotokért nem tesz semmit, vagy egy másik ember, akitől megkapnád amire vágysz.

Szia!

Hát szerintem nézzétek meg ezt az évet,hogy milyen lesz,hogy a párod álláspontja változik e! Max nyár közepén eltudod dönteni,hogy van e értelme! Mondjuk igen..ha ő csak azért venne el,hogy ne nyaggasd akkor nincs értelme! Meg ha ő már így áll hozzá,hogy a szüleid végett válnátok el (lehet),akkor ennek sincs értelme,mert ha én annyira szeretek valakit,akkor a szülei szólhatnak akármit sem válok el! Nagyon én nem tudom átlátni a ti dolgaitokat,mert a gondokat csak ti tudjátok,de ahogy leírtad,hátt..nem nagyon igyekszik a párod! Téged viszont megértelek,hogy családra vágysz..megnéztem,hogy mennyi idős vagy :)! Nem azt mondom,hogy idős vagy,mert nem,csak a családalapítás szempontjábol már benne vagy a korba...! Már érted mire gondolok?! :D..