Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetés)

Én is nagyon utáltam az anyám. Nem is beszéltünk több mint 10 évig. Inkább nem találkoztunk és akkor nem is veszekedtünk. Aztán egy napon nagy szükségem volt a segítségére és felvettem a pléh pofát elé álltam. Egy szó nélkül és feltételek nélkül mellém állt. Mikor kiderült, hogy babát várok minden helyre állt. Imádja az unokáját és a kicsi is odavan érte. Mi pedig nem cseszegetjük egymást.

Kívánom, hogy mindenki élete legyen boldog!

Áldott békés ünnepeket és sikerekben gazdag új évet!

Már vártam ezt, hogy nincs csakhogy :)

Most először értek veled egyet igazán :) miszerint el kell engedni azt, akivel/amivel nem boldog az ember, mert rövid az élet és az ilyen kapcsolatok csak felőrlik az embert.

Mégis - no nem azért, hogy de szeretek gyötrődni tőle - mégis talán a lányom miatt (aki még feltétlen szereti a nagyanyját) nem szakíthatom meg vele teljesen a kapcsolatot, amely köztünk már sosem lesz a "régi", viszont legalább nem érnek már nagyon nagy kellemetlen meglepetések. Tudom, mire számíthatok és megmaradunk az udvarias ismerősi (felszínes) kapcsolattartásban.

Nincs "csakhogy":)))

Az embernek az élete során arra kell törekednie,hogy boldog legyen,és ennek az alapja az (is),hogy olyan emberek vegyék körül ,akiket szeret,akikkel jó kapcsolatba tud lenni.

Ha ez nem megy,akkor egyszerűen nem szabad erőltetni azt a kapcsolatot.

....még ha az a személy történetesen az anyánk,akkor sem.

Oké. :D

Szerintem igen, csak most nem tudok példát, mert nagyon szétszórt az agyam. :)))

A tolerancia ,az elfogadást jelent,azt ,hogy akár tetszik neked a viselkedése,véleménye,személyisége ,akár nem ,akkor is elfogadod őt olyannak amilyen.

De !

A tolerancia nem önmagunk háttérbe helyezését,meghasonulást,megalázkodást stb,jelent.

Az adott társadalom dönti el, hogy mi a helyes és mi nem. Én nem ragadnék le az egészen konzervatív dolgok mellett, mert ugye szükség van a "fiatalság-bolondságokra"-ra is, de azért szükség van ezekre a normákra.

Az, hogy egy ember hogy viselkedik az a környezetétől függ, hogy milyen viselkedésformákat adtak át neki a szülei és a közeg, amelyben él. Ez egészen mélyen beleivódhat. Az más kérdés, hogy a későbbiekben ő kialakítja magának a saját értékrendjét. Ez is helyes. Mindent nem kell elvetni a tanultakból szerintem. Fő, hogy a helyes úton maradjunk.

A másik dolog viszont, hogy ha valamit annyira belédnevelnek, hogy pl. - most csúnyán fejezem ki magam - a szülővel szemben kussolj, bármi is van, nem lehet saját véleményed, bizony sokaknál van ilyen. A szülőnek eszébe sem jut, hogy a gyerekének is saját személyisége van, esetlegesen saját vágyakkal, stb. A gyereknek meg talán eszébe sem jut, mert annyira belenevelték, hogy nem kell mindenben engedelmeskednie.

Téleg az arany középút lenne a legjobb mindenkinél és mindenben. Vagy legalábbis törekedni rá.

"Meg ilyenek, hogy megkérdezi a felnőtt lány az anyjától, hogy miért nem szeretsz engem, mire az "anya" azt válaszolja, hogy "mert az apád csinált!!" :O:O:O:(:(:(:(

Egyszerűen hihetetlen... "

Kedves Zongorista kisaszony! Ez szíven ütött!

Örülj annak, hogy neked nincs helyed e fórumon.

Én meg attól vagyok boldog, hogy nekem nincs helyem a te fórumjaidban. Az a téma kissé gázosabb, hogy úgy mondjam!

Üdv: BJ

Egyúttal egyel kevesebb lesz a naplód látogatottsága!

Hihetetlen, de igaz..ez a lány én voltam.

Még nem.

:)

Mindenesetre szerintem anyának lenni csodálatos dolog lehet.

:)

Olvastam, de ez már szubjektív a többi véleménye eléggé általános, és objektív, talán arra kellene koncentrálni, nem pedig személyeskedve ráhúzni a te úgyismindiegyetérteszvele című lepedőt.

:)

:))

Én úgy gondolom ,hogy minden úgy tökéletes ahogy van:)))