Repülési fóbia vagy félelem. (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Jó téma ez a repülési fóbia :)
Mindig is vonzottak a gépek , de mivel otthon falun , vidéken laktam , nem is tudtam igazán mennyire.
Úgy hozta az élet, hogy Angliába költöztem , teljesen véletlenül közvetlen két reptér közé.
Ekkor elindult valami lavina ami magával ragadott és rájöttem , hogy számomra ez valamiféle drog. Függő vagyok.
Imádom a gépeket , szinte mindent tudok a géptípusokról , a repülésről , repterekről, légitársaságokról stb. Hobbim és munkám a fotózás, ami ezzel a szenvedéllyel párosulva szerves részét tölti ki az életemnek.
Mivel jól beszélem az angolt , gondoltam jelentkezem légiutaskísérőnek , de az álmok hamar szertefoszlottak , ugyanis mint kiderült , minél többet repülök, annál erősebb a félelem és a fóbia.
Imádok mindent, ami a repüléssel kapcsolatos, csak repülni ne kelljen.
A tünetek közé tartozik, hogy repülés előtt két nappal már nem tudok aludni éjszakánként, csak annyi étel megy le a torkomon, ami elég az életben maradáshoz , utolsó nap egész napos hasmenés , hányinger , rosszullét. A repülőúton sírógörcsök és hasfájás az éhségtől. Nem szeretem az érzést a gyomromban, ami a magasságváltoztatással jár, hintázni se szerettem soha , utálok nagy sebességgel átmenni autóval egy bukkanón. És a tudat, hogy nem tudok repülni, hogy nincs beleszólásom a dolgokba , hogy az életem teljes mértékben rá van bízva valakire és hogy nem tudok kiszállni egy rossz érzés után, még borzasztóbbá teszi a dolgot.
A pont az i-re , hogy a párom bedugja a fülét mellettem zenével és magamra hagy, tudomást se véve rólam . Ha mégis kinéz az ablakon és összeér a tekintetünk, mosolyog rajtam.
Borzasztó érzés.
Nagyon érdekes dolog, hogy undorodom a tollas állatoktól, a madaraktól.
Csak a vaskacsa a kivétel :)
Pedig aszontam volna: Correct mondta, hogy kiabáljak, ha jön a galamb!
:-))
Ja és mostanában speciel nem is üvöltözhet. Mert naggyon erősen lefogják és leszíjazzák. Mert nem tudják, hogy miért üvölt. Nemrégiben több példa is volt rá, igaz, külföldön. Elég rendesen letartóztatták a renitenskedőket.
:-(((
Attól, hogy a kisérők kedvesek, a fóbia sajnos megmarad!
:-((((
mázlista!
Hajósat irigylem, de a helikoptereset nem!
Most is volt a hírekben hogy arra felénk, csepel szigetnél lezuhant egy helikopter, s egyik utasa meg is halt. Pedig csak a szennyvíztisztítót akarták lefotózni fenntről.
:)
Nem bántom a gyerekeket! :) Amúgy nagyon szeretnek, csak én félek tőlük! :D Volt olyan pici lány, hogy megkérdezte: "kistanár néni milyen virágot szeret?" Másnap oda nyomta a kezembe. Az ilyenekért érdemes élni, de a rosszabbika! Nem az életrevaló kölykökről beszélek, hanem azokról akik otthon is azt a példát látják, amit egy kicsinek nem kéne. A szülők a suli folyósóján ge..znek meg f@.zonak. Na mindegy...ebbe ne menjünk bele, van erről elég topik.
:D
Tényleg nem akarlak cukkolni, de New York-ban helikopteren voltam városnézésen.
Amsterdamban meg hajón (zárt volt:-) a csatornák között és utána még kiúszott a tengerre. Csodálatos volt.
De azért ugye nem helikopteren akarsz meghalni? :)
Én vitorláztam, de minek. Tök uncsi volt. Repüléstől félek, hajón félek, tériszonyom is van, de vezetni imádok. :)
Gratulálok! Ott 7-8 évesen rögtön oldottad is a problémás helyzetet azzal, hogy átvetted az irányítást, és hidegre (azaz fazékba) tetted a kakast, és így nem maradt meg kezelhetetlen félelmetes helyzetként. :o))
Nos, nem mindig kell az "ellenfél" totális kiirtására törekednünk, legtöbbször elég, ha csak az irányítást ragadjuk magunkhoz - saját magunk, és egy stresszes helyzet felett. ;oDD
szegény. Sajnálom!
És a pici pelyhes csipogó pipitől is parád van?
Amúgy egyszer kiskoromban bekerültem egy rakás baromfi közé. Szóval a tyúkolba. Sztem mamám nem látta hogy beosonok mögötte, és simán rámzárta az ajtót. Aztán a nagy kakas meg jött és csipkedett meg rúgott! Hát 7-8 évesen be voltam szarva. Még jó hogy élelmes gyerek voltam, zsupsz fel a kerítésre és már kinn is voltam. Aztán visszatértem egy nagy seprűvel és agyonütöttem a kakas. Nem is kell modanom, hogy mi volt másnap az ebéd :D
Ha akkor nem ütöm agyon, lehet én is félnék a tollas jószágoktól.
A púlykától én is félek! Az egy állat! :D
Láttam a filmet, direkt gyógyászati célból néztem meg. Akkor is fogtam a fejemet.
:-((((
Ezt el kell mesélnem! Pár éve, mikor kint voltunk Izraelben, tettünk egy hajókirándulást a Galilei tavon. Tele volt a hajó kirándulókkal. Na, ahogy elindultunk, csapatostól elindultak felénk a sirályok rajokban, kajáért. A sok hülye ember meg dobigálta nekik a kenyereket, ezek meg lecsaptak rá, de már ott voltak a hajón! Én meg fogtam két kézzel a fejemet, hogy rám ne repüljenek és rettegtem és nem mertem körülnézni azon a gyönyörű tájon! A férjem meg üvöltözött, hogy ezt nézd, azt nézd! Én meg még a szememet is eltakartam, hogy ne lássam a dögöket, de hallottam a szárnyukat. Olyan rosszul voltam, hogy alig tudtam a végén kiszállni a hajóból.
Ez se kellemes!
:-(((
Addig kitalálnak egy Budapest-Tahiti közvetlen hajó-járatot a Duna, a Boszporusz, a Földközi tenger, stb. érintésével. És 1 év alatt kb. megjárod oda-vissza.
:-)))
További ajánlott fórumok:
- Megőrüléstől való félelem
- Ti hogyan tudtok elaludni félelem nélkül, ha egyedül vagytok éjszaka? Mit tesztek annak érdekében, hogy ne féljetek?
- Jön a vihar... eléggé félünk. Vannak "praktikák", amivel csillapítható a félelem? Vagy fejben kell eldönteni?
- Halálfélelem vagy micsoda?
- Reális félelem, hogy elhagy vagy elhűl a kapcsolatunk a férjemmel emiatt?
- Easyjet repülési tanácsok