Repülési fóbia vagy félelem. (beszélgetés)

Sziasztok!

Jó téma ez a repülési fóbia :)

Mindig is vonzottak a gépek , de mivel otthon falun , vidéken laktam , nem is tudtam igazán mennyire.

Úgy hozta az élet, hogy Angliába költöztem , teljesen véletlenül közvetlen két reptér közé.

Ekkor elindult valami lavina ami magával ragadott és rájöttem , hogy számomra ez valamiféle drog. Függő vagyok.

Imádom a gépeket , szinte mindent tudok a géptípusokról , a repülésről , repterekről, légitársaságokról stb. Hobbim és munkám a fotózás, ami ezzel a szenvedéllyel párosulva szerves részét tölti ki az életemnek.

Mivel jól beszélem az angolt , gondoltam jelentkezem légiutaskísérőnek , de az álmok hamar szertefoszlottak , ugyanis mint kiderült , minél többet repülök, annál erősebb a félelem és a fóbia.

Imádok mindent, ami a repüléssel kapcsolatos, csak repülni ne kelljen.

A tünetek közé tartozik, hogy repülés előtt két nappal már nem tudok aludni éjszakánként, csak annyi étel megy le a torkomon, ami elég az életben maradáshoz , utolsó nap egész napos hasmenés , hányinger , rosszullét. A repülőúton sírógörcsök és hasfájás az éhségtől. Nem szeretem az érzést a gyomromban, ami a magasságváltoztatással jár, hintázni se szerettem soha , utálok nagy sebességgel átmenni autóval egy bukkanón. És a tudat, hogy nem tudok repülni, hogy nincs beleszólásom a dolgokba , hogy az életem teljes mértékben rá van bízva valakire és hogy nem tudok kiszállni egy rossz érzés után, még borzasztóbbá teszi a dolgot.

A pont az i-re , hogy a párom bedugja a fülét mellettem zenével és magamra hagy, tudomást se véve rólam . Ha mégis kinéz az ablakon és összeér a tekintetünk, mosolyog rajtam.

Borzasztó érzés.

Nagyon érdekes dolog, hogy undorodom a tollas állatoktól, a madaraktól.

Csak a vaskacsa a kivétel :)

Pedig aszontam volna: Correct mondta, hogy kiabáljak, ha jön a galamb!

:-))

Ja és mostanában speciel nem is üvöltözhet. Mert naggyon erősen lefogják és leszíjazzák. Mert nem tudják, hogy miért üvölt. Nemrégiben több példa is volt rá, igaz, külföldön. Elég rendesen letartóztatták a renitenskedőket.

:-(((

Attól, hogy a kisérők kedvesek, a fóbia sajnos megmarad!

:-((((

mázlista!

Hajósat irigylem, de a helikoptereset nem!

Most is volt a hírekben hogy arra felénk, csepel szigetnél lezuhant egy helikopter, s egyik utasa meg is halt. Pedig csak a szennyvíztisztítót akarták lefotózni fenntről.

:)

Nem bántom a gyerekeket! :) Amúgy nagyon szeretnek, csak én félek tőlük! :D Volt olyan pici lány, hogy megkérdezte: "kistanár néni milyen virágot szeret?" Másnap oda nyomta a kezembe. Az ilyenekért érdemes élni, de a rosszabbika! Nem az életrevaló kölykökről beszélek, hanem azokról akik otthon is azt a példát látják, amit egy kicsinek nem kéne. A szülők a suli folyósóján ge..znek meg f@.zonak. Na mindegy...ebbe ne menjünk bele, van erről elég topik.

:D

Tényleg nem akarlak cukkolni, de New York-ban helikopteren voltam városnézésen.

Amsterdamban meg hajón (zárt volt:-) a csatornák között és utána még kiúszott a tengerre. Csodálatos volt.

De azért ugye nem helikopteren akarsz meghalni? :)

Én vitorláztam, de minek. Tök uncsi volt. Repüléstől félek, hajón félek, tériszonyom is van, de vezetni imádok. :)

Gratulálok! Ott 7-8 évesen rögtön oldottad is a problémás helyzetet azzal, hogy átvetted az irányítást, és hidegre (azaz fazékba) tetted a kakast, és így nem maradt meg kezelhetetlen félelmetes helyzetként. :o))

Nos, nem mindig kell az "ellenfél" totális kiirtására törekednünk, legtöbbször elég, ha csak az irányítást ragadjuk magunkhoz - saját magunk, és egy stresszes helyzet felett. ;oDD

szegény. Sajnálom!

És a pici pelyhes csipogó pipitől is parád van?

Amúgy egyszer kiskoromban bekerültem egy rakás baromfi közé. Szóval a tyúkolba. Sztem mamám nem látta hogy beosonok mögötte, és simán rámzárta az ajtót. Aztán a nagy kakas meg jött és csipkedett meg rúgott! Hát 7-8 évesen be voltam szarva. Még jó hogy élelmes gyerek voltam, zsupsz fel a kerítésre és már kinn is voltam. Aztán visszatértem egy nagy seprűvel és agyonütöttem a kakas. Nem is kell modanom, hogy mi volt másnap az ebéd :D

Ha akkor nem ütöm agyon, lehet én is félnék a tollas jószágoktól.

A púlykától én is félek! Az egy állat! :D

Láttam a filmet, direkt gyógyászati célból néztem meg. Akkor is fogtam a fejemet.

:-((((

Ezt el kell mesélnem! Pár éve, mikor kint voltunk Izraelben, tettünk egy hajókirándulást a Galilei tavon. Tele volt a hajó kirándulókkal. Na, ahogy elindultunk, csapatostól elindultak felénk a sirályok rajokban, kajáért. A sok hülye ember meg dobigálta nekik a kenyereket, ezek meg lecsaptak rá, de már ott voltak a hajón! Én meg fogtam két kézzel a fejemet, hogy rám ne repüljenek és rettegtem és nem mertem körülnézni azon a gyönyörű tájon! A férjem meg üvöltözött, hogy ezt nézd, azt nézd! Én meg még a szememet is eltakartam, hogy ne lássam a dögöket, de hallottam a szárnyukat. Olyan rosszul voltam, hogy alig tudtam a végén kiszállni a hajóból.

Ez se kellemes!

:-(((

Addig kitalálnak egy Budapest-Tahiti közvetlen hajó-járatot a Duna, a Boszporusz, a Földközi tenger, stb. érintésével. És 1 év alatt kb. megjárod oda-vissza.

:-)))