Régi célok, új hozzáállások

A szilveszteri időszak mindig kapóra jön arra, hogy számot vessünk magunkkal, sikereinkkel és kudarcainkkal. Aztán az év utolsó éjszakáján óriási lelkesedéssel vetjük bele magunkat az új ötletekbe, a sikerhez vezető új stratégiai tervek szövögetésébe, és a halálosan komolyan gondolt szilveszter-éji fogadalmakba.

Ám hamar ránk virrad az a bizonyos január elseje…

S a tettek mezeje mintha már nem olyan erővel, és intenzitással izgatná zsigereinket. A megfelelő lépéseket felváltja a várakozás, a kivárás kényelmes reménye. Bebeszéljük magunknak, hogy nem is kell gyorsan cselekednünk céljaink elérése érdekében, hogy csak várnunk kell, és ölünkbe hullik a siker és a boldogság. Erőt vesz rajtunk a lustaság, az érzés, hogy „ráérünk majd holnap” megtenni az első lépéseket, az új vagy a kudarcból táplálkozott átértékelt céljaink felé.

A holnapból lesz holnapután, azután pedig csak tornyosulnak fejünk felett a tétlenséggel eltékozolt napok, melyekből táplálkoznak a „majd jövőre minden másképpen lesz” elhatározások!

Ahhoz, hogy az új év valóban a „céltudat” évét képviselje, nem kell mást tennünk, csak ledobnunk a lustaság álarcát, és felvennünk a cselekvés mosolyát. Hiszen, ha minden nap apró, ám tudatos lépéseket teszünk kitűzött álmaink felé, és minden nap egy vagy kettő apró lépéssel többet teszünk magunkért, az eredmény nem marad el, s tovább ösztönöz minket a fejlődés felé!

Igaz, néha megtorpanunk, de a kis kudarc nem kudarc! Csak megerősít! Tartsuk szem előtt, hogy ha egy kis nehézségtől feladjuk, a jövő évi terveink is füstbe mehetnek! Tegyünk magunkért és céljainkért tudatosan ahhoz, hogy sikeres és kiegyensúlyozott emberekké válhassunk, akiket nem a remény, hanem a tudatos cselekvés hajt!

szerző: Palkó Emese

Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával.