"Pót"szülőnek lenni (beszélgetés)

Ezek mind megvannak köszi :)

következetesség -apa szerint már -már túlzottan is. Én ennek látom értelmét, saját gyereknél is így lesz majd hát még így.

Türelem van bár nagyon feszegetík a határokat

Nem vagy könnyű helyzetben, de nem reménytelen. Akármennyire is akart hozzátok költözni, egy gyerek mindig kudarcként éli meg, ha a szülei elválnak egymástól.

Most te vagy a gonosz mostoha, és az összes frusztrációjukat rajtad fogják kiélni, ami megnyilvánulhat csak annyiban, hogy nem vesznek rólad tudomást, de akár jöhetnek a mindenféle gonoszkodások is.

A legjobb amit tehetsz, hogy nem neveled őket, és ezt meg is mondod nekik. Apa nevelheti, ő felállítja a játékszabályokat, amit viszont te is be fogsz tartatni.

De nagyon fontos, hogy ne felejtsd el, nem vagy az anyjuk. Ők most a rókák, te a kisherceg ;), várd meg, amíg egyre közelebb és közelebb mennek hozzád. Addig csak légy kedves, de nagyon következetes.

A barátnőm - bár az ő anyja meghalt, az apja új feleségét műmamának hívja és imádja.

Sziasztok

A segítségeteket szeretném kérni. Tapasztalatokat, véleményeket szeretnék kérni. (hasonló témában már kaptam segítséget, de ez egy kicsit más...és ez egy folyton aktuális probléma). A pótszülő -ez sem igazi kifejezés hiszen, nincs kit pótolnom, él a szülő...de a mostohától kiráz a hideg...a nevelőszülő sem az igazi..tehát ki is vagyok én? de nem is ez a lényeg.

Van két kamaszodó nevelt gyerekem. A páromé, akik miután anyával éltek másfél évet, haza akartak költözni apához és ebben anya minden zokszó nélkül beleegyezett. Így most június óta itt vannak velünk folyton. Már volt laza nyári szünet és tanulós iskolaidő is...tudom, hogy még nem telt el olyan sok idő, de még mindig nem tudjuk helyén kezelni a dolgokat. Erre szeretnék tapasztalatokat -persze tudom, hogy gyerekfüggő...de mi a megoldás?

Szóval a probléma, hogy próbáljuk nevelgetni őket..apával egy nevezőn vagyunk -ha nem, azt sosem a gyerek előtt vitatjuk meg-. Anya nevel..ill inkább elvisel azokon a hétvégéken mikor vele vannak, és van egy mamánk itt közel, akivel felnőttek..de mégsem dolga a nevelés.

A gyerekek ettől függetlenül nem akarják elfogadni amit mondunk, lázadnak, összehasonlítanak...tehát miért is jobb egy vasárnapi szülő, aki megvesz egy rágót, mint aki egész héten szenved velük?

Egy darabig anya nem nagyon vitte el őket hétvégén (minden héten van a megállapodás) most az utóbbi egy hónapban folyton...három nap mire a gyerekek újra kezelhetők lesznek..és addigra már megint menni kell. Az állapot nem lesz túl tartós mert nemsokára megszületik a kistestvér, utána nem lesz megoldható az eljutás.

A gyerekeket hordjuk pszichológushoz is, mégis sok a konfliktus...a hiszti..stb

kérlek adjatok jó ötleteket, hogyan lehetne 11 12 éves buksikkal megértetni, hogy itt itt van és a mi szabályaink, ott ott...és a mama a mama...tehát hogy eltudják határolni a nevelésket...(egységesíteni esélytelen, azt ne is javasoljátok :D)

köszönöm