Pótemberek (beszélgetés)

Szerintem nincs ilyen, hogy "pótember". Csak rossz önismeret és önértékelés vezet ehhez az érzéshez...aki pótembernek érzi magát, annak csupán dolgoznia kell magán ahhoz, hogy találjon igaz barátokat. (Vagy találni valakit, akivel összecsiszolódik.)

Mindenkinek megvan a másik fele, legyen az akár barát, akár szerelem.

Több bátorságot, őszinteséget, individualizmust és kezdeményezőkészséget kell elsajátítani, a csoda nem jön magától.

A sült galamb nem repül a szánkba.

Ezen én is átestem már, és tudod azt kell, h mondjam cseppet sem bánom, h anno a "fontos" dolgokból kimaradtam. Sokkal többet kaptam így is azoktól az emberektől, mint amit ők valaha is adhattak volna nekem. A személyiségem alapjai ott fejlődtek ki, s ma már nincs olyan helyzet, amit ne tudnék kezelni.

Egy tanácsot adnék csak: figyeld magad! Ne a tested, ne a tetteidet, hanem azt miként fejlődsz, s ez valóban jó -e neked. Akkor jössz rá csak igazán, h milyen is vagy valójában. S nem feltétlen egy "pótember". ^^; Valami sokkal több!

Bízz magadban, s a céljaidban! Ez a lényeg, a többi már jön magától!

Elgondolkoztató cikk.

Talán már én is ezek közé a "pótemberek" közé trtozom. Iskolában anno nagyon nagyot csalódtam "barátokban". Talán azóta félek igazán magamhoz közel engedni mást, talán ezt érzik ők is, talán ezért nincs nekem sem egy barátom sem.

Biztosan tudom, hogy ez nem jó, de úgy látom, hogy közdeni valaki figyelméért felesleges. Akinek érdekes vagyok, az úgyis megtalál... Bár lehet, ez is hiú ábránd...

Kedves powerpuffemo!

Ha jól értem középiskolába jársz. A személyiséged még most alakul, formálódik. Szerintem ne ragassz magadra ilyen cimkéket, ha te pótembernek érezed magad, akkor mások is annak fognak nézni.

Ahhoz hogy igazi barátokat szerezz szerintem két dolgot kell megtenned, egyrészt igazán, őszintén érdeklődni a másik iránt, és neked is nyitnod kell, meg kell mutatnod a valódi énedet. (Azt hiszem ebben a pótemberségben az is benne van, hogy félsz megmutatni önmagadat, ezért mész csak bele felületes beszélgetésekbe, felületes kapcsolatokba.)

Szerintem ez a cikk nagyon szomorú. Ugyan nekem soha nem sikerült a "pótemberségig emelkedni", (nem is vágyom rá) és régen sokat voltam depressziós, de nem használtak ki. Eszem ágában sem volt viszont felvágni az ereimet, inkább kerestem olyan embereket, akiket a mindennepos ostobaságoknál több is érdekel, akikkel lehet bármiről beszélgetni, megosztani a gondolatokat és a gondokat is. Akivel valóban ismerjük egymást, és sosem használnánk ki a másikat. Nem sok van belőlük, mert nehéz találni, de ők az igaz barátok. Viszont ahhoz, hogy valaki találjon, magának is először ilyenné kell válnia.

Ha valaki úgy van együtt másokkal, hogy azok és még a legcsekélyebb problémáik is teljesen hidegen hagyják őt, ne csodálkozzon, ha csak jobbhíjján keresik a társaságát.

Szerintem a cikk egy ide-oda csapódó valakiről szól, aki nagyon szeretne valakikhez tartozni, szeretné, ha sok barátja lenne, de nem igazán érdeklődik az őt körülvevők iránt, és akire mind a kettő vonatkozik, hogy ő is jobb híján van valakivel, és vele is csak jobb híján vannak. Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit is akart a cikk írója igazán írni.

Ha te őszintén odafigyelsz másokra, ez nem vonatkozik rád, főleg, hogy felszínes beszélgetésekben nem szívesen, vagy egyáltalán nem veszel részt.

Lehet, hogy csak nem a megfelelő emberek között vagy, nem olyanok között, akiknek tényleg érdekes a társasága.

Na látod.. ez a része rám nem igaz...sokszor meg se szolalok..csak halgatom , hogy a körülötem lévök miként panaszkodnak tanárainkra..én nem szolok..mert értelemtlennek tartom..minek beszélni rola? attól nem változik..

mindenkit szivesen, öszintén meg is halgatok, oda is figyelek segiteni probálok..

Én összezavarodtam.. én ugy érzem, h velem az emberek jobb hiján vannak...lehet fére értelmeztema cikket..nem tudom.

Bár tudom, nem rám akartad irni..a hozzászolásod, csak msot igazán összezavarodtam, hogy most az a potember aki csak jobb hiján van valakivel vagy az akivel csak jobb hiján vannak..

Valóban, sorry, elnézést kedves Westsidegirl. A cikket még egyszer elolvastam, és hát a cikk elején az szerepel, hogy "rájöttem, én is az vagyok", a végén meg a kérdőjel, hogy hát nem is tudja az a bizonyos "Powerpuffemo".

Mindenesetre az ilyen "pótemberek"-től menekülök, időt és energiát rabolnak, és mások társaságára főleg azért van szükségük, mert önmagukban unatkoznak, a saját maguk társaságát nem elégségesnek tartják.

Nem is westsidegirl írta a cikket :)

Amúgy a cikk végén megjegyezte az írója, hogy nem feltétlenül saját magáról beszél, hanem általánosságban (csak E/1-ben megírva hatásosabb)...

Kedves Westsidegirl,

"Gyakran észre sem veszem mennyi mindent összehordok. Sok marhaság és csak gurulnak le a nyelvemről, mint a gumicukor. Meggyőzötten bólogatok, ha valaki, aki a barátjának tekint, de részemről csak időtöltés és bizonygatja az igazát. Minek összeveszni valakivel, azért mert nem egyezik a véleményünk. "

Ezt írtad a cikkben.

Mi lenne, ha egyszer tényleg, a szívedben is érdeklődnél a másik ember iránt, és nemcsak időtöltésként lennél velük?!

Azt mindenki érzi, hogy tényleg fontosnak tartod-e az ő személyét, vagy csak jobb híján vagy velük.

Szia

Ez döbbenet! Nagyon jó.

Sokan magukra ismernek mint ahogy én is.