Pofonvágtam a párom (beszélgetés)

Igen, valóban kettös értékrend van...

Ám meg kell jegyeznem, hogy olyan tüzröl pattant menyecskéröl még nem hallottam, aki "kórházkész" állapotúra verte volna a férjét. (Talán egyes régi parasztasszonyok lehettek ilyen vérmesek.) :-)

Az indíték (a gyülölet, düh, stb.) rengeteget számít, nem vonom kétségbe, de az ütések, rúgások ereje, s az ezáltal okozott testi sérülések is szintén nagy súllyal bírnak.

Egyetlen pasim sem ütött meg. Tinédzser koromban viszont rettentö verekedös voltam; nemtöl függetlenül ütöttem-vágtam azt, aki véleményem szerint megérdemelte. Ezt tenném most is, de már javarészt csak önvédelemböl. De nehogy már azzal verekedjek, akit társamul választottam!...

Sok pofont kaptam. Anno.

De sosem a fizikai fájdalom fájt jobban.

Megalázó, megnevezhetetlen. Amikor lendül a kéz, már érez valamit az ember.

A gyerekekkel beszélgettem a pofonról. Érdekes dolgokat mondtak.

Ma ha valaki meg próbálna ütni, biztosan eltörném a kezét ugyanazzal a lendülettel, amivel ő támad.

hátha valaki visszatalál errefelé...

elnéztem az évet :)

Miért más, ha egy hisztis asszony, kapja a pofont, mintha egy hisztis kislány?

Egyszer láttam nagyanyámat, mikor lekevert egy saller anyámnak, már nem emlékszem miért csinálta, kicsi voltam még...

Vagy csak akkor elítélendő, kirúgandó, ha férfitől kapja a nő???

vagyis anyámnak ki kellett volna tagadnia ezér a saját anyját

A pofon megítélése helyzetfüggő. Sokféle pofon van. Vannak szexuális pofozkodások, vágykeltő hatásúak - ezeket nem nevezném erőszaknak. Vannak azok a pofonok, amik viccből csattannak el - bár ez a kategória elgondolkoztató. És vannak azok a pofonok, ami mögött düh és harag van. A pofon minden szituációban egyfajta dominanciának akar érvényesítést nyerni. A családi problémákból fakadó pofonok viszont nagyon veszélyesek. Egyrészt fizikailag fájdalmat okozhatnak másrészt megmérgezik a lelket. Elképzelhető, hogy immunissá válik a szenvedő fél ezekre a pofonokra, de akkor is szenved tőle. Sok kapcsolatban megszokott a verés, szinte már-már kiprovokálja a másik fél, hogy meglegyen a napi adagja. De sok olyan kapcsolat is van, ahol a félelemben tartás a cél. Én úgy gondolom, akit egyszer azért megütnek, hogy megmutassák ki az úr a háznál annak azonnal menekülnie kell abból a kapcsolatból. Soha nem igaz az, hogy megváltozik a bántalmazó fél, és rendszeressé válik a verés.

Persze nem akarok túlozni, ezek elég szélsőséges esetek voltak. Az, ha egy évtized alatt elcsattan egy pofon valamiért teljesen más. A rendszerességben látom a veszélyt.

Azt mondják a megfelelő egyetlen szülői pofon az hatásos! Nincs ezzel kapcsolatos tapasztalatom, de én már kaptam nagymamait...hatott:D

Nem értek vele egyet amúgy. Megalázni egy gyengébbet....csak mert tehetetlen vagy?....nem gondolom, hogy jogos.

Én el sem tudom képzelni, hogy bármelyikünk is megüsse a másikat. Nálunk még kiabálás sincs, ha haragszunk, inkább a visszafojtott csendes "szócsata" a jellemző. Mindenki elmondja, ami bántja. Nem mondom, hogy ez a jó, mert ezzel nem eresztheted ki a "gőzt", de legalább van lehetőség elmondani, mi bánt. Az az igazság, ez azért néha jobban fáj, mintha megütnénk egymást... Ennek ellenére, nem szeretnénk tettlegességre váltani. :)

Aki azt írta, nem a világ vége, annak is igaza van, de nem ártana kideríteni, milyen törést okozott a másiknak. Bennem például mély nyomot hagyna, ha a párom pofon ütne, és nem hiszem, hogy vele maradnék.

A birkózást mi is nagyon szerettük. :) Nálunk volt egy cél, amit el kellett érnünk a kezünkkel, meg kellett érinteni. Mivel ő mackósabb, ezért nekem, ráadásul mint gyengébbik félnek nehezebben ment, hogy eljussak odáig. De nagyon sokat ad a kapcsolatnak, közös móka. :DDD

Aztán, hogy előtte vagy utána torkollott szexbe végül... de természetesen nem hat féle ruhában kellett játszani. :D

:)

És mi van akkor, ha nem ilyen elnéző, hanem visszakézből meglegyint?

Amúgy a kettőtök magánügye - egy határig - hogy mit bír el a kapcsolatotok ..... én azért keresnék más alternatívát .....