Pénzt kérnek kölcsön Tőled, de Te nem akarsz adni... mit mondasz? (beszélgetés)

Ha olyan kéri, akiről tudom, hogy egyenest a kocsmába menne vele: segélyt az önkorm. ad.

Ha olyan, akiről tudom, hogy megadná, ha tudná!!! akkor: ne haragudj, nekem sincs annyi.

Ha vad idegen: nem én vagyok a Máltai Szeretetszolgálat!

Nekem egy üzlet miatt maradt bent kb70eft ,az illető,elfordul ha találkozunk.

Tanultam belőle.

Haverom ugy oldotta meg a kezes dolgot,kollégájával ugyanannyi pénz vettek fel kb,elmentek egymás kezesenek,ha egyik nem fizet akkor a másik sem.

Ha kérnek tőlem pénzt csak akkor adok ha adnak fedezetet,de ez is kínlódás,az emberek egy része azt hiszi,hogy a másik bank.

Nem egy barátomnak tartozik valaki 4-500e ft felett. Ez van.

Indifferens, hogy bírom, vagy nem bírom az illetőt. A problémát nézem; azt, hogy segítek-e a kölcsönnel. Akiről írtam, arról pontosan tudtam, hogy sík alkoholista, mellé „természetesen” dohányzik, kávézik. Mindig adtam neki 2-4 ezer Ft-ot, egészen addig, amíg ki nem ejtette a száján, hogy konkrétan cigire kell. Akkor betelt a pohár, s tojtam rá, hogy ha én próbálom is megvédeni a tüdőráktól, majd más hozzásegíti.

Most úgy tartozik nekem valaki egy-két hónap alatt 82.500-Ft-tal, hogy helyből elengedtem 13 ezret. A többit úgy adja meg 5-10 ezrével, ahogy tudja. Az is benne van a pakliban, hogy ha nem is az egész összegre, de egy részére keresztet vethetek.

S nem, nincs ellentmondás: az első 43 ezret kp.-ben adtam, mert készültem rá, aztán besokalltam a macerától (messze lakunk egymástól) s egyszerűen átutaltam a klinikának, ahol kezelték.

30 éve történt. Legjobb barátnőm megkért menjek el neki kezesnek. Megtettem. Aztán jött a felszólítás fizessek én. Elmentem hozzá, mondtam, hogy ez így nem lesz jó, hogy képzeled, gyesen vagyok, stb, stb...no meg egyébként is. Persze még ő sértődött meg. Fizette, engem veszteség anyagilag nem ért, de jó tanulópénz volt.

Pár ezret adtam már kölcsön kollégáknak, mindig megadták, de rendszert nem akarok belőle csinálni.

Hogy mit mondanék? Nem tudok, nekem is szükségem van rá, nincs feleslegem. Kb. ennyit.

Mondjuk én ezt nem értem. Ha tudok nélkülözni néhány ezret, akár rendszeresen is, akkor miért ne adhatnék?

Ha cigire, akkor arra. Miért kell ebbe belefáradni?

Néhány napról volt szó, ha jól értem, és mindig visszaadta fizetéskor, ugye?

Engem az sem zavart, amikor megvetett velem a kollegina hajvég ápoló olajas és elfelejtette napokig visszaadni a pénzt. Aztán eszébe jutott és hozta.

Volt egy kollégám, aki rendszeresen kölcsönkért úgy hó vége felé. Nem keresett rosszul, csak hát a pia, meg a cigi sokba kerül. 2-3-4 ezer forintokat kért (nem csak tőlem), s a jelzett időre (persze mindig fizetéskor) mindig meg is adta becsülettel. Aztán az n. alkalom után, mikor megint sírt, hogy "már egy doboz cigire sincs", közöltem, hogy bocs, de tudod, ahol csak lehet kártyával fizetek, most éppen nincs nálam pénz. S legközelebb se volt.

Magyarul: belefáradtam a hülyeségébe.