Párválasztás, ismerkedés = kocsi vásárlás, húspiac (beszélgetés)

"Szerintem minél később keres valaki párt, annál magasabbak az elvárások"

És szerinted/szerintetek minél magasabb elvárássa, meg is találják a párjukat?

"Érzelem és önzetlenségből történő pártalálás már kihalt a mai világból?"

A szerelemből elkövetett házasság a történelem nagyon csekély szeletében megengedett/tolerált csak. Még a dédanyám is a szomszédos szőlőültetvényes fiához ment hozzá, csakhogy bővüljön a terület; és manapság is több kultúra inkább az anyagiakat tartja szem előtt, nem pedig az érzelmeket. Tehát felesleges a régi szép időkön keseregni.

Szerintem minél később keres valaki párt, annál magasabbak az elvárások, és valamilyen téren jogos is, hiszen 30-35 éves korára jó, ha az ember fel tud mutatni ezt-azt, míg huszonévesen mások az elvárások.

Amikor mi a férjemmel megismerkedtünk, az egzisztenciánk kimerült abban, hogy neki sok metáloscédéje, nekem pedig rengeteg könyvem volt. Ami azóta lett, azt mind közösen dobtuk össze. Persze ehhez még hasonló a mentalitásunk, ugyanaz a célunk, hobbink.

Ne haragudj de nekem nevetnem kell. Pont te írsz ilyeneket aki előző fórumaiban a barátnőjét ocsárolta, hogy túl kicsi a melle, túl sok sexet akar stb stb, azon rinyált hogy dobja e ki vagy sem,majd állítólagosan megcsalta.. Szóval hogy is van ez?

Amúgy pedig a kérdésedre a válaszom,minden zsák megtalálja a hozzáillő foltját.

Kedves Pitre!

25 éve vagyok férjnél és lehet, hogy nem tetszik, amit én írtam, de annak ellenére működik:) Szeretjük egymást, hasonlóak a céljaink, hasonló az anyagi hátterünk és hasonló az egzisztenciánk, hasonlóan vélekedtünk a gyerekek számáról, és arról, hogy hol éljünk, stb.

El nem tudom képzelni, hogy egy olyannal éljek, aki 3-4 gyereket akart volna, vagy olyannal, aki nem tud hozzászólni a kedvenc könyveimhez vagy a munkámhoz, és persze azt sem tudom elképzelni, hogy egy olyannal éljek, akinek büdös a munka és kedvenc elfoglaltsága, hogy necctrikóban üljön a TV előtt és sör ivás közben kioktasson, hogy még mennyi dolgom van, és egyébként is semmirekellő vagyok, mert keveset keresek és így nem jut neki a napi sör mennyiségre. Érted a lényeget?

Ha te nem kellesz valakinek, akkor nem hiszem, hogy az anyagi háttereddel, a kocsi hiánnyal, stb. van összefüggésben, hanem inkább a jellemeddel. Mert ki akar egy olyan pasit, aki nem akar lefeküdni vele? Vagy ki akar egy olyan pasit, aki semmibe nézi a barátnőjét? Nézz magadba és keress egy olyan nőt magadnak, aki elhiszi, hogy te vagy a legjobb pasi a világon:)

Na, de a célok ugye hasonlóak attól függetlenül a hobbink különbözik.

Ahogy Panna írta nem mindegy, hogy hány gyereket akar a másik, nem mindegy, hol képzeli el az életét, stb. Az, hogy én festek, a férjem meg kézilabdázik egy más kérdés:) Ahogy az is, hogy én festem a hajam, ő meg nem:) Ezek nem olyan célok, amik befolyásolják 2-3, stb ember életét, nem?

És nem is azt írtam, hogy egyforma célok, hanem azt, hogy hasonló célok a fontosak.

Persze nem a végzettségtől függ az, hogy tudunk e beszélgetni, de pl. egy atomfizikus miért nem vesz el egy varrónőt? Pl. azért, mert nem is találkoznak talán, vagy ha igen, akkor egy varrónő azt sem fogja tudni, hogy az atomfizikus barátja miről beszél és azért valljuk be, olyan társat szeretnénk hosszútávon, aki ért minket, ugye? Mert akárhogy is nem visszük haza a melót, akkor is hazavisszük valamilyen szinten és kell róla beszélni. Kivel beszéljem meg az olyan dolgokat, amik foglalkoztatnak, ha nem a kollégámmal akarom. Most persze ez nem azt jelenti, hogy oda és vissza kell értenie az én munkámhoz a páromnak, de azért egy kis affinitása legyen már ahhoz is. Számomra ez is fontos, ahogy fontos az én férjemnek az, hogy én is kicsit hozzá tudjak szólni az általa végzett munkához, szabadidős tevékenységéhez, stb. Kivel beszélné ki a kézilabdás cuccost, ha nem velem? Főleg, ha velem akarja:) Mert ugye a házasságot úgy tervezzük, hogy holtomiglan-holtodiglan és az bizony nem lehet dög unalomba leélni, és ha pl. én hozzámentem volna egy atomfizikushoz, akkor bizony halálra unnánk magunkat együtt idő előtt:)

Na, jó nem biztos, mert szívesen lettem volna atomfizikus:)))))

Van akinek megjönni látszik 29 éves korára, van akinek elment (sajnos pont nővéremnek)...

De van néhány harmincas, negyvenes ismerősöm, akik miatt csak fogom a fejem, és csak pislogok miket művelnek :/ Bárcsak legalább a kor garancia lenne, de...

Köszönjük a jókívánságot! :)

Jaj azok a boldog húszas évek...:D

Aztán majd megjön a népek esze. Legalábbis némelyeknek:) Másoknak meg elmegy:))

Nektek sok és sokáig tartó boldogságot! :)

A huszonéveseket nézve borzasztóan elkeserítő a helyzet. Elég színes a baráti körünk, foglalkozásomat tekintve, én sok korombelivel kommunikálok, és képtelenek, képtelen vagyunk, vagyok számontartani, hogy most akkor egy-egy barát, ismerős kivel van együtt, kivel csalja a párját, kire cseréli le, majd mikor jön össze újra egy időre az 'eredetivel'. Megkérdeztem őket, hogy még is milyen lenne az a nő/férfi, aki megfelelő lenne, és nem csapongnának tovább? A válaszok elkeserítőek voltak, pedig ők még nem is azok a magamutogató díszpéldányok, akikről egy bárban nem lehet eldönteni, hogy hivatásosok, vagy sem/melyik nemhez vonzódnak, hanem mindannyian kilógnak valamiért a sorból, mindannyian nagyon egyéniségek, komoly jövőképpel. De az elvárásaik irreálisak a tökéletes nő/férfi, és kapcsolat terén.

Mi lenne, ha felszínes huszonéveseket is megkérdeznék, akik (a csajok) cikinek tartják, hogy én 18 éves korom óta együtt vagyok a Férjemmel - tudtam meg mindezt a kedvenc koktélbáromban Mojito-t szürcsölgetve a Db-i Jazz napokon... A pasik meg nem tartják tiszteletben maguktól, hogy házas vagyok, kell nekik egy-egy jól irányzott alázás, vagy pofon, hogy lekopjanak.

Mert azt te honnan tudod, hogy kevés van?

Szerintem én csupa csodás kapcsolatot látok magam körül.

Mondjuk sokat számít, hogy az általam ismert csodás kapcsolatok nem csak a vértolulás okozta örömszerzés okán tartanak évek óta, hanem ésszel is szeretik egymást a parterek, de nekem ez nem fúj.

Nem ilyen célokra gondolok:)))

Amit írsz,abban tényleg egyetértés kell.

Cél lehet az egyiknél,hogy megtanul egy nyelvet.a másik pedig hegedülni akar,stb.

Emellett meg az általad vázolt,nem egyforma célok miatt nem kellene még dőlnie a kapcsolatnak.Mert a gyerek kérdés menet közben úgyis alakul.Lehet-e egyáltalán,el tudjuk-e tartani?Fontosabb,h akarjanak gyereket.

A "hol képzelem az életemet"kérdésben tényleg fontos az egyetértés.

Az ivászat mennyisége kibukik az elején,és talán nem is lesz belőle kapcsolat.

suba a subával, guba a gubával ...(suba subához, guba gubához)

a népi mondás szerint gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel..(barátkozzon, házasodjon).

nem akarom túlfeszíteni a húrt, de a latin mondás is valahogy így: similis simile gaudet...

...nem pontosan: a hasonlónak örül a hasonló.

na jó, tűnök.

Mindig is volt egy réteg, akiknek a vagyon számított, és hogy 'egy szinten legyenek'.

Nem egy olyan baráti párt láttam szétmenni, akik 'egy szinten voltak', viszont az esküvőnkön mindannyian azt írták a vendégkönyvbe, hogy olyan pár szeretnének lenni, mint mi férjemmel.

Totális ellentétek vagyunk! Ő fegyver és páncélkészítő, és a szakma kutatója, én újságíró, marketinges, PR-os, kutyakiképző vagyok, és most indul egy másfél éves szociális projektem, ami a látássérültek integrációjával kapcsolatos.

Az anyagi hátterünk sem volt egyforma, ő gazdag családból jött, de mivel elköltözött miattam, 30 ezer forinttal a zsebében érkezett Debrecenbe, míg én középosztálybeli családból származok. Férjemnek nem volt semmije, nekem volt egy lakásom, jövedelmem, neki csak egy induló, veszteséges vállalkozása. De még a személyiségünk is teljesen más. Ő nyugodt, stabil, racionális gondolkodású ember, én végletes, álmodozó, impulzív vagyok. A humorunk mondjuk hasonló, de ami a külsőségeket illeti, nos én elég extrém vagyok (raszta haj, tetoválások, piercingek), míg ő átlagos. Én beteg és vak vagyok, ő teljesen egészséges.

7 és fél éve vagyunk ugyan olyan szerelmesek egymásba, sőt! Most lesz az 5. házassági évfordulónk, és tökéletesen megvagyunk. Igazlmas a kapcsolatunk a beszélgetéseink, mert érdekes felfedezni a másik világát, gondolatait, megbeszélni, hogy hogyan látunk dolgokat, és mindegy, hogy teljesen máshogy, mert a lényeg, hogy képesek vagyunk egymásért kompromisszumokra. Régen nekem egy-egy kapcsolatom pár hónapig tartott, mert hozzám hasonló fiatal férfiakkal kezdtem, és nagyon gyorsan meguntam őket, férjem viszont mindig meg tud lepni, mindig tud olyat mutatni, ami miatt még jobban szeretem, és ragaszkodok hozzá. Az álmaink csak egy ponton egyeznek, hogy tanyán éljünk, egyébként teljesen mások, de támogatjuk egymást a céljaink elérésében, hiszen társak vagyunk.

Elcsépelt, de szerintem egy jó kapcsolatban ha megvan a tisztelet, a szeretet, a bizalom, a jó kommunikáció, akkor teljesen mindegy kinek milyen végettsége van, mennyi megtakarítása, autója, vagy biciklije, szép, vagy csúnya, működni fog, ha mindketten dolgoznak rajta.

A szüleim házasságát mindig csodáltam. Ők is két külön világ voltak, de soha köztük hangos szó, veszekedés nem volt, hanem leültek megbeszélni. Igyekszünk mi is így intézni mindent, és összehozni a világainkat. Eddig működik :)

Szerintem nagyon is fontos, hogy hasonlóak legyenek a célok.

Pl. az egyik akar 3 gyereket, a másik egyet sem.

Az egyik külföldre akar költözni, a másik semmiképp nem menne.

Az egyik az egészséges életmód jegyében akar élni, a másik hétvégenként alkoholtúrákat tervez:D

Egyáltalán nem eltartásról beszélünk!! Ha valaki szegény, attól még kereshet, dolgozhat, csak mondjuk keveset pl.: mentőápoló keres 70-90 ezret.

Pontosan erről beszéltem, hogy hol van az olyan szerelem, ami nem néz ilyen dolgokat, egyszerűen szeretem őt, lehet nagyon szegény, alacsony a fizetése, de őt szeretem, ez a fajta dolog hiányzik szerintem a mai társadalomból.

De beszélhetünk külsőről is, lehet nem helyes, nem izmos, de egyszerűen szeretem. Igaz őszinte tiszta szerelem hiányzik a mai világból.

"Egy jó kapcsolat csak akkor tud kialakul, megmaradni, ha kb. egyforma az anyagi háttér"

Na ez úgy baromság ahogy van. Anyukám nagyon gazdag háttérrel rendelkezett, birtokuk van stb. Apum igazi szegény munkás ember, mégis nagyon jó a szüleim kapcsolata. És számos ilyen esetet tudok, ahol ellnekező anyagi háttér volt és ennek ellenére csodás volt a kapcsolat

Azzal egyetértek, hogy hasonló gondolkodás szükséges, hogy kialakuljon a szerelem

mert

"Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget."

A céljaiknak nem kell feltétlen hasonlónak lenniük.De fontos,hogy legyen céljuk,legyen jövőképük!

A fiam szomorúan jött haza az első randiról,amit egy csinos,jópofa,stb.leányzóval töltött,mert hogy annak nem voltak céljai.Nem akart semmit elérni,csak sodródott,élt bele a világba.

Ugyanúgy fontos a hasonló családi háttér,a neveltetés,az anyagiak,..az hogy tudjanak miről beszélgetni.Ezt nem feltétlen a végzettség dönti el,de az egyik legfontosabb.Különben miről szól a kapcsolat?

ha jól tudom, egy életünk van... nos ezt szeretnénk úgy nagyjából valamennyien többé-kevésbé(de inkább többé)jól, kényelmesen, boldogan letudni..

aki akarja, az tudja a történelemből, hogy működhetett a párválasztás...(ez nagyjából a szaporodásról szólt, illetve a (sok) háborúban a katonák öröme)...

és ma? körül kell nézni. nem nevezem meg az országot(országokat), ahol -a technika segítségével- ha kiderül, hogy lánygyermeket hord a szíve alatt az anyuka, akkor irány a küret...

...pedig már a biciklin is telefonálnak milliók, nagy tv-t nézek, és autóra spórolnak..

...nos egy életük van nekik is...

és itt? detto..mert a (nagyon)fiatalok (még) látják a szüleinket, akik néha, vagy mindig valamilyen gonddal küszködnek..-mondhatni, érzik a szegénységet...

azt remélik, hogy nekik(ha ügyesek) nem jut ilyen (keserű)sors..

az unokáim el sem hiszik, hogy nem volt mobiltelefon, sőt vezetékes is alig, autó,TV,mikró, stb...

szeretnek jól élni, miközben fél szemmel látják az idős emberek napi gondjait...

na, ez nem kell nekik..

és bizony nyájas olvasó, igazuk van.

aki ezzel nem ért egyet, az tegye fel a kezét!

naugye...

(tévedés joga fenntartva)

Azért ne ezt az időszakot emeld ki (disznóvágás).

Szerintem azért alakul ez mostanság így, mert sokan a mának élnek, és úgy gondolják, hogy egy darabig elmegy a kapcsolat, majd változtatok, ha nem működik.

Részben igazad van. A házasság egy érzelmi és gazdasági érdekközösség. Közösen teszünk bele és közösen veszünk ki belőle - jó esetben.

Mindenképp érdemes tisztában lenni és megfogalmazni az igényeket, hogy mik az elvárásaink, hiszen senki nem szeret lyukas kosárba pakolni.

Számomra pl. fontos volt, hogy a párom/társam elég értelmes, okos legyen; legyen humora; azonos módon tudjunk kikapcsolódni. Egzisztencia...? Nos, igen, legyen munkája, mint nekem. Semmi ingerem nem volt eltartani egy hímporos pillangót, nekem társ kellett, nem egy porcelán a vitrinbe.

Csacsiság.

Az ember hiába is írja le egy hirdetésbe, hogy kedves, jó modorú, figyelmes, stb.... ezeket csakis személyesen tapasztalhatja meg a másik fél. A kocsit, egzisztenciát meg okos dolognak tartom leírni, mert igenis nagyon sokat számít.