Párkapcsolatokból lakótársak (beszélgetés)

Egy jó kapcsolatot létrehozni nagy munka, "szinten tartani" meg még nagyobb. Oda kell figyelni egymásra,meghallgatni,segíteni,támogatni. Nem mindegy,hogy véleményt mondasz neki vagy kritizálod. El kell fogadni,hogy mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai,hogy mindenkinél előfordul,hogy kissé ideges/feszült. Tudni kell,hogy mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái,melyek között van,amit csak el kell fogadni,van,amelyiket meg kell beszélni és kompromisszumokat kell kötni. De ezt lehetne még sorolni.

A nagy szerelem mindig elmúlik,és ahogy előttem leírták,átalakul szeretetté és kötődéssé a dolog.

De mindennek oda-vissza működnie kell. Nem elég,ha pl csak az egyik fél türelmes vagy megértő vagy stb.

Nincs konkrét receptje a dolognak szerintem. Ezt vagy érzed és akkor ösztönösen úgy csinálod,vagy nem érzed és akkor hiába erőlködsz rajta.

A legnagyobb gond: a kommunikáció nem megfelelő működése.

[link]

Ez elég jó válasz a kérdésre:

[link]

Ez olyan szép, erre érdemes törekedni:

[link]

Ha van, akkor nincs bibi.. :)

A hangsúly a HA-n van :D

Egyik esti programnak édes kettesben:

[link]

Ismered?

Hajrá!

Ha meg az ágyban lenne valami bibi (akármilyen és nem kérdezek rá) ajánlom Lux Elvira Szexkontroll c. könyvét. Állítom, hogy minden nőnek és férfinak el kellene olvasnia.

Tervezzük, hogy ősszel kellene egy wellness hétvége :)

Csak még anyumat kellene meggyőzni :) szerintem nem lesz nehéz.

Amikor a kicsi is eléri a 3 éves kort már könnyebb lesz velük mozogni. Addig meg bírjátok ki, az hogy leültök kicsit beszélgetni egy pohár bor mellett amikor már a kicsik este alszanak jót tud tenni ebben az időszakban (is). Kitartást!

Hosszútávon mindenképp érdemes valahogy megoldani, hogy egy-egy hétvégén csak egymással tudjatok foglalkozni. Pl. ha nagyobbak akkor a messze levő nagyszülőkhöz is el lehet vinni hétvégére őket, s a közelben wellnesseznétek csak ti ketten. :)

Egy néni segítsége azért időnként jól fogna addig is... Még mindig jobb most erre költeni, mint később párkapcsolati tanácsadásra járni, vagy ami még rosszabb válni.

Én se vagyok vmi barátkozó típus sajnos.

A kisebb 18 hónapos, a nagyobb áprilisban volt 3 éves.

Közösen csinálunk mindent, már ha otthon van és nem du-os (3 műszakban dolgozik, ên irodáiban), ezzel nincs gond. Sőt, hamar el is alszanak a gyerekek. De olyan fáradtak vagyunk, hogy sokszor mi is kidőlünk este 9-kor.

Ha délutános, azon a héten nem is találkozunk.

Közös programok, élmények nincsenek. Illetve hétvégéken programozunk, de ugye akkor az egész család, a gyerekek körében igazítunk mindent.

Mivel a pici nálunk tényleg pici és így is rosszul viselem, hogy bölcsis lett én meg visszajöttem dolgozni, nem lenne szívem lepasszolni munka után őket, hogy kettesben vacsizzak az urammal. Munka után már nem csinálok semmit, csak a gyerekekkel vagyok. Főzni is sokszor este 8-9 után szoktam. Vagy az uram főz.

Azzal vigasztalom magam, hogy pár év múlva könnyebb lesz.

Ez egy ördögi kőr, tudom mit kéne tenni. De közben meg nem megy..

Mekkorák a gyermekek?

Igen, tudom milyen ha nincs segítség... Jó azért összebarátkozni egy-két anyukával, akire rá lehet bízni időnként egy kicsit, s cserébe visszasegíteni. :) Vagy egy idősebb szomszédnéni, aki kevesebb pénzért vigyázna rájuk? (Nekem pl. most ez az egyetlen megoldásom).

Ezt a könyvet majd megnézem, köszi.

Nem tudunk kimozdulni, tényleg senki sincs, aki vigyázna rájuk.

Egyik nagymama 120 km-re lakik, a másik beteg.

Tesóm is 90 km-re lakik. Sógornőm konkrétan lesza@rja a gyerekeket, semmit se lehet tőle kérni.

Barátnő sincs :( még nincs 2 éve, hogy ideköltöztünk, csak futólag ismerek embereket, főleg 1-2-3 gyerekes anyukákat.

Tudjuk mi a probléma. Csak a gyakorlatban nehéz a megoldásokat véghezvinni.. :(

Ami régen volt köztetek, az nem fog visszatérni, legalábbis nem úgy, de helyrehozható, főleg egy olyan esetben, amilyenben vagytok: ha meg tudjátok beszélni, meg is tudjátok oldani!

Valamit ki kell találni, hogy tudjatok egy kicsit együtt lenni. Kezdetben néha egy-egy meghitt vacsora is megfelel.

Mihalec Gábornak vannak használható könyvei, én csak ezt olvastam, de nagyon ajánlom: Ketten együtt, magabiztosan - Párkapcsolat-építő kommunikáció

Nem kell, hogy kisgyerekes" legyél...

Vallom, hogy az első pillanattól kezdve dolgozni kell ezen. Figyelni a másik minden rezdülésére (érezni!) kinek mikor és mire van szüksége...hogy egyben levegőt is kapjon és ne fulladjon meg melletted.

Hogy ha problémája van tényleg érdekeljen. Figyeled is vagy csak hallgatod őt... és visszafele is működik ugyanez?

Kétszemélyes játék" és emlék gyűjtő.

...mert csak kettőtökön múlik az egész.

Sokat beszélgettünk a problémákról, válásról, helyrehozásról" - ez már egy jó kezdés.

Pedig muszáj kimozdulnotok és gyűjteni az emlékeket", mert a napi őrültségek vágják gallyra a kapcsolatot.

(nagymama, barátnő, tesó? )

És hogyan dolgoztok érte?

2 kisgyerekkel pont ilyen a kapcsolatunk :(

Sokat beszélgettünk a problémákról, válásról, helyrehozásról.

A lehetőségekhez képest odafigyelünk a másikra (nehéz 2 kicsi mellett, munka után, fáradtan, fásultan, kimozdulni nem tudunk, nincs aki vigyázna a gyerekekre stb.).

Nem érzem azt, hogy szárnyalna a kapcsolatunk, pedig hiányzik.. az, ami régen volt köztünk.

Te belatsz legtobbek haloszobajaba?

osszekottetes... jo