Párkapcsolatnál számít, hogy nem azonos végzettségűek a felek? (beszélgetés)

Ja?! Akkor félreértettelek. Azt hittem, engem támadsz, mert egyetlen pici pillanatra megfeledkeztél a női szolidaritásról. :-)

Egyébként, ha szó szerint vesszük, az én "sztorim" nem biztos, hogy válasz az eredeti kérdésfeltevésre. Mert azt sugallja, hogy igen, számít a végzettség.

Nekem meg még a történtek ellenére is az a véleményem, hogy nem számít.

De bárki, aki valamire is tartja magát, tudjon úgy együtt élni a párjával, hogy közben nem teszi tönkre. Hanem segíti, támogatja.

Aki erre nem képes, az meg ne akarja tartani magát semmire.

Ótvar nagy hülyeség? No comment. Éld csak át egyszer te is. :-)

Készséggel elismertem volna, ha lett volna mit. Na ott volt több a hülyeség, mint az elismerendő téma. Lusta, iszákos, paranoiás pasin te mit ismernél el? Hogy ügyesen tud manipulálni? Remekül fojtogat?

Plavalaguna, ellenségből épp elég volt nekem az a pasi, mit jössz akkor most még te is... :-)

Nyugodj már meg. Hidd el, van olyan szitu, amikor köpni nyelni nem bír az ember (lánya).

Igen.

Egyszer csak nincs miről beszelgetni.

Jól rátapintottál a lényegre. Az volt. Szánalmas kis hímsoviniszta pöcs. De ennél még több is, valahogy kedvét is lelte abban hogy gyötörgethet, egy-egy féltékenységi kirohanása közben sokszor megláttam a szemében a diabal fellobbanását... Istenem, micsoda rémálom volt. És neki érdekes módon szép emlékei maradhattak erről az időszakról, mert még mindig keresgél engem. :-)

Ő szerette ezt csinálni.

Simán elküldhettem volna persze a p.ba ha nem laktam volna vele egy fedél alatt, a falba vertem volna a fejem akkoriban hogy miért is történt ez így, tényleg én vagyok a hülye. Nade ő mindaddig amíg le nem betonoztuk a helyzetet, olyan aranyos volt mint ami a nagykönyvben meg van írva.

Lányok, vigyázzatok.

Ismerem ezt a típust, azt képzeli, hogy attól több lesz, ha máson tapos. Szánalmas hímsoviniszta kis görcs lehetett. (bocs)

Amúgy abból a szempontból igazad van, hogy a diploma hiánya volt az, ami megalapozta a kisebbrendűségi komplexusát, és megpróbálta azzal kompenzálni, hogy leszólta a végzettségedet, de ha lesz egy nője, akinek nincs diplomája, akkor azt mással kergeti majd az őrületbe, mert ezek mindig találnak valamit, amivel eszik a másik életét, hisz azzal építkezik, hogy mást rombol.

Igen, amiket sokan felsorolnak, az nem végzettség, hanem mentalitásfüggő. Nekem senki se mondja azt, hogy egy saját vállalkozást vivő ember aki felépítette magát az nem lesz ok mert 'csak' érettségije van, és fősulidiploma alkalmazottmancika bezzeg mennyivel több...

vagyis mondhatja nekem bárki, attól még a mentalitás számít. no meg, hogy az adott területen ki mit tud. Nem minden terület diplomás.

Mondjuk magyarországon elég jelentős a papirnácizmus... inkább a munkamorál lenne a menő, többre haladnának...

Írtam, hogy nem. Engem egyáltalán nem zavart, hogy nem diplomás, én nem vagyok a magaméra begőzölve. A saját szakterületén nagyon jó volt, és annyira belém volt szerelmesedve, hogy gondolom azért tudta jó ideig használaton kívülre tenni a randa kis manipulatív taktikáit. De amikor már minden témából sorozatosan csak azt hozza ki a drágád, hogy te micsoda kis ostoba vagy, - nincs az az angyali türelmű nő, aki erre állandóan csak mosolyogva bólogatna, nehogy sérüljön a partnere "önbecsülése".

Igen, uralkodni akart. Nem tudta, hogy rajtam nem lehet. Becsülettel megpróbált papucs alá gyűrni, és eszközökben később már nem is válogatott. Komolyan az életem legborzasztóbb krízis időszaka volt.

Ő nem tudott volna felnőttként diplomát szerezni, ahhoz picit túl sokat sörözgetett, de egyébként se lett volna az soha esze ágában se. Ő már így is tökéletes volt... :-)

Komolyan azt hiszed, hogy a diploma hiánya miatt viselkedett így?

Én nem gondolnám. Ez a típus mindig felül akar kerekedni és uralkodni. Gondolod, hogy ha felnőttként szerzett volna egy diplomát, akkor megváltozott volna a jelleme?

Szia! Akkor felélesztjük ezt a fórumot? :-)

Én korábban azon a nézeten voltam, hogy nem számít, nem az az érdekes, van-e diploma vagy nincs.

Be is vállaltam egy pasit, jó választásnak tűnt, olyannyira hogy élettársi kapcsolatra léptem vele, bár neki "csak" érettségije volt, én meg diplomás vagyok.

Mindig nagyon vigyáztam az önérzetére, soha nem éreztettem vele ezt a végzettségbeli különbséget, egyébként erről még mindig úgy vélem, nem ez a lényeg.

Inkább az alaptermészet. A drágámról kiderült, hogy olyan kis sérelem-gyűjtögető tipus, és minden helyzetben ő akar a "jobb" lenni, pedig ahhoz kicsit kevés volt...

És a kezdetekben még nem ilyennek mutatkozott, úgy éljek hogy nem.

Mi lett ennek a vége? Pokollá tette az életem. Azzal akart mindenáron velem egy szintre kerülni, hogy engem szisztematikusan folyton le akart nyomni, szörnyű volt.

Írta itt már ebben a fórumban valaki, hogy feltámadhat ám a pasiban a kisebbrendűségi érzés. Szerintem ez nemhogy igaz, hanem szinte törvényszerű is, tényleg tisztelet a kivételnek.

Nahát, nem is részletezem milyen ocsmány dolgokat produkált ez a pasi, beteges féltékenységtől kezdve az állandó meghazudtoltatásig - tényleg jobb lenne inkább elfelejtenem. Rém nehéz volt tőle megszabadulnom, mert ő valahogy nagyon-nagyon ragaszkodott hozzám, én meg már levegőt se kaptam mellette. Na és a tulajdonostársam volt, ketten vettünk egy közös ingatlant, ebből is látszik, kezdetben mily határtalan volt a bizalmam... Az eladásba nem akart belemenni, a megosztástól meg én kaptam volna sikítófrászt, egy tökéletes csapda volt.

Végül inkább kifizettem a részét, hitelből mert másképp nem tudtam, elképzelhető hogy mekkora anyagi terhet jelentett ez.

Később értesültem arról, hogy ez a felállás szinte mindig ezt a veszélyt rejti magában.

A gyengébb képességekkel megáldott pasi felszívja magát, és jön a retorzió...

Bárcsak előbb tudtam volna ezt. Minden nőt óva intek attól, hogy ilyesmit bevállaljon.

Milyen kár, hogy kifulladt már ez a fórum, és csak most láttam meg véletlenül.

Saját tapasztalatból tudom, hogy mivé tud fajulni egy kapcsolatban a felek közötti szintkülönbség. Nade most így már nincs értelme elmondani.

szerintem szamit, ha nagyon eltero a vegzettseg. ritkan hallani olyanrol, hogy egy rakodomunkas es egy nagyvallalat vezerigazgatoja boldog hazassagban el

mert valahol a vegzettseg es a munka is mutatja egy ember jellemet, termeszetet, erdeklodeset, eletvitelet

persze az nem nagy kulonbseg, hogy egyiknek erettsegije van, masiknak meg diplomaja, semmit nem jelent. de egy 8 altalanos es egy tobbdiplomas, doktoris nem feltetlen lesz jo paros

Mi jövőre leszünk 30 éves házasok.Nekem eü.szakközép érettségim, ,és szoc asszisztensim van.A férjem szobafestő szakmunkás volt, de már régóta vagyonőrként dolgozik.Soha nem volt ez probléma, se az, hogy én többet keresek.

Legalábbis soha nem vágtam ezeket a fejéhez,és nem néztem le ezek miatt...Jobban mondva Ez nem volt probléma, de más problémánk volt...:(

Lehet csak nas teruketen mozogtok ;)

(Én mikor berlinben jártam bizony a keveske nenet tudasom kellett bevetni. Nagyon nem ertettek boltban stb mashogy... de pl a delfranciaorszagban vigan elboldogultam az angollal a hetkoznapokban pedig figyelmeztettek hogy nem nagyon fogok... szoval az hogy mast tapasztaltok siman lehet csak teruletfuggo.

Németeknél vannak termelő egységek amik török és van, hogy más nyelven beszélnek (csak így is vannak kitáblázva a helyek). Erről több évtizedes "külkeres" gyermekkori barátom számolt be.

Ő speciel három vagy négy nyelven tárgyaló képes, és még kettőn beszél. És nem csak hobbiból.

Hamburgra igaz amit írsz (majdnem magázva írtam), Berlinre már nem.

Német nyelvterület, de már nem Németország, Bécsben a fiatalok kisebb része beszél angolul.

Sokan pedig büszkeségből, nem hajlandók utcán angolul megszólalni Ausztriában.

ÖBB-n és DB-on meg simán előfordul, hogy kalauz nem tud angolul, még köszöni sem.

De mindenki tapasztalja meg saját bőrén, felesleges ebből vitát kreálni! - nem fogjuk tudni ide rángatni kellő számban az alanyokat. ;)