Párkapcsolat - ha választani kell (beszélgetés)

Eltelt jó pár hét azóta, hogy nem írtam semmit.

Most eddig úgy néz ki hogy jól alakulnak a dolgok.

Történt sok dolog ami próbára tette a kapcsolatunkat hogy miképp számíthatunk egymásra (rokon temetése, hirtelen kialakult e.ü.-i probléma, stb...) ami szerencsére mind sikeresen lezajlott.

Voltunk hármasba "családi kiránduláson", hétvégén megyünk 2 hétre külföldre, szintén hárman.

Anyukájával, tesójával szerencsére szintén jó a viszonyunk...

Volt 1-2 dolog amit megmondtam neki hogy ne tegye, mert nem lesz jó vége neki ha tovább folytatja, egyenlőre ez úgy néz ki megoldódott, mert abbahagyta.

Hétköznap is jön munka után többször, a hétvégéket pedig mindig itt tölni nálunk.

A gyerekkel is jól alakul a viszonyuk.

Az utóbbi időben szóba jött a bébi kérdése is, mert neki még nincs gyerkőce. Nagyon szeretnék kistesót a gyereknek, ismét babázni; de nem is tudom bele merjek e vágni majd ebbe...egyenlőre.

Bár többször lehetnénk együtt, de hát a hétköznap a munkáról szól szinte.

Én mentem el bent hozzá a héten. Betegeskedett, megleptem egy kis "elsősegély csomaggal", nagyon örült neki, és jó is volt látni őt ismételten.

Hétvégén szombat én megyek el, szinte egész napon ráérek, vasárnap meg majd ő. Hétvégén legalább együtt.

Sok mindenről volt már szó, gondolkodok a folytatás, elmélyíteni a kapcsolatot, az mikor legyen, 1 hónap elmúlt mióta beszélünk és találkozgatunk.

Nagyon jó :) ezek a pozitív példák annyira kellenek ebben az eltorzult világban, mert amiket látok, hallok, olvasok, meg a személyes példáim, megcsalások, hazugságok... nagyon kellenek az ilyenek, mert reménnyel töltik el az embert és ha valakinek átmenetileg megingott a hite a jóban, akkor azt képes visszaadni.

Ez lenne a normális, amikor már a kezdetektől találkoztok sűrűn, napi kommunikáció, és minden tiszta sor. Nem kell játszmázni sem a nőnek, sem a pasinak.

Épp most is beszélünk telefonon.

A héten hétfő óta kétszer taliztunk, igaz tegnap csak vagy 5 percre, de az is több volt mint a semmi.

Minden napos telefon, igen, ez teljesen normális, korrekt :) ez minden kapcsolatban alap (lenne), ha a minden napos találkozásra nincs lehetőség.

Rendes pasinak tűnik :) hát igen, a társkeresőkön is vannak azért ilyenek is.

Végre ingyen is tutunk telefonálni, már a tel.számlánk a sok beszélgetés miatt nem lehet sok.

Valaki mindig hívja a másikat, nem telik el úgy nap...

Jó hogy nincs közöttünk nagy távolság, így bárki bármikor meglepheti a másikat...

Soha jobban nem választhattam volna.

Szombaton a délutánt, vasárnap szinte az egész napot együtttöltöttük.

Amennyi mindentkaptam már tőle, azt sorolnom kellene...

Előbbjöttem haza, munkaidő után a kocsimmal is foglalkozott, azt is elintézteamit kellett rajta...

Egyre jobban bennem van aaz az érzés hogy hiányzik, jó ha vele vagyok, rossz ha nincs itt.

Anno én elköltöztem városból faluba, ami szintén kb. 1500 fős volt. A legközelebbi városka, ahol volt minden ami kell, kb. 8 km - re volt, szóval kocsival ez nem jelentett problémát.

Bár én nem is szeretem a nyüzsgést, így nekem kifejezetten jó volt az a környezet, főleg, hogy nagyon szép vidéken laktam.

Meg amúgy is, jobban szeretem a kertes házat a társasházi lakásnál. Igazából nem éreztem semminek a hiányát.

Engem egyedül az zavar benne hogy kicsi településen lakik és oda köti minden, mint engem a városhoz.

Furcsal lenne egy kb 1500fős községbe költöznöm a gyerekkel a város után.

Szerintem aki keres, előbb - utóbb megtalálja... egyébként... ugye nem tudhatom, mi lesz, de bármi is lesz, azt mondom, hogy miatta - akivel néhány hónappal ezelőtt megismerkedtem a neten és most együtt vagyunk - mindenképpen megérte ott küszködni egy jó ideig és futni a felesleges köröket, találkákra szaladgálni értelmetlenül.

Nyilván majd fixet akkor fogok mondani, hogy ez tényleg a legtutibb, ha megkéri a kezemet:)

De... akiket a hétköznapi világban megismertem, közülük egyik sem volt ennyire rendes, kedves velem.

Persze, igen. A külső csak egy dolog. Hosszú távon nem működik, ha a személyiségével valami nem, stimmel, vagy nem passzol két ember.

Na meg hogy férfiként tudjunk az adott pasira tekinteni... nem egyszerű ez. Viszont ha jön, úgyis magától jön az a bizonyos érzés.

Nekem nagyon bejött végül ugyebár a netes társkeresés. Életem legjobb döntése volt, hogy vettem a bátorságot és oda regisztráltam.

Valahogy úgy vagyok most már vele, hogy elsőnek a lelkét akarom megismerni amennyire csak lehet.

Nem csúnya külsőre sem az tény.

Nálam ez a tinédzserkori dolog mindig nagy szívás volt:) megláttam egy pasit, akinek jó volt a bőrdzsekije, hosszú volt a haja, és vagány volt, megtetszett és odáig voltam érte és azt hittem, ez szerelem. Volt olyan, hogy csak megláttam, de még nem is beszéltem vele és már heves szívdobogás. Majd leszólított.

Uhh amikor megláttam a fogait...meg ahogy beszélt....

A szerelem az számomra az, amikor a másik személyiségét szeretjük meg nagyon és persze ott van az elkerülhetetlen testi vonzalom. s ahogy egyre jobban megismerjük, egyszer csak arra ébredünk, rajta kívül nem kell más. Ez a legszebb dolog.

Az hogy első látásra szerelem, az anno még a gyerek apjánál volt... az már elmúlt, arra a szinre soha nem jutottam el ismét hogy úgy legyek.

Meg talán már nem is vagyok sem én sem pedig ő tizenévesek hogy szerelem első látásra kellene hogy legyen.

Első a szimpátia, terepfelmérés, utána a jobb megismerés, stb... és majd alakul a többi.

Az kicsit visszahúz hogy igen kicsi településen élnek most, de gondolom nem szándékozik élete végéig.

Én ha állandóan azt fogom nézni hogy külsőre 100% legyen valaki számomra, szerintem akkor soha nem fogok senkit sem találni magam mellé.

Persze :) a szimpátia meg biztos meg van, az a lényeg! Én sem voltam úgy soha elsőre. Az persze fontos volt, hogy vonzónak találjam a másikat, tetszen, de hogy szerelmes legyek... ahhoz azért idő kellett, meg kellett ismernem, hiszen az emberbe, az egészbe szeretünk bele, a tulajdonságaiba, személyiségébe.

Mit leírtál, hogy milyen kedvesen fogadtak, meg milyen szépen élnek, az nagyon pozitív mindenképpen.

Mit mondjak most még. Elhamarkodni nem akarok semmit.

Elsőre sosem voltam úgy hogy jajj nem látok a ködtől űllapotba lettem volna.

Talán mindig mindenkinél az a bizonytalanság volt bennem.

Jó lenne, de ennyi év után annyira furcsa ez most, megmondom őszintén.

Elváltunk 9 éve, azóta anyuékkal vagyok a gyerekkel mert ő meg beteg.

Most értem haza.

Úgy tudom jellemezni a környezettanulmányt, hogy régies stílusban élő "békés emberek"

Anyukája nagyon aranyos, kommunikatív minden téren. Sokat mesélt a gyerekkoráról, pukájáról, tesójáról, családjáról. Sok dolgot mutattak meg ami nekik nagyon fontos, félig meddig vallásosak.

Ami várt engem az egy finom ebéd, egy nagy virágcsokor ami gyönyörű, bonbon, kis kabalaállatka.

Nagyon jót lehetett beszélgetni velük, jól eltelt a délután.

Mikor elindultam, utána nemsokkal hívott h egyben hazaértem e, minden oké volt e az úton, mert eléggé forgalmas az útszakasz arrafelé.

A címe: Csalók és szélhámosok a társkeresőkön.

Igen, ahhoz aztán nagyon a padlón kell lenni, hogy valaki ilyennek bedőljön és küldjön látatlanban pénzt... mégis mennyien vannak....hihetetlen. Ahogy olvasgattam, mindenféle oldalon megfordulnak ezek, love.hu, freelove stb... érdemes elolvasgatni.

Részemről volt elsőre kicsit fura hogy vékonyabb nálam.

Ennyi az egész.