Pánikbetegség, teherbeesés. Vágyni a babára, de félni az egésztől. Van köztetek aki hasonló problémával küzd? (beszélgetés)

A te eseted bíztató, de kicsit speciális, mert egyértelmű, hogy mi hozta elő a rohamokat, és így a gyógyulásnak is jobb az esélye, ha az adott dolgot valamelyest fel tudod dolgozni.. Mint ahogy ez remélhetőleg valamelyest sikerült, bár nyilván teljesen nem lehet ezt sem.

Majd az lesz izgi korszak, ha a lányod is megy majd nemsokára egyedül, meg autóval, meg ilyenek...

Ott viszont még nehezebb, ahol meghatározhatatlanabb az ok, vagy állandóan ismétlődik..

Szóval neked nagyon jó ám..:-)) Csak azért mondom, hogy tudd, ha még nem tudtad volna.

Ez igaz, hogy maga az anyaság sokat segít, közvetelnül a szülés előtt és után tényleg várható, hogy kevéssé lesznek rohamok, netán egyátalán nem.

De ugyanakkor a másik oldalon plusz egy rontó faktor is van, lévén hogy az anyaság sokszor önmagában is pánikra okot adó intézmény.

Mindenkire igaz, de ránk fokozottan, hogy a kezdetektől legyen mindig elérhető segítségetek, saját magatokon kívül is. Ha lehet nagyszülő, de ha nem, akkor bébi szitter, szomszéd, alapítványos segítő, vagy valaki, akit te tudod, hogy bármikor fel lehet hívni. Plusz fokozottan kell arra figyelni, hogy legyél naponta 1 órát, havonta 1 napot a gyerek nélkül, és tudjál EZEN FELÜL sportolni is valamennyit...

Hogy amikor a harmadik éjszakát hányja végig melletted a férjed is, a gyerek is félig kiszáradva, akkor még legyen lelki erőd kihívni a mentőket, és te se az idegosztályon végezd.. Ez nem paráztatás, gyerekkel nagyon gyakoriak a jó kis vírusok, amik nem halálosak, de durvábbak, mint a mi időnkben, és néha elég nehezen túlélhető napokat produkálnak, pláne a mi fajtánknak...

Egyébként túl vagyok a múlt éjszakán. Már este 39 fokos lázam volt, egydül voltam 3 gyerekkel.. És nem pánikoltam be!! Reggel terv szerint hatkor felkeltem, bevettem a lázcsillapítót, és elvittem a gyerekeket.. Szarul vagyok, lázasan, de büszkén..

Nekem egy autóbaleset hozta ki a pánikbetegséget. Rettenetes volt átélni, majdnem meghaltam. A baleset éve szörnyű volt, nem mertem kimenni a lakásból, csak otthon a 4 fal között éreztem jól magam. 0,25 Xanaxot kaptam, de szerencsére nem szoktam rá, csak a gyengébb napjaimon szedtem be belőle.

Aztán az akkori barátom közel egy éves otthonülés után megelégelte a dolgot, meglepett egy tengerparti nyaralással, persze oda-vissza autóval kellett megtenni az utat.

Ultimátumot kaptam hogy vagy vele tartok és leküzdöm a félelmeimet vagy itthon maradok és megy nélkülem. Persze hogy mentem, hisz szerettem. Mentünk egészen Konstanzáig, a Fekete-tengerhez. Ez az út volt az a pillanat, hogy újból vissza mertem ülni az autóba, és onnantól kezdve ismét "mertem közlekedni".

Rá két évre szültem egy egészséges gyereket és azóta is egészséges vagyok.

Nekem fejben kellett eldöntenem, hogy szeretnék változtatni és sikerült!

A kislányom ma már 9 éves, kitűnő tanuló és gyógyszerek nélkül élek.

Nagyon ritka az, hogy be kell vennem 1-1 szem Frontint, de az sem a pánik miatt van, hanem munkahelyi stressz miatt, ha nagyon túlterhelt és feszült vagyok.

Mindenkinek csak ajánlani tudom hogy vállaljon babát, mert a babám születése körüli időszak nagyon sokat segített magam lekötni, új értelmet nyert az életem. Az első 3 évében eszembe sem jutott sem a pánik, sem más negatív gondolat, annyi volt a teendőm a pici körül. Persze boldog is és kiegyensúlyozott is voltam, a gyermekem által lett kerek az életem! :)

Nekem 2009-ben volt egy pár rohamom. Akkor egyértelmen a diplomázás hozta ki, hogy nagyon toppon kellett lenni. A két gyerekre meg, ha betegek voltak, nemigen tudott ki vigyázni... Nekem valahogy ez az érzés okozott bizonytalanságot. Aztán meglett a diploma, utána nem voltak rohamaim.

2010-ben aztán meg 2013-ban született még két gyerekem. Egy darabig nem volt semmi gond, elvétve, 2-3 havonta volt egy-egy rosszabb estém, de semmi egyéb.

Aztán sajnos a férjem elkezdett többet külföldre járni, megint elkezdődött ez az egyedüllét, immár 4 gyerekkel. Sajnos megint előjöttek a rohamok. Meg ehhez hozzájött, hogy a negyedik babával voltak gondok a terhesség alatt, és azok nagyon megviseltek. Illetve fordítva, a babával nem volt gond, hanem velem volt. Vakbélműtét, kóros vesemegnagyobbodás, stb... Ezeket nemigen tudtam pszichésen feldolgozni..

Nem szedek állandóan gyógyszert, de amikor nagyon rossz estém van, beveszem a frontint.

Szerencsére azért nem minden este kell, megpróbálom anélkül valahogy a dolgokat, de nagyon rossz..

Egyébként még 2 szem után is simán felkelek éjszaka, sőt többször is... csak azok kedvéért, akik nem tudják, hogy hogyan lehet így éjszakázni.. Sajnos lehet, bárcsak aludnék jobban..

Én abban bízom, hogy mivel nálunk egyértelmű, mi hozta ki, ezt tudjuk majd kezelni. Megyünk családterápiára, ott a férjemnek is segítenek majd az idejét jobban beosztani, meg nekem is kicsit feldolgozni a terhesség alatt történteket. Meg megyek dolgozni, most szokik a kicsi a bölcsibe.

Azért lehet, elmegyek majd az orvoshoz is, de nagyon jól tudom, hogy önmagában a gyógyszer az csak ideig óráig megoldás, illetve akkor lesz tőle jó, ha közben lassan az okok, a környezet is változik. Bár nem vagyok a ráolvasás híve - anno apám is gyógyszerekkel gyógyult ki a depresszióból - de a kínai olvslást lehet, hogy kipróbálnám.

Azon kívül meg tényleg a dolgokhoz való hozzáálláson kell változtatni, ha kell segítséggel..

De az biztos, még ha valaki eljut a gyógyszer nélkül tünetmentes állapotig, annak is tudomásul kell venni, hogy ő mindig hajlamosabb lesz ezekre a dolgokra. Ilyen értelemben valóban nem lehet meggyógyulni.

De szerintem mindannyian kibékülnénk 70 év tünetmentességgel..

A gyerekeim viszont hatalmas erőforrások, és a lányomat már most tanítom kezelni az ilyen pszichés problémáit, amikor kellett, felvittem a Vadasba, bent feküdt egy hetet a félelmei miatt.. Nagyon sokat javult, sőt szinte el is tűntek. Sokan megszóltak, hogy "gyerekfélelmek" miatt miért vittem el.. Hát pont azért, mert igenis tanulja meg gyerekként, hogy a félelmekre, gondokra van megoldás, aminek nagy része bennünk van, a másik része meg a megfelelő segítségkérésben.. Hátha ő majd nem jut el addig, amíg mi, vagy ha igen, jobban fogja tudni kezelni..

Keresztje mindenkinek van, ezzel kell élni..

Nyugodtan vállaljatok gyereket, persze orvossal egyeztetve.. A szoptatás meg azért annyira nem sarkalalot kérdés, mint azt ma kicsit túllihegik. Amiatt ne essen vissza senki, nem éri meg..

akkor ne aggódj. ha ez megnyugtat, kikérheted még más orvosok véleményét is. én nem ismerem az ilyen gyógyszerek hatását, hogy pontosan mire hatnak, mennyire jutnak át a magzatba, de ugye ezt a dokiknak jól kell tudniuk :)

talán neked sem ártana pszichoterápia a gyógyszerek mellett, ha nem jársz, lehet, hogy amellett még inkább csökkenthető az adag

ez nezopont kerdese. :-)

informaciot ajanlottam nektek, de ti inkabb megsertodtok, tamadtok alaptalanul, igazsagtalanul.

pedig csak picit kene elgondolkodnotok, hogy ilyen betegesegek nem leteztek meg talan 100 evvel ezelott sem. :-)

vajon mi ennek az oka?

de nem farasztom magaamat tovabb hiaba, aki akar, az megtalalja a jo informaciot, de sokan vannak, akiknek kenyelmesebb elfogadni a tablettat.

nem irok ide tobbet, sziasztok.

Elhiszem,mert sajnos ilyen is van. De aki ragaszkodik a betegségéhez, az mindig kifogásokat keres. Ezért nem dolgozik, nem megy emberek közé, nem keresi a megoldást és a kiutat. :(

Ez nem én vagyok szerencsére.

Csncso hozzászólásával egyetértek.Szerintem aki ilyen betegségben szenved az konzultál nőgyőgyásszal,és pszichológussal.Senki sem szeretné ha beteg lenne a kisbabája.

Csak annyit szerettem volna írni,hogy NEKÜNK is jogunk van anyának lenni.

Pánikbeteg vagyok, nem pedig hülye, dilettáns vagy fogyatékos.

1. Akkor most megkérdezem, h te pánikbeteg vagy-e, h elég információd legyen erről a betegségről?

2. Tudom, h a Gabonaagy c. könyvet ki írta és hogy miről szól. A borítón is látható, hogy Szendi G. ajánlásával jelent meg Magyarországon a könyv (magyarul)de az angol nyelv sem okozna problémát, hidd el. Olvastam Szendi G. könyveit, tehát elég információ áll rendelkezésemre, hogy véleményt alkossak.

3.Ha jóindulatból ajánlottad volna, akkor nem írnád azt, hogy "nekem lesz rossz".

4.A véleményedhez valóban jogod van, de ahhoz hogy a másik ember felett pálcát törj és vádaskodj, h mit csinál a gyermekével szerinted, ahhoz nincs.

Tehát nem a véleményeddel van gond, hanem hogy elítélsz embereket. :/

Ezt szépen is lehet írni és nem egyből letámadni és sértegetni a másik embert. Mint ahogy más is le tudta írni kulturáltan a véleményét.

Amit belinkeltem cikket Dr. Czeizel Endrétől,neki jobban hiszek, úgy gondolom hogy bizonyított épp eleget, érti a dolgát. Az utóbbi években ahogy tapasztaltuk nem kell mindent készpénznek venni, ami Amerikából jön.

De természetesen szíved joga, hogy te milyen életmód szerint élsz.

nem ertem. egyaltalan szoltam en tehozzad? (NEEEEEM!!!!)

es hol kerdojeleztem en barkinek is anyasagat????

(SEHOL!!!! MAS SEM!!!)

hat tenyleg nem kellet volna ratok meg egy gondolatot sem pazarolni,

nyugodj meg, relaxalj, szep relaxalo zenek vannak a youtube-on, meg vegyel be meg egy tablettat, hatha jobban leszel!

Mégis mit képzelsz te magadról? Milyen jogon kérdőjelezed meg az anyaságomat??Két gyekőcöt szültem epilepsziásan.Gyógyszert szedtem végig,mert muszáj volt.A gyerekek egészségesek,és gyönyörűek.

Ha nem tapasztaltad még a pánikbetegséget, akkor milyen alapon formálsz róla véleményt?

Ennyi erővel ne szüljön az sem aki cukorbeteg, magas a vérnyomása,gyomorproblémája van,kövér, mert akkor magas a koleszterin szintje?Vagy az ilyen embereket nemes egyszerűséggel lökjük le a Taigetoszról?Szerintem ha hallgattál volna bölcs maradtál volna!