Óvodással itthon dolgozni

Két gyerekkel vagyok itthon, 3,5 és 5,5 évesek. Alapban sem könnyű velük itthon lenni, de közben a munkahelyem is elvárja, hogy a home office-ra kiosztott feladatok időre elkészüljenek, lehetőleg hiba nélkül is. Az elmúlt cirka másfél hétben igyekeztem olyan trükköket bevetni, hogy ez mégis működhessen.

Napirend

Nagyon fontosnak tartom alapban, hogy egy gyereknek legyen napirendje. Most meg főleg kell, hogy kialakulhasson egy rendszer az életükben - immáron az óvoda rendszere nélkül. Ott is mindig tudták mikor van a játékidő, mikor a tízórai, mikor jön az alvás. Ezt ne vegyük ki az életükből, mert akkor csak a sajátunkat nehezítjük!

Reggel

Ahhoz, hogy a délelőttből kicsippenthessek egy kis időt a munkámra, reggel nagyon oda kell magam tenni. A gyerekek igénylik a társaságom, igénylik, hogy a szeretetzsákjuk fel legyen töltve általam. Így ébredéskor összebújunk még a kanapén egy takaró alatt (ekkorra én már lezuhanyozom és felöltözöm, mert ez nekem fontos a saját napi rutinomhoz). Ilyenkor kapnak sok simogatást, szeretgetést, ami megalapozza az egész délelőttöt. Megbeszéljük, hogy mi lesz aznap, mi lesz a tízórai, az ebéd, milyen elfoglaltságaink lesznek, stb.

Együtt reggelizünk, felöltöznek, stb.

Foglalkoztatás

Nagyon sok játékuk, könyvük van, szeretnek festeni, rajzolni, gyurmázni. A lista megfelelően kombinálva gyakorlatilag végtelenné tehető. Ehhez kisebb nagyobb műanyag dobozokba szétválogattam a játékokat és egyebeket. Ezeket a dobozokat magamnak feliratoztam és lezártam. Így fenntartható a kíváncsiság bennük, mi lehet az aznapi dobozokban. Változatosan és gyerekre szabva kell ezt megcsinálni. A lányom például jól el tudja tölteni az időt apró cuki műanyag figurákkal, a fiam meg előszeretettel épít mindenféléből akadálypályát az autóinak. Így például ha egy dobozba kartondarabokat, építőkockákat és autókat rakok, az megoldja a játékot legalább 30 percre.

Persze mindezt egy légkörben kell végezni velem, ezért én is a nappaliban vagyok, miközben ők játszanak. Mázlista vagyok, mert ritkán van olyan, hogy egymás játékának tönkretétele jobb mulatság, mint maga a játék. Ez is előfordul, akkor rögtön ugranom kell az első jelekre.

Szóval nyerek egy kis időt magamnak, amíg kinyitogatják a dobozokat, rájönnek, mit lehet velük játszani és ez lefoglalja őket. Ilyenkor átolvasom és beosztom a napi feladataimat, leveleimet, megnézem, mi az ami csípőből fog menni akár zajban is és mi az, amit feltétlenül a déli alvásidőre kell ütemezni.

Tízórai

A tízórai önkiszolgálós dolog. Reggel kikészítek nekik dolgokat, amiből kedvükre eszegethetnek 10 óra tájban, de az alapszabályok betartásával: nappaliba nem hozzuk be és csak egyszer lehet enni. Nem pártolom, ha egész délelőtt rágcsálnak valamit, mert akkor nem fognak ebédelni.

Ebéd

Szerencsére a férjem hétköznap minden nap tud nekünk ebédet hozni. Ha ez nem így van, például hétvégén, akkor korábban kelek és még az ébredésük előtt megfőzök. Nekem a főzés egy koncentrált kikapcsolódás. Úgy szeretem, ha közben nem zavarnak, ezért képtelenségnek tartom, hogy két gyerekkel a lábam alatt végezzem. Nekem ez nem megy. :)

Alvás

Szerencsére erre van már kialakult trükk. Besötétítem a szobájukat, az ágyukra fekszenek a kiválasztott plüssökkel. Kerestem az interneten olyan meséket, amelyeket kicsit monotonabb, halkabb hangon mesélnek, ilyeneket játszok le. Tudom, mesélhetnék én is, de nekem szükségem van erre az időre. Este egyébként én szoktam mesélni.

Kb 10-20 perc múlva alszanak el, közben néha be kell mennem, de ez azért elég jól működik.

Itt nyerek újabb időt, azokat a feladatokat csinálom, amihez erős koncentráció kell, sok a hibalehetőség és fontosak is.

Délután

Ébredés után megint kell a közös kuckózás: a szeretetzsákok feltöltése. Simi, beszélgetés, közös könyvnézegetés, mesenézés együtt. Uzsonnát kikészítem, picit elfoglalják magukat, közben még megcsinálom, amit tudok. 5 óra felé hazaér Apa és tud még segíteni, begyűjtik a hatalmas szeretetadagot és figyelmet, amit igényelnek természetesen tőle is. Este együtt vacsorázunk, fürdetünk és így mennek ágyba. Ezután még tudunk egymással is nyugodtan beszélgetni és még tudok időt szánni az elmaradt feladatokra. Csak jól kell ütemezni, mindegyiket be kell sorolni határidő és fontosság alapján, hogy jól átlássam az egészet.

Figyelem és szeretet, kellő mennyiségben

Ha biztosítjuk a figyelmet és a szeretetet számukra, akkor sokkal együttműködőbbek. Ha csak elhajtom őket, hogy játszatok már, amíg ezt-azt megcsinálok, akkor nem működik. Szinte érezhető, a feltöltött szeretet-zsákok mikor fogynak ki... Ekkor kezdenek kicsit nyafogni, szeretnék felkelteni és megszerezni a figyelmemet. Ilyenkor oda kell fordulni, le kell a földre hozzájuk ereszkedni, megölelgetni, megsimogatni őket, kedves hangos susogni a fülükbe. Ezt szeretik nagyon. :) Ettől újra biztonságban érzik magukat és képesekké válnak egy rövid időre nélkülem is játszani, rajzolni, foglalkozni valamivel.

Zárszó

Ezek az én tapasztalataim. Nem működhetnek minden gyereknél, mivel nem a gyárban készülnek sorozatban, hanem mindegyik más. Nekem is igazodni kell kétfelé, hiszen a saját kettőm sem egyforma. A cikkemet gondolatébresztésnek is szánom: jusson eszetekbe a szeretet-zsák, mennyire lehet most feltöltve, vagy mivel lehet rajta tölteni ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát és kevesebb figyelemmel is beérje mondjuk fél órára.