Osztályváltás - mikor, hogyan? (beszélgetés)

Sírva jött haza, hogy a tanító néni felpofozott egy kislányt és retteg hogy ő lesz a következő, mert őt utálja a tanító.

Másnap átirattam.

Igen,bár az osztályváltást egyszerűbbnek gondolom/gondoltam.

Itt legalább tudok valamit a tanítókról, és pár gyereket kapásból ismer onnan. Tavaly időnként beszélgetett, játszott velük az udvaron (oda, a d-be jár a kis barátnője is), de most a Covid miatt megtiltották a gyerekeknek, hogy másik osztálybeliekkel "keveredjenek".

Nem tudom, a fiúk mennyire gázosak abban az osztályban, a lányom jobban látja őket, és Csenge, vagyis a legjobb barátnő anyukája is mondta, hogy van pár magatartásproblémás köztük, de a lányokat nem szokták bántani, és az én lányom is csak azért zaklatta az említett srác, mert tetszik neki vagy ilyesmi. Hát reméljük. Persze jobban örültem volna, ha nincs ez az egész, lehet pont emiatt se akar átmenni abba az osztályba.

Örülök, hogy nektek jól sült el a váltás! És igen, van, mikor már elég! Én egy nap alatt viszont tuti nem tudnék iskolát választani. Rosszabb helyre nem szeretném vinni, és annyira nem véres a helyzet, hogy most azonnal kivegyem.

Egyelőre kivárok, beszélgetünk majd. Jó lenne ha ő is "benne lenne" a váltásban meg az igi is rábólintana, vagy valami csoda folytán változna a helyzet. Persze ha úgy van, lépni kell.

Jövő héttől néptáncra is járni fog az iskolában, heti kétszer, játékidőben. Ott is társaságban lesz (a d-ből is jár pár lány), meg legalább nyüzsög egy kicsit...

Ha ez ekkora probléma, mármint amit te látsz a lányodon akkor iskola váltás javasolnék.

Anno én is megkérdeztem, hogy átirassam? Mit csináljak?

Ő is ugyanezt mondta. Megvagyok, elvagyok, túlélem...

Aztán volt egy pont mikor azt mondtam, hogy ezt befejeztem . Én vagyok a felnőtt, majd én döntök.

Bevittem a suliba én pedig mentem egész nap és igazgatók hadával beszéltem és mikor azt éreztem, hogy igen, ez az igazi átirattam.

Délután pedig közöltem a kész tényeket.

Azt hittem sírva fog fakadni, de olyan boldog volt, hogy az hihetetlen.

2 hét múlva visszakaptam a nyugodt és boldog gyerekemet.

Ja, és még annyi, hogy két hónap vívódás után arra jutottunk a férjemmel, hogy jó lenne megpróbálni az osztályváltást, még most. Beszéltem a barátnőmmel, aranyosak a tanítók, a lányközösség, a kisfiúk balhésabbak, van egy-két fura gyerek is köztük, de amúgy minden oké.

Beszéltem a gyerekkel múlt héten, nem akar átmenni. Jómúltkorában mesélte, hogy az egyik d-s fiú (ebbe az osztályba vinném) hónapokig zavargatta az udvaron, kiabálta, hogy meg akarja ölni(már tavaly is, fura, hogy nem beszélt róla). (Barátnőm mondta, hogy keveri az ölni meg ölelni szavakat szerinte. Hááát...Fura.) Mostanában szerencsére már békén hagyja a lányom. Mondta, hogy ott elég gázosak a fiúk, meg elvan a mostani osztályban. "Megvagyok"-így mondta.

Közeben meg tegnap is azt ecsetelte, teljesen magától az esti lefekvéskor, hogy kár, hogy a Lili, a "focista" kislány egyszer se játszott még vele, csak focizik tavaly szeptember óta, és kár, hogy a többiek is olyan mások, nem nagyon játszanak, pedig jó lenne.

Rossz nekem látni, hogy magányos. Főleg, ha ismernétek, hogy milyen volt!

Beszélgetünk még, persze. Áthívom majd szívesen azt az 1-2 osztálytársát, aki "szóba jöhet"-ha szeretné. De úgy érzem, normál esetben nem kellene erőlködnöm, hanem maguktól alakulnának a dologok. Ahogy eddig is.

Írjatok valami biztatót! :-) Én már totál bele vagyok fáradva ebbe az egészbe. Lehet, hogy apróságnak tűnik ez a barát-dolog, de a közösség tényleg fontos, és én látom, hogy milyen lett a gyerekem, hogy érzi magát.

Szia! Nem lett jobb a helyzet, sőt...A múltkor megmutatta azt a fát, ahol játékidőben sokszor ácsorog egyedül...

Már jó hónapja egyáltalán nem focizik, mondta, hogy szeretne lányos dolgokat is játszani, unja már a focit, illetve azt is mondta, hogy azért állt be sokszor, hogy a "focista" barátnővel beszélgethessen, de mindig megrúgták. (Jogos, mivel ugye nem a játékra figyelt.)

Mesélte, hogy a fiúk szinte csak egymással játszanak az idén,pedig tavaly még néha a lányokkal is játszottak.

Néha beszélget egy-két kislánnyal, haragban nincs senkivel, de ennyi.

Kedvetlenebb lett, várta már nagyon a szünetet is.

Itt a nyakunkon az őszi szünet.

Mi a helyzet? Van döntés? Változás?

Na mindegy, ezt nekem kell nyilván eldönteni, érezni.

Van még félévig is idő. Úgyis sokat szoktunk beszélgetni a gyerkőccel, addig remélhetőleg világossá válik, hogy mit kell vagy egyáltalán kell -e lépni.

Neki a tavalyi suli szinte kimaradt.

Adj neki időt.

Az én lányomnak sok felsős barátja van.

Az egyik legjobb egy 8.-os fiú.

Igaz, hogy egyedül buszozik. Ott van egy összetartó csapat. Egyik sem osztálytársa.

Le tudja kötni magát, sokszor bezárkózik a kis birodalmába, babázik stb. De szereti a társaságot, a szerepjátékot, imád szervezkedni, stb. :-)

És igen, egyke. 7,5 éves vagány.:-)

Persze, biztos hogy van Csengének más barátnője is az osztályból. És legyen is! És legyen az enyémnek is!Amúgy nagyon jó barátok, viháncolnak, vadulnak, de lelkiznek is, ha kell. :-) Hetenete találkozunk, de pl.szünetekben is vigyázunk egymás gyerekére, vagy csak úgy átvisszük őket a másikhoz.

Csengének csak annyi "szerepe" lenne az osztályváltásban, hogy az elején lenne ismerős, kicsit biztos könnyebb lenne így, aztán nyilván a többiekkel is megismerkedne a lányom. Barátkozós fajta.

Gondolom egyke.

Egyedül le tudja kötni magát vagy látványosan unatkozik?

Ez a barátnő-dolog nálunk azért is hangsúlyos, mert nincs más hely jelenleg, ahonnan játszótársai lehetnének.

Két anyukával szoktunk találkozni, egyik a Csenge anyukája, a másik gyermektelen.A férjem elég zárkózott, így más családdal nem járunk össze.

Rokonságunk kicsi, 2 unokatesója van, ők is messze és nagyok is.

Gitározni tanul, más közösségnek most nem a tagja.

A régi ovistársak az új közösségükkel vannak elfoglalva-érthető. Nyáron próbáltunk néhány találkozót megszervezni, ebből egy jött össze. Meg persze a rendszeres kapcsolatot ezek az alkalmi találkák úgysem pótolnák.

Szóval nálunk az iskola (lenne) az egyedüli platform, ahol közösséget találhatna...

Nagyon rágörcsölsz. Nekem is lányom van. Az összes igazi barátja fiú.

Nem tudhatod mit hoz a holnap.

Az szuper, hogy a lányod megtalálta a helyét!

Nálunk nem azzal van a gond, hogy a gyerkőc nem tudott beilleszkedni, nem fogadták el őt, hanem hogy nincs hasonló kislány, nincs lányközösség. Senki nem rendezett szülinapot, senki nem jár össze... Egyetlen pár alakult ki, két csendesebb kislányból, a többiek hol ezzel, hol azzal vannak, sodródnak, ill.a többi kislány is sokat van egyedül. Létezik, hogy ennyire különbözőek lennének a gyerekek, az a gond? Én még ilyet nem hallottam.

Beszélgettem egyszer a kislányommal arról, hogy változhat -e még a helyzet, és ő azt mondta, lehet, de valószínűbb, hogy nagyjából így marad...

Lehet, hogy az osztálybeli lányok is csajosodnak majd.

Én ilyenért nem merném mozdítani, mert mi van, ha nem úgy jön össze, ahogy gondolom?

Ki kell vívnia, meg kell találnia a saját helyét, a saját körét. Én nem biztos, hogy ilyenformán belenyúlnék.

Az én kislányom koromfekete kis cigánylány, ebből a helyzetből kellett beilleszkednie, elfogadtatni magát. Drukkoltam, sajnáltam, vele sírtam... De most a helyén van. Magabiztos, kiegyensúlyozott, boldog gyermek. :) (... és nem váltottunk közeget)

Csak annyit, hogy neked is meg a kislányodnak is rossz lesz, ha folyton ezen rágod magad. Ő érzi, hogy valami nincs rendben, sőt ő is úgy fogja érezni előbb-utóbb, hogy neki ott nem jó, ahol van, önbeteljesítő jóslat...

Nálunk a gyerekem nem volt kompatibilis a konzervatív iskolával, hogy úgy mondjam. :)

A diri pedig azért nem engedte át a másik osztályba, hogy ne csináljunk precedenst. A másik tanítónéni sokkal jobb volt, és ha egyet átenged, mindenki át akart volna menni. (Mások is szerettek volna.) Végül csomóan elmentünk akkor az osztályból.