Hogyan lehetne bebeszélni magamnak, hogy örüljek az életnek, mikor csak azt várom, mikor telik már le? (beszélgetés)

"Próbálkozom. mindennap elhatározom, hogy valami jót teszek"

Pedig ez a legegyszerűbb dolog! Mosolyogj rá a veled szembejövőkre!! Felnőttre, gyerekre, akárkire! Egyetlen mosoly, amellyel bearanyozod másik ember reggelét, és ezáltal máris jól indul a napja. (És a tied is)

Persze, hogy menni kell dolgozni. És miért kéne boldogságot mutatni? Nem mindenki és mindig boldog folyamatosan. De teszik a dolguk, mennek előre és élik az életük. Mindenkinek vannak jobb, örömtelibb életszakaszai, napjai és vannak rosszabbak, keserűbbek. Az élet már csak ilyen.

Itt már annyian annyi mindent leirtak, tanácsoltak te meg még mindig csak picsogsz. Az irmagjai is hiányzik a tenni akarásodnak. Mondom, neked szakember kell. Nem mindenkin lehet segiteni.

Akkor kezdd azzal, hogy este írsz egy listát, másnap milyen tetszik-nem tetszik feladatokat kell elvégezni. Legyen a listán az első:

- Felkelni

- Mosdani

- Öltözni

- ...

És amikor egy-egy feladatot elvégeztél, vagy éppen este végig nézed, és egy-egy hatalmas piros pipát teszel mellé... a végén nyugodtan megveregetheted a vállad, belenézel a tükörbe, a közlöd magaddal: Ügyes vagy Julcsi, Kata, akárki!!

És ha még erre is azt mondod, hogy képtelen vagy megcsinálni, akkor valóban menthetetlen vagy!

De az esetben mit is vársz tőlünk? Segíteni csak annak tudunk, aki maga is valóban segíteni akar saját magán. Ha azt látjuk, hogy ez utóbbi valakiből hiányzik, akkor megyünk tovább, mert rengeteg olyan mélypontra jutott ember van, aki valóban megragad minden segítséget, és annak birtokában már elkezd ő maga is mászni kifelé a gödörből.

Vagy elindulsz te is felfelé, vagy a segítők mennek tovább, mert sok ember van, aki örülne minden jószándékú odafigyelésnek. Gondolkodj el ezen, és tégy belátásod szerint.

Az egy dolog, hogy milyen sok negatív érzésed van. Egész biztosan van több pozitív is, csak egyelőre a többségben a negatív, ezért nem látod a kevéske pozitívat.

De itt és most! Rátaláltál egyetlen olyan, de nagyon fontos dologra, bölcsességre, amelynek már!!! örülhetsz. És ha ezt az örömöt átérzed, mert ezzel a világ összes szép és jó dolga a tied lehet, már előre örülhetsz. És most ne törődj azzal, hogy milyen sok negatívod van. Örülj! Örülj annak a jónak, annak a kincsnek, aminek a birtokába kerültél: miszerint ha elkezdel önmagadban valami pozitívat, valami jót érezni, az megmutatja magát a körülötted levő dolgokban, eseményekben is!!! és azok látványának ismét!! csak örülni... amely tovább generálja a jókat... Isten sem egyetlen nap alatt teremtette a világot! Őneki is idő kellett hozzá, pedig ő maga az Isten! Minden nap egy-egy kicsit! Majd idővel összerakodnak, és a te világod is lesz olyan szép, és gyönyörű, mint a másoké. Fogj hozzá. Kezdj el örülni. 😀

Sajnálom, leírom...

Önző vagy így is úgy is.

Életben vagy, de magad körül mindenkinek elveszed az élet kedvét, elvárod hogy mindenki sajnáljon de ha inkább elkerülnek akkor pedig duzzogsz.

Ha véget vetsz megint csak önző vagy.

Teljesen mindegy mit teszel mert nem vagy hajlandó változtatni...

Anyukád él , két büdös nagy pofont adhatna !

Látod, ezt szépen írtad. Úgy látom, ez egy idézet...

Nagyon igaz! Ezért mondják, hogy a minket körülvevő világ egy tükör. Akár egy picikét is változtatsz önmagadon, ugyanolyan irányba változik a körülötted levő világ is. És ha annak a picinyke változásnak is képes vagy/leszel örülni, akkor az már tovább generálja az újabb örömet, amelyek ismét csak az újabb változásokat a körülötted levő világban...

Most kezdj el örülni annak, hogy ennek a csodálatos üzenetnek a birtokába jutottál. Milyen ügyesen megtaláltad a kulcsot a megoldáshoz. Nagyszerű ember vagy, a legfontosabb dologra találtál rá! Ott van nálad a kulcs, csak egy picikét próbáld ki! Meglásd, működik! És már előre örülhetsz, mert az első lépést már megtetted!

Ha nem ezekre a baromságokra fókuszálnál, hanem megpróbálnál normálisan élni, akkor sokkal jobb lenne neked.

Nem értem, hogy mire jó ez a mérhetetlen mennyiségű önsajnálat...

"Ami bent, az van kint!

Ha ragyog a szived...

Ha szeretet...

Ha beke...

Ha nyugalom...

Ha orom...

Ha egyseg...

Ha a teljesseg...

Vagy

Ha harag...

Ha irigyseg...

Ha bosszu...

Ha keseruseg...

Ha banat...

Ha szomorusag...

Ha duh...

Jarja at a lelked...ezt tukrozi es erositi, igazolja vissza a kulvilag!

Minden belŐled indul ki es hozzad tÉr vissza...

Az érzelmeket nem elfojtani És nem is dédelgetni, hanem megélni..átérezni kell..majd hagyni tovaszállni...

Meglélve igy a belső béke nyugalma. "

Sajnalattal semmire sem mensz. Kuzdeni kell, hogy sikeruljon legyozni a depressiot. Mit akarsz , hogy most lesajnaljunk. Ha nem masért magadért kuzdjél, mert az élet egy adomany, ahogyan az egyik irta itt.

Miben vagy kulonleges ?

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

Hogy meddig lobog vérünk,

Hogy csókot meddig kérünk és adunk,

Hanem az, hogy volt egy napunk,

Amiért érdemes volt élni.

(Ady Endre)