Összetört minden álmom 3 boldog év után (beszélgetős fórum)

Az a pacák nem normális!

Jó eséllyel rá fog jönni, hogy rossz cserét csinált, s akkor jobban fog szenvedni, mint te most.

Kívánom, legyen benne annyi tisztesség, hogy segít önálló lakáshoz jutnod. Addig ki ne mozdulj onnan!

Egy percig se bánkódj,tudom könnyű ezt mondani!:)

Nagyon csinos fiatal nő vagy,annyi férfit kapsz,amennyit akarsz!Legyen boldog azzal a másikkal.

Te meg majd egy olyan férfival,akinek Te leszel a mindene!

Majd írjál a fejleményekről néha.Nem lesz könnyű végigcsinálni egy fedél alatt.Meg kellene oldani a szétköltözést.

nem biztos,hogy mindig az ember kora számít és a vagyon..14 évvel fiatalabb??és akkor mi van???lehet felét sem éri annak,amit a párod most lát benne...

ha te vagy a képen,akkor te egy csinos csajszi vagy..lehet lecseng a varázs a párodnál,rájön mit veszített és vissza jön hozzád..miden csoda 3 napig tart..

kitartást neked...

anyukádnak pedig jó egészséget...

köszönöm!

Hasonló gondolatokat mondtak a barátaim!

És amit ma megtudtam, az megerősít, abban, hogy tényleg így jó (illetve, most nem de egyszer így gondolom)

Már csak ki kéne fizetnie, hogy egy olyan lakást vegyek, amit miatta adtam fel.

Mindent köszönök!!

Szia!

Nem tudom átérezni a helyzetedet, velem még nem történt hasonló eset sem.

Ha belegondolsz, mennyivel jobban fájna, ha esetleg gyerekkel pár év múlva történt volna mindez. Rámenős tizenévvel fiatalabbak mindig voltak / vannak / lesznek. Aki hagyja magát elcsábítani (mert kettőn múlik a dolog), el kell engedni. Az újdonság varázsa hamar elmúlik...lehet, hogy hamarosan újra a küszöbödet kaparja.

Megnéztem a képedet...ne legyél elkeseredve! Jó nő vagy!:DDDDDDDDD Sokkal különb embert is fogsz találni, csak adj rá alkalmat magadnak és ne zárkózz be.:)

Tudom, nem vígasz, de nem vagy egyedüli nő, aki szinte ugyanilyen helyzetbe került, talán még nagyobb trauma, hogy "előjelek" nélkül.

A 3 év - a szerelem szokásos időtartama. Ennyi kell ahhoz, hogy agyunkban a két ember közötti transzmitterek elfáradjanak, a receptorok már ne úgy reagáljanak a másikra, mint korábban.

Ha a szerelem nem alakul át felelős szeretetté, akkor jobb a szakítás. Még akkor is, ha valamelyik fél bele apad, bele hal - ha túlélésre játszik is.

Nagyon szomorú, amit leírtál, és átérzem a helyzeted! Nem tudjuk az élettől, mikor kapunk nagy pofont és miért! Engem a férjem, egyik napról a másikra, három kisgyerekkel hagyott itt! A válasz ugyan az volt, mint nálad " nem én vagyok a hibás...", de ez csak rizsa! Bennem sincs harag, csak csalódás, ennyi volt 12 év! Nekem azóta eltelt 2 év, és nem könnyű, már azért sem, mert három gyerekkel, nem lehet ismerkedni!

A lényeg, kívánom Neked, hogy tedd túl Magad rajta, és megtaláld az igazi párod! Fel a fejjel, tudom nem könnyű...!

megpróbálom azt, amit éjjel hallgattam egy CD-n:

Behúzom az evezőket, és hagyom, hogy az áramlás vigyen tovább.Ha segíteni akarnak, talán jó irányba visz a víz... talán ...

Nagyon furcsa, hogy nincs bennem harag, "csak" a csalódottság.

Nagyon jól oldod meg a dolgot, nem lesz ezzel semmi baj.

Néha hagyd, hogy csak történjenek a dolgok, amikor magadban elcsitult a harag, akkor kell újra lépni.

Tudom...

amikor elmondtam, hogy külön fogunk menni, órákig sírt...de megkértem, hogy most ő segítsen nekem:

ne rágja magát rajta,ne sírjon... Nem tudok mit csinálni sajnos egy nálam fiatalabb , rámenős nővel, aki ott hagyta a férjét, a barátnője lakásában lakik, és a páromban látja az életet megoldását.

Megpróbáljuk intelligensen lezárni, a lehető legjobb megoldással, veszekedés mentesen...

csak nagyon rossz ebben a szerepben lenni...bár én sosem lépnék bele egy kapcsolatba

Biztos vagyok benne, hogy az Okok mindig kiderülnek, mégha ebben a pillanatban elképzelhetetlennek tűnik is. Főként, hogy ilyen helyzetben nem tud az ember objektív maradni Önmagával, hiszen élénken megéli az adott helyzetet, tehát érzelmileg nem vagy stabil. Hidd el, hogy egy kiegyensúlyozódik.

Szerencsés vagy, hogy barátaid melletted állnak és amiben tudnak támogatnak. Tulajdonképpen az emberi együttérzés nagyon nagy erő, és abban is biztos vagyok, hogy kapsz "odafentről" segítséget, erőt az újrakezdéshez.

Tudod, az emberi jóság egy csodálatos dolog, és légy rá büszke, hogy a nehézségek ellenére meg tudod tartani lélekben ezt a jóságot, ez tömérdek erővel és csodával fog felruházni. Jó nagyon ha meditálsz, és próbálod kiüríteni zavargó gondolataid, hiszen ebben az állapotban érkeznek a válaszok is a miértekre. A miértek valószínűleg abban rejlenek, hoyg Neked most egy új, egy erőteljesebb feladatod lesz, amihez a múltat le kell zárni. Magasabb szintre léptél. Ennek örülni is lehet, csak ilyenkor tudom, borzasztó nehéz. Több leszel, mind tapasztaélattal, mind emberileg, és mint NŐ is, be fogok Te vonzani magadhoz az örömet és felszabadult érzéseket, de ehhez akarnod is kell. Bízz a Sorsodban. Ami irányít és terel minket, sosem akar rosszat, higgy ebben.

jó.

Először is összeszedem magam Anyu miatt is( Vele 5. éve harcolunk a "kór" ellen (műtétek sorozata, 44 kemoterápia,, sugár...,) de ERŐS és AKARJA az életet,csak nagyon aggódik értem, mert imádták a párom, és azt hitte mindenki, hogy én is révbe értem, és nekem is megadatik a boldogság, talán még egy gyermek is...

Miatta is össze kell szednem magam .

Köszönöm soraitokat!

Írj majd a fejleményekről:)

Nehéz így segíteni, hogy keveset tudunk egymásról, csak próbálkozik az ember. :(

Igen talán!

KÖSZÖNÖM!!

Szerintem most ne az okokat keresd, próbálj továbblépni, kinyílt a világ.

Ha így fogod fel, talán könnyebb lesz.

Hasonló gondolatokkal látnak el a BARÁTAIM és a hugom( nekik köszönhetem, hogy nem fogyok tovább, és tudok aludni),és hogy töltenek energiával, ellátnak meditációs CD-kel.

Abban reménykedem, hogy kapok onnan fenntröl segítséget, mert abban a(volt)párom is egyetért, hogy én túl JÓ vagyok.

Igen, talán azért történt ez az egész, hogy egy másik utat folytassak (talán egyszer meg lesz az ok is, hogy miért???

Legyen Igazad!

Most már eljutottam oda, hogy nem keresem magamban a hibát... bár ezt ő is mondta, hogy nem velem van a baj, hanem ő a hülye...ez mondjuk sovány vígasz, mert a nagy vesztes én vagyok.

Sajnos egy nálam 14 évvel fiatalabb lánnyal nem tudom felvenni a versenyt( nem is akarom), sajnos nem beszélek 3 nyelven, és nincs szuper állásom egy külföldi cégnél.

És még ami a legszörnyűbb, akkor melegedtek össze, amikor Anyukámra morfium tapaszt akartak feltenni, de én nem engedtem, hanem minden lehetőséget megmozgatva, alternatív megoldást kerestem a sugárkezelés mellé.

Vagyis amíg Anyuval kéz a kézben, a napszemüveg mögött könnycseppel a szememben jártuk egész nap az orvosokat,ő így szórakoztatta magát.

csak 3 év, és tervek,és sok élmény, és teljesen jó viszony

Ez NEHÉZ...

Tudom, hogy ez nem vigasztal, de hiszek a sorsban.

Ha rossz dolog történik veled, valószínűleg utána jobb jön. Kívánom neked!

Igen, értem...nem volt veled egyenes, és nem volt őszinte. Sokszor a hazugságokkal való szembesülés, felismerés is döbbenet, hogy akinek bizalmat szavaztál, visszaélt ezzel, visszaélt a szereteteddel.

A másik dolog, a korod miatt úgy gondolom szükségtelen aggódni. Az újrakezdés ettől szerencsére nem függ, mint ahogyan a boldogság megtalálása sem :) Eljött egy időszak, amikor sajnos meg kell tapasztalnod ezt a nagyon nehéz élethelyzetet, de akarj kilábalni ebből, ne engedd meg magadnak, hogy egy mély depressziós időszak legyen úrrá rajtad.

Szerintem a lakásból nem menj el, igazad van ha maradsz. Főként ha részed van benne. De valójában itt még sok minden alakulhat, meg is egyezhettek, elképzelhető, hogy támogat. De higgy magadban, abban is, hogy vagy elég erős talpra állni, akkor is ha momentán magányosnak, és kiszolgáltatottnak érzed magad. Az idő nem áll meg...mindig érkezik segítség, a sebek begyógyulnak.:)

Igen, igazad van, és azt is tudom TÚL KELL ÉLNI

csak még egyszer ,nem húsz éves vagyok(jó kicsit kevesebbnek nézek ki), de nagyon nehéz MINDENT, szó szerint MINDENT elölről kezdeni.

Egy hónapig nem is tudtam az egészről, mosolyogva jött haza, és hogy szeret, aztán amikor rájöttem, akkor időt kért,hogy lezárja ( csak azt nem mondta, hogy velem)

2 hete pedig csak néha jön haza... a szennyesével, és még most is hazudozik össze-vissza.

Ha a házából elmegyek, a lakás pénzemhez soha nem fogok hozzájutni, ezért maradok... bár azt sem tudom, hogy így hogy fog segíteni lakás kérdésben (mert hiába mondja, hogy amit tud segít....ezek után a bizalom az megszűnt

Sose mondd, hogy utolsó esély.

Lehet, hogy két hónap múlva arról írsz, hogy megtaláltad álmaid hercegét és gyermeket vársz.

Történnek csodák! :)

Igen, talán jobb, hogy az a baba nincs a hasamban

csak hát nem vagyok mai csirke...

utolsó esélyem volt talán a gyerekre,mert ez egy nagy szerelem volt( milyen furcsa leírni múlt időben)

Nincs állásom, a lakásom ára ebben a nagy házban, de a legrosszabb az egyedüllét

az, hogy egyáltalán létezem a barátoknak köszönhető

Senki, senki nem érti