Örökléssel kapcsolatos kérdésem: Kitúrhat-e a testvér a vagyonból? (tudásbázis)

Igazad is van!

De a semmiért te sem ápolnál senkit...igaz?

Mert egy ilyen oldala is van..a környezet mit lát?idös beteg senkije nincs..de a miértjére már senki nem kiváncsi csak itélkeznek...és pont ezt carom le.beadom anyát a hajlêktalanszállón belül a gondozói házba és ennyi....miota itt van idegileg mindenki kész van...nem érdekli semmi csak legyen kinyalva a hátsója a semmiért...igényei vannak...dupla annyi mint a pénze....hàt csinálja ezt máshol...de hozzáteszem ezt a stilust ott sem fogják türni sokáig és mehet az utcára...mert engem már ez sem érdekel...szoval vannak olyan emberek akik csőbehuznak a jobb reményében....aztán mikor kibukik az igazság már kêső ...mi igy jártunk...de ember vagyok mert segitettem....most hogy kirakom a büntetése....

Engem az zavar, hogy ez a téma olyan álszeméremmel van kezelve, sok ember jön azzal, hogy így kitúrta a testvére meg úgy. Közben aki eltartásit köt, azért kőkemény munkát vállal. Ha kettőjüknek kellene (mondjuk két testvérnek) összedobni a pénzt egy ápolónőre, akkor is meg kellene oldani, így meg az egyik bevállalja, ez komoly elkötelezettség. És nem szívesség meg ilyenek. Üzlet a gyerek meg a szülő között. Napi szinten ápolsz, és tied a ház, de ezt le kell papírozni.

Engedélyt nem kell kérni rá a másik gyerektől, de azért persze illik közölni a tényt, hogy kötni szándékoznak, én így gondolom.

Érdekesek az emberek. Itt az utcánkban van egy ötvenes nő, az apukája ápolásra szoruló beteg lett.

A nő nővére simán benyögte, hogy adják otthonba. Kérdezi az utcabeli nő (mondjuk úgy, hogy havernőm), hogy tudod az mennyibe kerül? És milyen dolga lesz ott vajon?

Mire a nővérét a második kérdés nem is izgatta, az elsőre, hogy mennyibe kerül, flegmán azt mondta, "legfeljebb rámegy a szülői ház."

Na, havernőm ezt nem hagyta, újra felvetette a nővérének, hogy ápolják-e felválta a kisöreget. A nővére elvetette a dolgot, ő nem, vigyék otthonba.

Erre havernőm eltartásit kötött apukájával, és éveken át ápolta (úgy értsétek, hogy konkrétan a városba nem ment be évekig, mert nem hagyta senkire).

És meglett a nagy családi viszály, a nővére teljesen sérelmesnek tartotta a dolgot, hogy a halála után a házat a havernőm örökölte.

Ilyenkor felmerül azért bennem, hogy a szülő házat zokszó nélkül odaadta volna egy öregotthonnak az ápolás fejében a nővére, akkor nem lett volna ez gond neki.

De mert a tesó bevállalta az ápolást, és szívvel-lélekkel, magánéletről lemondva ápolta holtáig, akkor már más.

Miért, a húgának kötelessége lett volna, magát megvonva a családjától, kényelmetlenséget okozva a családjának, kevesebb pénzt keresve, az apjukat ápolni helyette is?

Utána pedig a nagy 50-50%-os osztozkodás?

Azért zavar van a fejekben, szerintem...

Többen írjátok, hogy az eltartónak kötelezettségei vannak.

Nem tudom, egyáltalán ez miért téma. Ez a természetes, ezért kötötték, nem értem, miért kell ezt túlragozni. Az én testvérem a tengerentúlon él, evidens, ha ápolnom kéne anyámat napi szinten, nem tudnék dolgozni úgy mint most, ő meg hazalibegne néha, nem ugyanaz, és ez nem érzelmi dolog, milyen alapon vonhatnám meg évekig a családomtól azt a szintet éveken át.

Azért, az eltartási szerződésnek vannak kitételei az eltartóra nézve is.Az eltartó köteles gondolskodni az eltartott testi ,szellemi, egészségi jólétéről.Aki ilyet köt, annak vállania kell hogy maximálisan megad mindent az eltartottnak.Ennek fejében kapja az ingatlanát,mert idős korára gondoskodott róla.

Ahol több gyerek van ,és csak az egyik veszi ki a részét a gondozásból, a többi feléje sem néz a szülőnek, még egy telefon erejéig vagy egy látogatás szintjén sem az ne tartsa a markát ,nincs erköcsi jogalapja az öröklésre!Az egyik gyerek napi szinten ápolja gondozza szülőt, itt nincs szabad nap, ünnep, nappal vagy éjszaka,ha szükség van rá, ott van,igen is megérdemli!

Mi ketten voltunk testvérek.A nővérem közel lakott a szüleimhez, ha orvos kellett vagy kórházba kellett vitetni valamelyiket ő ott volt, én messzebb éltem tőlük,nem tudtam volna megtenni ezt.. A világ leg természetesebb dolga volt hogy amikor édesapám elhunyt,a saját, rám eső részt a testvéremnek ajándékoztam ,pedig én is fel tudtam volna használni nem vagyok gazdag,lett volna helye!De erkölcsileg nem lett volna helyén való, és én úgy éreztem ennyivel tartozom a testvéremnek, hogy a sok évért amit a szüleink gondozásával töltött,lemondjak a javára nyugodt lelkiismerettel!.Ő,ezt nem kérte ,sőt nem is utalt rá,megköszönte.

Minden családi helyzet más, mindenkinek más az érték ítélete.

Barátnőmnek eltartási van az édesapjával, ügyfelemnek szintén eltartási az anyukájával. Nem zárja ki, hogy egyenesági. Barátnőm öccsének szintén az anyukájával.

Simán köthet valaki szülővel, csak tájékozódni kellene. Amúgy ügyvéd is az eltartásit javasolja szülővel, az az egyetlen, ami nem támadható meg.

Egyenesági nem köthet eltartásit...

Mi ugy jártunk h anyát elhozzatták velünk de kiderült akkora hitel van a házàn h az már nincs is...ingóságot kimentettük..tesóm lêvén h nincs öröksêg letoj mindent...nekem van hivatalos lemondó nyilatkozatom igy nincs jelentősége a dolgoknak....intézzük anyának az otthont mert ez meg így sok h mêg az ő pênzét is nrkünk kell pótolni....meg semmi hála köszönet nincs benne h nem az utcára került...

Szóval gyakorlatilag az ingóság öröklésből kiturtam tesómat....ugy érzem ez a legkevesebb anyától nekem..azokután h 36évig tesomat istenitette most meg sejol nincs..

sziasztok, ez nálam is probléma.

nekem FÉL-testvérem van, és a párommal nem vagyunk összeházasodva. úgyhogy, ha valami történne velem (végrendelet híján), a féltestvérem örökölne....

Ilyenkor fel sem merül, hogy egyformán gondoskodnak. Eleve azért kötik, mert az egyiknek jobban van ideje (kedve, energiája, elhivatottsága) gondoskodni a szülőről, és ezt vállalja, írásba, szerződés által kötelezve magát.

A másik pedig hazalibeg egy doboz bonbonnal két hétben egyszer, de neki a szereteten kívül tevőlegesen semmi kötelezettsége innentől kezdve.

Szerintem sima ügy.

(Most látom, jó régi fórum, na mindegy).

Egy testvér bármikor, bárhogyan ki tudja játszani a másikat ha akarja, köteles rész ide, vagy oda.

Pl. van egy testvérpár, a szülők halála után fele-fele részben örökölték az ingatlant. Az egyik el szeretné adni, de a másik nem engedi. Kiadja bérlőnek, s a befolyó pénzt ilyen-olyan-amolyan indokkal elteszi. Mit tud a testvér csinálni?