Önmagunkra fordítható idő pici gyerek mellett (beszélgetés)

Szia !

Lassan 6 éve vagyok itthon, nagyobb gyerkőc 5 éves, kisebb 2 lesz febr-ban.

Apuka szintés sokat dolgozik....

Én a déli alvásidőben töltődök fel, netezek, képszerkesztővel gyártok képeket, tv-zek, olvasok.

Barátnőkhöz általában családostul megyünk, ott is vannak gyerek és szépen elvannak egymással, mi pedig kényelmesen tudunk beszélgetni 1-2 órát.

Járunk babaklubba.

Fodrász, kozmetikus havonta, akkor a férjem vigyáz a gyerekekre.

Az a fura, hogy vágyom a gyerektelen progikra, mint nézelődés, mozizás vagy bármi, amit kettesben csinálhatnánk a férjemmel, de fél óra után hiányoznak :).

Keress a környéken anyukákat, akikkel lehet közösen sétálni, nyáron játszótérre menni.

Ismerős az egyedül sétálósdi. Én is már örülök, ha találkozok egy idősebb hölgyel is, és beszélhetek vele. :)

Nekem van pár barátnőmnél most kicsi, ővelük néha összejövünk, csak ezeket is nehéz összehangolni, hogy mindegyik gyereknek jó legyen (ki hogy alszik, eszik, valamelyik még szopizik).

Nincs lehetőséged babaklubba járni?

Mi havonta egyszer elmegyünk, és az egy teljes feltöltődés. Babatornára pedig járunk minden héten, és ez nekem kb olyan szórakozás, mint másnak egy egész napos welness.

Ha szükséged van néha egy kis egyedüllétre, és találkozni barátnővel, szerintem próbáld meg valakire rábízni arra a 2-3 órára. Nagyszülők, apuka, barátnő?

Bár megmondom őszintén, amióta megvan a pici, még én sem találkoztam egyetlen barátnőmmel sem kettesben. Mi általában visszük a picit is, és azért így is tudunk beszélgetni.

Bevásárolni szoktam elszaladni egyedül, de az max fél óra, egy óra, addig pedig elviszem szüleimhez, vagy apuka vigyáz rá.

De most járványos időszakban egyáltalán nem mozdulunk ki mi sem, és ez valóban elég kellemetlen, főleg ilyen hidegben, hogy a kinti levegőn is az ember 1-2 óránál többet nem marad kint a picivel.

Szerintem aki gyereket vállal, az tisztában van némi dologgal, amivel ez jár.

Tény, hogy sok olyan dolog van, amire az ember nem is gondol még a tervezés időszakában.

Nekem könnyű dolgom volt az elejétől kezdve, mert nagyon jó baba volt a fiam. Amíg nem kezdett mászni, leraktam a játszószőnyegére, és közben én mellette tettem a dolgom, persze folyamat beszéltem hozzá. Főzés közben beraktam a mózeskosára, felraktam a konyhaasztalra, és nézte, ahogy főzök.

Nem volt sírós, baba, sosem kellett ringatnom, nem kellett vele órakat járkálnom, míg elaludt.

A mai napig amíg főzök, eljátszik az etetőszékbe, és közbe elbeszélgetünk, takarítás közben "segít", kap egy rongyot, és szépen eltörölget, amíg én ugye csinálom a dolgom.

Ja, és én folyamat cipeltem mindenhová. Jártunk babatornára, babamasszázsra, babaklubba. Folyamat járkáltunk mindenfelé sétálni. Elég pörgős vagyok, és ez sokat segített abban, hogy ne legyek bezárva a négy fal közé.

Az tény, hogy a fürdőszobába bezárkózos időszaknak, az állandó rendnek, tisztaságnak, a nagy társasági életnek vége, de szerintem a baba mindent kárpótol.

És hogy mit csinálok önmagam kedvére? Szerintem amíg fel nem nől, addig magamra nem is fogok gondolni, csak rá, arra, hogy neki mi hogy jó, és természetesen mindent úgy csinálok, (csinálunk), úgy tervezünk, hogy neki a legjobb legyen.