Önképzavar a fogyás után (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Önképzavar a fogyás után
Szia!
Nem tudom sikerült-e lefogynod azóta, amióta ide írtál. Én úgy szoktam fogyni, hogy:
Reggelizem: 1 szelet kenyeret vagy zsömlét, v kiflit felvágottal. Persze megiszom a kávém. Én porkávét iszom.
Ebédre: Mindent, amit a családnak főzök, de a teli tányér adagot mindig egy kicsit csökkentettem. amíg elértem a feléig. Így volt ideje a szervezetemnek hozzászokni.
Vacsora: Lehetőleg 17 óra előtt. Joghurt vagy tejföl, párolt zöldség vagy gyümölcs. Hol magában ettem ezeket, hol variáltam a joghurttal. Estefele fél liter zöld teát ittam csak citromlével. Eleibe ha nem volt elég a vacsi, akkor esetleg 1 almát még ettem. A lényeg az volt, hogy semmit nem vontam meg a szervezetemtől. Így nem okozott gondot a jo-jo effektus, és egy idő után már nem is voltam éhes. Szülinapokon, ünnepeken sem tartóztattam magam a süteményektől. Sajnos én 20 kg vissza híztam, mert olyan gyógyszereket szedtem, de abba hagytam, most 1 hónap alatt 6kg fogytam ismét. Nem tudom tudsz-e tornázni, én régen dvd-re itthon pilateseztem fél órát naponta. Most már sajnos nem tudok csak a minimális gerinctornát végezni, mert rokkant vagyok és én is túl vagyok már a 40-en. De úgy látszik torna nélkül is megy. De az is igaz, hogy régebben rendszertelen volt a menszeszem, akkor bármit csináltam nem tudtam fogyni. Két éve, amikor renszeres volt, akkor jött be ez a módszer, amivel 5 hónap alatt, 22 kg fogytam. Sok sikert kívánok! Bár sajnos ahány ember, annyiféle módszer válik be.
Ahogy a "testépítés atyja" megfogalmazta:
Diéta + aerob edzés
Most már konkrétan írjátok le, hogyan fogytatok le? Engem ez érdekel a leginkább. Az hogy némelyk csajszi 5 kg-ot felszed, vagy lead, hát ez számomra mindegy kérdés.
Én világéletemben fogyókúráztam és világ életemben kövér maradtam. Arra kérek konkrét választ mit csináljak, hogy lefogyjak? Most a cikk hatására és a fotók hatására ismét elhatározásban vagyok, bár nekem már nagyon nehéz leadni, hiszen túl vagyok életem delén!
Elsősorban az szeret, az tesz veled jót, aki IGAZAT mond! Az, hogy hogy mondja, csak másodlagos.
Tehát, aki szeret, az őszinte a másikkal. Ez alapszabály!
Igen, ezt nevezik testképzavarnak vagy önképzavarnak. Ilyen formában tökmindegy, hogy a testedet vagy a személyiségedet utasítod el, mert mind a kettő az érem egyik oldala.
Egy nagyon jó cikk, amiben benne van a lényeg. A probléma és a megoldás:
Igen, rengeteg probléma felmerülhet, amivel szembe kell nézni. Nem egy leányálom a fogyási folyamat, és van, akinek az utána következő időszak sem. Engem sokat cikiztek, a vízilótól kezdve a tehénen át a disznóig mindent megkaptam bunkó emberektől, amikre a mai napig rossz szájízzel gondolok vissza. Senki sem érdemli meg a csúfondáros megjegyzéseket, bár erősítettek, és leírhatatlan, mikor valamelyik cikiző meglát most -volt rá példa-. Viszont hiszem, hogy a bulimia, anorexia vagy depresszió kialakulásához erős belső gyengeség is kell, mert nálam egyik sem volt. Pedig milliárdszor éreztem magam kevesebbnek másoknál kövéren, sokszor éreztem, hogy másképp kezelnek, másképp néznek rám a tesi órákon, de ez különösebben nem szült bennem gátat. Nagyon fontos az egészséges önkép, és én mikor elgyengülök, az itteni, a rokonoktól, barátoktól, családtól kapott bókokat idézem fel, nézem vissza. Vagy az előtte-utána képeket, számomra ezek meggátolják, hogy jojóba essek.
Meg a fogyástörténetemben írt evési "zavaraim" (ami ma már hál' Istennek szinte nyomtalan) is eleve meggátolják, hogy sokat egyek egyszerre vagy egy nap...
Amikor valaki elszántan küzd, harcol és mindent belead, hogy legyőzze önmagát az igen kemény háború. Közben pedig egyre jobban az agyába vési, hogy kövér vagyok, hájas vagyok le kell fogynom!!!!! Amikor végre eléri a célját vagy legalábbis a közelébe ér, már annyira belevésődött minden porcikájába az a kép ami ellen már éjjel nappal kínlódva, izzadva harcol, hogy képtelen tőle szabadulni. Örökké elégedetlen marad önmagával szemben. A kövérsége idején megkapott bántó pillantások vagy szavak helyébe már dicséreteket és bókokat kap, de ezek az előbbi rögzült énkép miatt már nem jutnak célba.
Ismerem ezt az érzést én is keresztül mentem ezen.
A lefogyottak egy csekély része tudja aztán meg is tartani az áhított súlyt, mert ahogy nem értékelte a tudat a lefogyott sovány test látványát, ugyanúgy nem érzékeli a nehezen leadott kilók visszasompolgását sem. Csak egyszerűen elkezdi jól érezni magát a bőrében az ember és mire észbe kap, már késő. Az a rövidke idő, ami alatt alattomosan visszajön a kilók egy része, végül keserves felismerésben ér véget és az ördögi kör ismét folytatódik. Sajnos ezt a részét is ismerem. Jó lenne, ha olyankor, amikor ilyen énképzavar adódik, el tudna menni az ember egy pszichológushoz, aki helyretenné a gondolatait. A legegyszerűbb ilyenkor a kívülállónak azt mondani: Á a jól ismert jo-jó! Miért nem vigyázott?! Miért nem figyelt jobban?!
Egyszerű a válasz: mert nem képes senki kívülről látni saját magát. Nem képes úgy, mint bárki más, aki látja. Ha képes lenne rá, nem is alakulna ki énkép zavar.
De ha még tovább megyünk, minden fogyni vágyó először beszéljen egy pszichológussal, aki felkészíti a várható helyzetekre. Például, ha hirtelen sokat fogy, esetleg plasztikáztatnia kell. Vagy az emlegetett énkép zavar miatt kialakulhat bulémia,anorexia stb. De érdemes beszélni a fogyás alatti depressziós állapotokról is, vagy az édességfalási rohamokról, hiszen ilyenek is léteznek. De erre soha nem gondol az, aki csak azt látja, hogy 20-30 kiló a fölöslege és szabadulni akar tőle.
Pedig ezekről is beszélni kellene.
Magyarországon, sőt Kelet-Közép-Európában van egy gén ami mellett bár mennyit eszik valaki nagyon vékony marad. Jellemzően pont fiúknál jelenik csak meg.
Bár amit én meg eszek egy nap, attól más már egy éven belül mázsás súlyú lenne. Csak rajtam tényleg csak mellen és fenéken van "komolyabb" tartalék. És ég a kalória mindenre egész nap.
Én a szálkásságommal nem tudtam sokáig kibékülni. Háromszor híztam el életemben. akkor sem durván. De már nem volt nőies. De hasamon látszott csak komolyan. Gyorsan oda is figyeltem, hogy mozogjak. Jó ezeknek is már több mint tíz éve.
Köszönöm az élményt és gratulálok a sikeredhez!
;-)
Szerintem mindenki el tud hízni, ha nem figyel magára. Még ha valakinek alapból nehezen is megy, az elhanyagoltság nem marad nyomtalanul...
Mondjuk akkor éreztem magam kínosan, mikor a srác, akiről fórumot indítottam "Megéri-e vele foglalkozni?" névvel, küldött az ideáljáról egy képet( [link] mert ennek lefogyva is szöges ellentéte vagyok.. :D egy kis időre megint vízilónak éreztem magam, de nekem nem tetszik ez a test. Mint egy kislányé.