Önismeret, "önlátás" (beszélgetés)
ez nekem is így volt egy ideig..
Te írtad,hogy semmit sem találsz a negatív dolgokon kívül.
Mit értesz túlzott kötődésen,és annak hátrányán?
Szerintem az emberi természethez hozzátartozik az egymásrafigyelés,ezáltal valamilyen szintű kötődés is.Persze ez nem mindenkire igaz,de azért elég sokan figyelnek a másikra is,nem csak önmagukra.
Minden ember tesz hülyeségeket is.Nem helyzethez illőeket.Csak nem mindegyik vallja be.
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz.
Tanulj,légy figyelmes,legyenek céljaid,terveid.
Biztos,hogy nem csak a semmi van benned az első hozzászólásodban leírt magadból kiszűrt dolgok mellett.
Nincs mit tenni, amin tudsz apránként változtass, a többit büszkén vállald! Az ember alaptermészetén szinte lehetetlen változtatni.
Mindenképp szakember..Ezek egy része nem tulajdonság,hanem viselkedés,aminek valami nyomós oka van.Ha az ember pocsékul érzi magát,tényleg képes csak a rosszat látni,és érezni magában.
Másokra kellene többet gondolnod, akiknek szükségük lenne a segítségre, a vigasztalásra, az együttérzésre, nem ennyi önmarcangolással magadra. Eltöltenél egy-egy délutánt öregek otthonában, hospice házban pl., mindjárt másképp látnád a világot.
Nem gondoltál még arra a hogy szakemberhez fordulj. Ha jol emlékszem leirtad már több problémádat. Egy szakember (nem feltétlenül pszichologusra gondolok) segithetne tanácsot adni hogy hogy kell kezelni bizonyos helyzeteket. Elküldök privibe egy linket, barátnömnek sokat segitett elfogadni dolgokat a gyerekkorábol és hogy bizonyos konfliktus helyezetekben hogy kell viselkedni, cselekedni.
Hm...
Például, hogy túlerősen kötődök, azt hiszem hogy ha másokat szeretnek, akkor engem már nem, a dühöm visszataszító és kontroll nélküli, nonstop társaságigényem azzal jár, hogy egyedül mindig szorongok, nem tudok tervezni, nincsenek valódi céljaim, csak fellángolásaim, és hajlamos vagyok otthagyni intézményeket, sulit, munkahelyet, ami társadalmilag talán a leggázabb...
Ebből a kedvesség, és az őszinteség talán megvan... Talán a kedvesség mégse. Ezek tényleg normális dolgok.
milyen beteg tulajdonságokra gondolsz?
Kedvesség, segítőkészség, szorgalom, kitartás, bátorság, merészség, küzdőképesség, együttérzés, őszinteség, egyenesség, tapintatosság, lemondás... lehet gyúrni bármelyikre.
Egy szóval nem mondtam hogy csak negatív lenne. Olyan van pl, hogy ki tudok csattanni az örömtől, és eközben bájos dolgokat teszek. Akkor ez egy tulajdonság? Szélsőséges, nemracionális, nem helyzethez illő. Erősen kötődök személyekhez, amit valamikor megélek pozitívan, de a túlzott kötődés idővel hátrány lesz.
Nem hiszem,hogy csak negatív tulajdonságokkal rendelkezel.
Biztos vannak különböző ismereteid,amik alapján ugyanolyan értékes ember vagy mint mások.
Mindenkinek más tulajdonságai vannak,és mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai is egyaránt.
A pozitív dolgokat kell erősíteni magadban,és akkor nem a negatív dolgokon fog járni az eszed.
Áh, nem kell ennyit filozofálni.
Igyekezz minél többet tanulni, tájékozódni, dolgozni.
Én nem kérdőjelezhetem meg, hogy csak ezt látod-e magadban, viszont ha változtatni szeretnél, akkor apránként fel lehet építeni olyan tulajdonságokat is, amikre "büszke" lehetsz.
Badarság..viszont ha nem szereted magad akkor mások sem fognak szeretni.
Nem szabad ennyire belebonyolódni, mert bekattansz.
Néha, ha eljutok addig a pontig, hogy elgondolkodjak magamon, és tudatosítsam magamban a viselkedésemet, rájövök, hogy a zavart személyiségvonásokon, és beteg viselkedésen mást nem is látok. Gondolkozok, hogy ha az Én-halmazból kivenném ezeket a betegtulajdonságokat, akkor mi maradna? Semmi. Semmit nem látok, hogy maradna ezeken kívül. Ezek szerint ez lennék én?
További ajánlott fórumok: