Önbizalom hiány - hogyan lehet MÁSON segíteni? (beszélgetés)

Kedves Niar !

Egészen véletlenül akadtam erre a fórumra és duplán személyesen kötődésből írok, mivel az én cikkemet hoztad fel példának.

Aki önbizalom hiányos, annak barátok, ismerősök, családtagok véleménye ér a legkevesebbet, ezt tapasztalatból mondom. Mint mások is írták annak kiépítése hosszú és kőkemény munka, stabil alapokra csakis az objektív külvilágból érkező visszajelzések alapján építhető ki.

Az, hogy az illető annak idején mit mondott rám, az sokadlagos dolog, viszont ami más, idegen emberek reflexszerű tekintetéből tükröződik, az "elvitathatatlan".

Sajnos ez van, persze, ha mindenki pozitívan látja önmagát akkor a külvilág is így fog rá reagálni, csak ezt a kis hiányzó "pályaszakaszt" kell megtanulni kiépíteni magunkban.

Az, hogy konkrétan a problémám forrása normális, hát nem tudom, lehet, persze nem vagyok fogyatékkal élő szerencsére, minden tiszteletem az övéké, de ha a lelked sérült,akkor teljesen mindegy milyen okból kifolyólag.

A cikket is azért írtam, mert úgy gondoltam a társadalom elvette, talán ,vissza is adja...

Egyébkén nagyon jó volt a sok pozitív hozzá-

szólást olvasni , segített, de áttörést nem hozott, ennyi idő eltelte után nyilván nem is hozhatott.

További szép napot !

"én ilyen szürke vagyok, nem vagyok érdekes, nem érdeklek senkit".

Amikor ezek a mondatok elhangzanak a szájukból,akkor a legtöbb társaságban vannak jótét lelkek,akik rögtön vigasztalni kezdik,meg nyalogatni a sebeit,hogy:"óó,dehogy vagy te szürke..miylen szép a hajad,olyan aranyos vagy,szép a szemed..stb..Szóval még az is lehet,h ha az ilyen "szürke egerek" emberek közt vannak,összességében akár több bókot,elismerést kapnak,mint azok,akik valóban több pozitív tulajdonsággal rendelkeznek.

Ez egyfajta mártír szerep,az pedig azért elég népszerű,sokféle témában.

Igen,természetesen kevés.

Viszont nagyon fontos: nem a te feladatod egy másik ember-akára párod!-önbizalmát helyre tenni.Ezt mindenki csak saját magában tudja,az lesz a hatásos,eredményes.

Ha te megtetted a magadét.,attól kezdve,ha fejreállsz,se tudsz mit tenni,hanem ő jön,a saját tettei,vagy a gondolatainak rendezése.

Amúgy szerintem sokszor az apró hibák -amik kifelé vállalhatóak-mögé nagyobbak vannak elrejtve(nem feltétlenül sahját hibák,hanem egyéb lelki sérülések),azért nem "tud" magán változtatni az illető.

És sokaknak egyébként kényelmes az önbizalomhiányos szerep,mert így kapják meg azt a fajta figyelmet,amire vágynak.

Az önbizalom hiány az nagyon összetett kérdés.

Csak úgy jó szándékból szeretetből nem igen változtatható meg. Sajna.

Ezt a cikket nem tudom ismeritek-e. [link]

Ilyesmire gondolok. Sokszor nem is tudjuk, hogy mi nyomasztja őket (az önbizalom hiányosokat). Így aztán hiába mondjuk neki, hogy "de jó vagy".

A másik dolog meg, hogy ha valaki más problémája akkor látjuk/látják ők is hogy ez milyen semmiség. Csak azt kéne megérteni, hogy ha rólunk van szó, ez akkor is semmiség. Ez a cikk egy nagyon jó példa... miért kell tragédiaként megélni egy pár heccelő haver kicsit csípősebb megjegyzését? Még ha valaki rosszindulatból mondja, akkor is ezek csak szavak... És évek múltán, miután már tudja, hogy igazából teljesen normális az a szőr, még akkor is emiatt aggódik. És még hányan vannak, akik fel sem ismerik a problémájuk forrását...:(

Ha te egy önbizalommal telt ember vagy,és szépen megfogalmazod,hogy mi jót látsz bennük,és a szemükbe nézve elmondod,akkor biztos,hogy egy életre emlékezni fognak arra,h vki meglátta bennük a jót,és ettől valamennyit javulni fog az önbizalmuk.

Ha hozzád közel állóval teszed ezt,akkor emellett folyamatosan éreztetheted vele,hogy számít a véleménye.Meghallgatod,v tőle kérsz tanácsot.

Mások előtt mondasz neki elismerő szavakat,iylesmik.

Már bocsánat, de ha engem csak folyton kritizálnának (oké, muszáj megvizsgálni, hogy neked mi a szereped a dolgokban, és mennyi mindent tettél meg te a sikerekért, tehát mennyire jogos a kritika), és nem vennék észre a pozitív tulajdonságaimat, vagy törekvéseimet, akkor egyrészt dobbantanék az adott helyről, és úgy összességében magasról tennék azokra az emberekre. Másik meg, hogy tuti nem hinném el, hogy tényleg csak problémákat okozok meg rossz volnék. Butaság.

Nem szabad ennyire a lelkedre venni, mert megannyi másik ember viszont képes értékelni és úgy szeret, ahogy vagy.

Ez nehéz feladat.

Magamból kiindulva, soha nem csináltam semmit jól. Mindig csak kritizáltak és kritizálnak. Olyan nincs, hogy bármi is megfelelne. Egy ilyen emberbe önbizalmat önteni, kemény munka.

Akkor az már ő baja.....ha valami nem megy nem kell erőltetni.Mindenkinek ott van a lehetőség a kezében,hogy legyen önbizalma...

Magunkon is nagyon nehéz változtatni,máson pedig egyenesen lehetetlen.

vállalják fel önmagukat?

huuuuhhhh...jó a válasz?

izgulok

Ez mindenképpen segít, de azért remélem, hogy van ennél teljesebb megoldás is. Az oké, hogy én kedves, elfogadó vagyok. De ezzel csak azt érem el, hogy rólam azt fogják hinni, hogy kedves vagyok és türelmes, jó ember vagyok, aki elfogadja őket a nagy tökéletlenségükkel. De hogy lehetne ráébreszteni valakit arra, hogy ami miatt tökéletlennek érzi magát, az egy jelentéktelen semmiség a többi, pozitív tulajdonsága mellett.

Nem az lenne a cél hogy lássák, hogy van aki elfogadja őket, hanem valahogy elfogadtatni őket önmagukkal... nem egyszerű.

Az önbizalom építés tréningek, könyvek, cikkek szinte mind arról szólnak, hogyan segíthet magán az önbizalom hiányos ember. De mi van akkor, ha egy baráton szeretnénk segíteni? Gondolkoztam ezen, de nem sokra jutottam, valakinek van valami jó tippje, tapasztalata ezzel kapcsolatban?

Máshogy kell eljárni ha pl. egy barátnőről van szó, egy családtagról, vagy a párunkról? Nem arra gondolok, hogy a személynek a kezébe nyomok egy önbizalom építő kurzust... hanem olyasmire, hogy észrevétlenül hogyan lehet bíztatni valakit. Ha nem olyan nagyon közeli barát/hozzátartozó.

Engem azért foglalkoztat ez a kérdés valamennyire, mert azt látom a környezetemben, hogy nagyon sokan küszködnek önértékelési problémákkal, és senki sem mondja meg nekik, hogy "igenis többet érsz". ez a közeli barátok dolga lenne szerintem.. de lehet, hogy nincsen is nekik olyan.. nem tudom, minden esetre úgy gondolom, hogy az kéne segítsen a másikon akinek lehetősege van. Tehát ha én észre veszem, hogy valakinek problémája van, szeretnék rajta segíteni, de anélkül hogy túlságosan belemásznék a lelkébe/intim szférába... és hát nem tudom, hogy lehetséges-e ez egyáltalán. Vélemények?