Ok nélküli féltékenység? (beszélgetés)

Az oké, hogy ezt te elhatározod és így is teszel, de lehet, hogy más ember nem olyan mint te... És az a más ember éppen a párod, akkor mi van? Mi van, ha ő néha kételkedik, néha hiányolja épp azt, hogy végre egy kicsit féltékeny legyél rá? (Mert bizony néha jól esik, ha a párunk féltékeny. Bár nem általánosítok, mert ez is biztosan csak rám és a páromra jellemző, mi vagyunk csak ilyen tökéletlenek :))).)

Uralkodó és gyanakvó, szerintem ezek a szavak önmagában is ítélkezésről árulkodnak...

Ha itélkeznék, akkor odafűzném a mondandóm elé, hogy elitéllek...

De mivel ezt nem teszem, ezért, fogadd el, hogy kizárólag a mezei véleményemet irtam neked, az írásod alapján.

Sosem éreztem magam felsőbbrendűnek, de ha valamit elhatározok, vagy valaki mellé leteszem a voksom, akkor nincs gyenge pillanat.Mert kivétel nélkül kivédem a gyenge pillanatokat.

No meg tudok disztingválni és soha nem fogok bepofátlankodni 3.-nak, ott ahol semmi keresnivalója egy 3. embernek.

Nem is csoda, nagyon szép gyerekeid vannak! :)))

Mi is fiút várunk, és reméljük majd eeegyszeer a második lány lesz. :D

Lemaradt.

Nagyon jó olvasni, hogy a pocaklakóról már most úgy írsz, hogy majdnem jobban szereted mint a párod, így helyes szerintem. Nálam is ez a helyzet.

-gyerekek

-párom

a sorrend.

Még a fiam /ő az első gyerek/születésénél bevallotta a férjem, hogy nála én is a második helyre szorultam.

Arról szó nincs, nem írtam, hogy tökéletes vagyok.

Csak azt, hogy egy kapcsolatban nincs gyenge pillanat, ha azzal az emberrel élsz akit szeretsz és megbecsülsz.

Te már régóta párkapcsolatban élhetsz, soha nem érezted úgy, hogy jó lenne egy kis változás, valami/valaki más? Vagy csak hogy milyen lenne, ha... Vagy éppen olyan időszak, mikor a párod nem volt olyan gyengéd/szenvedélyes, amire vágytál volna az adott pillanatban? Vagy amikor jól esett, hogy jóképű férfiak udvarolnak neked?

Mert nekem voltak ilyen pillanataim, pedig a páromnál jobban soha senkit nem szerettem még életemben... Most már lehet, hogy a pocaklakó kezd vetekedni vele, :))))) de gyarló ember vagyok és pörög az agyam, és néha ilyen dolgokon is. (Hozzáteszem, soha nem csaltam meg a párom, és nem is tenném!)

Én már csak ilyen gyarló, bűnös lélek vagyok. :)))

Bár úgy gondolom, hogy csak realista vagyok, és mivel jól ismerem önmagamat, ezért tudom, hogy más is hibázhat.

Gyanakvó, uralkodó? Erre a következtetésre melyik megnyilvánulásomból jutottál?

Azt azonban észrevettem, hogy te szeretsz emberek felett ítélkezni, megállapítani hogy ki milyen ember és hogy te mindenkinél jobb és tökéletesebb vagy. Te soha nem kételkedsz semmiben, nincs gyenge pillanatod, mindig a maximumot adod minden pillanatban, őszintén irigyellek! De a párod vajon hogy érzi magát egy ilyen felsőbbrendűbb lény mellett? :)))))

Számomra nincs "gyenge pillanat". Lehet, hogy nálad igen-nálam nem.

Te még önmagadban sem bízol, nem hogy másban, alapból egy gyanakvó, uralkodó ember benyomását kelted az írásod alapján...Pedig bizalom nélkül nincs jó és stabil kapcsolat.

Milyen jó lenne, ha minden ilyen egyszerű lenne! Szerintem egy kapcsolat sem ilyen egyszerű...

És az exében tuti nem bíznék, ha minden hónapban a vállán sirdogálna a régi szép emlékeket idézve... Egy férfinál (na jó, nőnél is) pedig elég egyetlen gyenge pillanat, vagy épp egy olyan időszak, mikor a kapcsolatotok épp nem 100%-on működik.

Lehet nincs igazam, de szerintem ez nagyon gáz! Úgy értem, hogy rendszeresen eljárnak együtt vacsizni. oké hogy 17 év meg bla bla, lehet is baráti a viszony,de akkor a barátom barátja az én barátom is, vigye el a kedvesét is ezekre a vacsikra!

Akik közt valaha volt szex,ott azért érdekes a szitu. Úgy értem, ha a csaj nagyon oda van, mert épp magányos, és egy kicsit odaeszi magát az exnek...a pasik meg..hát..minek kitenni egy jó kapcsolatot ilyen veszélyeknek?

Én egyik exemmel jó haverságot ápolok..de bizony volt az úgy hogy mikor közös est volt, csókokkal végződött..ezt hívja Kundera erotikus barátságnak :)

Mellesleg én nem hiszek a nő-férfi barátságban, csak ha vmelyik homoszexuális akkor ! :)

Sziasztok!

Osztom sokatok véleményét, 17 év valóban sok idő, de ha nincs közös gyerek aki "összekötné" őket, akkor a találkozásokat nem díjjaznám. Az más tészta ha telefonon vagy emailben vagy msnen néha értekeznek hogy mi újság a másikkal, esteleg ha összefutnak véletlen az utcán megisznak egy bambit valahol.

De ez valóban nem szép dolog tőle, odafigyelhetne az érzéseidre jobban, elképzelhetné fordított helyzetben hogyan érezné magát, mit gondolna. Biztosan nem repesne az örömtől.

Az én párom együtt élt a lánnyal aki előttem volt, és egy darabig odamentek még a levelei, amikért el kellett menni néha, de szerencsére rövid idő alatt sikerült ezt a helyzetet megszüntetnünk, és olykor közösen mentünk el, mikor a lány szólt (sms, msn) levele érkezett és arrafelé jártunk épp felugrott érte 2 perc se volt(én megvártam lent, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetet).

Természetesen össze sem lehet hasonlítani a két helyzetet, de ha ennyire bánt a dolog (és jogosan bánt) mondd el neki őszintén.

Egy ember bármikor-bárhol megtudja csalni a társát, ha: akarja. Ha meg nem akarja, akkor azona havi 1 találkozon sem fogja.

Én senkinek semmit nem bizonygatok/bizonygatnék.

Dettó. De ha látom, hogy bizonytalan valamiben, vagy féltékeny valakire, akkor bebizonyítom neki, hogy semmi oka sincs rá.

Mondjuk mi vacsorára már mindig együtt vagyunk, ez mindig fontos volt számunkra, talán engem csak ez zavar az egészben...