Nyárbúcsúztató - hogyan térj vissza a munkába hosszú szabi után?

Ma, amikor (a nem is olyan hosszú) szabi után reggel csörgött az óra, pár pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy beteget jelentek. Természetesen csak pár pillanatig, mert utána, a hasonló állapotban lévő gyerekemet próbáltam rávenni arra, hogy öltözzön fel, mert neki is újrakezdődik az ovi.

Végül nem túl lelkesen feltűztem (csakazértis) a nyári frizurámat, és elindultam.

Persze munkahelyfüggő, de a nem túl hosszú szabadságnak van egy olyan előnye is, hogy nem halmozódik fel annyi munka, de azért sorakoztak a cetlik az asztalomon és az e-mailek a hivatalos levelezőrendszeren.

Próbáltam visszatalálni a ritmusomba, de nem annyira ment, közben azon gondolkodtam, hogy miért ilyen nehéz, hiszen effektíve csak 11 napot voltam távol. A megvilágosodás akkor jött el, mikor az egyik fiatal ügyfelem előttem döbbent rá, hogy már csak egy hét van hátra a vakációból. Rájöttem, engem sem az a 11 nap kiesés vág a földhöz, hanem az a tény, hogy karácsonyig nem lesz hosszabb kifújás, és a téli szünet még őrjítően messze van.

Nehéz úgy nekivágni a mindennapoknak, hogy nem látod a végét. Nehéz még egy aránylag érdekes munkához is mindig pozitívan és lelkesen állni (és nem is kell). Plusz nehéz egy idő után nem azt érezni, hogy kicsi a mókuskerék. Mit tudunk mégis tenni azért, hogy a visszatérés ne nyögvenyelős, még minimum 2-3 hétig tartó agonizálás legyen?

1. Először is búcsúztassuk el a nyarat:

Rendezzük össze a fényképeket. Menjünk el még a jó időben a helyi strandra. Röhögjünk a nyári kalandokon. Idézzük fel a legjobb koncerteket. Nézzünk vissza a korábbi évekre: mi az ami tavaly jobb/rosszabb volt.Készítsünk kollázst az élményeinkből. Ha otthon voltunk vegyük számba, hogy hogyan pihentünk, mit olvastunk, hogyan simultunk ki. Milyen ház körüli teendőkkel haladtunk a nyár folyamán. Beérett-e a veteményes stb.

2. Próbáljuk kicsit szokni a munkahely légkörét.

Még a legszigorúbb munkahelyeken is tartanak a kollégák egy rövidke beszámolót arról, hogy kivel mi történt. Hallgassuk meg egymás élményeit, a közös mesélés segít abban, hogy a munka platformja felé tereljük a gondolatainkat, és együtt is búcsúzzunk a nyártól. Ha a munkakörünk engedi, lassítsunk le pár percre, nézzünk körbe a munkaállomásunkon. szükséges-e egy kicsi átrendezés, vagy jó úgy, ahogy van?

3. Idézzük fel, hogy mik voltak az utolsó teendőink, mielőtt szabadságra jöttünk a munkahelyről.

Kinek mit ígértünk, aktuális-e most valamilyen határidő? Rendszereztük-e a közvetlen szabi utáni teendőket? Ha egy tervünk megvalósítását szüneteltettük, vegyük fel a fonalat.

4. Ha releváns a munkakörünkben, akkor kezdjünk el tervezgetni.

Van-e olyan új projektötlet, amit szeretnék megvalósítani? Szüksége van-e nekem és/vagy a csapatnak valamire (pénz, paripa, fegyver)? Mit szeretnék elérni 2019. december 31-ig? Hogyan tudom beütemezni? Kik lesznek segítségemre. (Ha a munkakörünk nem olyan, ahol projektek, vagy egyéb kreativitást igénylő feladatokra van szükség, akkor ugyanezt a tervezést megtehetjük a magánéleti elképzeléseinkben is. Sokan végeznek mások számára monotonnak, kevés kreativitást jelentő, de nem kevésbé értékes munkát, nekik a magánéleti célkitűzések adhatnak erőt.)

5. Tudatosíts, hogy ki vagy a gépezetben.

Ne feledd, az általad betöltött pozíció, legyen az bármi, fontos része a szervezetnek ahol dolgozol. Vizsgáld meg, mennyire érzed magadénak a munkahely célkitűzéseit? Mennyire vannak összhangban a te magadról alkotott képpel? Segítség lehet, ha rajzolsz egy szervezeti ábrát, és bejelölöd te hol vagy ebben. Ez a kis gyakorlat elindíthat abba az irányba is, hogy a helyeden vagy, vagy sem. Ha igen, a visszarázódást segítheti, hogy látod kerek egész vagy itt. Ha nem, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg csak a szabadság utáni depi az, amit érzel.

Jó visszarázódást kívánok.

Ha tetszett az írás, továbbiakért nézz fel a blogomra is:

https://hellokudarc.cafeblog.hu/