Csudaszép Valentin est?

"Mindent értenek a pasik"... de ami nem fontos számukra, vagy amihez nem fűződik közvetlen érdekük, nem törődnek vele.

Tegnap, Valentin nap. Akárhogyan is vélekedünk róla: eredetileg magyar ünnep, de később párosult hozzá az angolszász stb., mégis beépült a köztudatba és csomó minden épül rá. No de ez mindegy is... Én titkon készültem rá. Persze a tutira mentem és aranyosan már pénteken elkezdtem beépíteni férjem agyába, hogy jön hétfőn a Valentin nap és húztam viccesen, hogy ugyan milyen meglepivel készül... júúúú. :) Ő is élvezte és nevetgéltünk. Anyósom ráért és "elkérte a picikémet" így üres volt estére a lakás! Tudtuk ezt mindketten...

Ha csak eddig olvasod, nem érdekel mások élettörténete, ha tovább, kíváncsi emberke vagy :)

Én délután szőrtelenítettem, mint állat és fincsi kajcsit csináltam, közben elláttam a bébinket. Nem tudom, hogy sikerült, de a lázas rákészülés olyan jó- és energiával dúsított vidámsággal töltött el.

Majd hazajött a melóból a férjem és indultunk a mamához. Hazafelé az autóban már hozzá is bújtam, és valami szeretetféle lengett körül. Vártam, hátha mond is valami megindítóan kedveset a lelkemnek, de a "most már tényleg nem halogathatjuk a gumik cseréjét" mégsem az volt, amire gondoltam. Érezte, meg is szorította a kezemet bocsánatkérés gyanánt. Este 7-re már itthon is voltunk.

Én bohókásan rájátszva a meglepire mondogattam, de közben vártam is, hogy mi jön. Júúú :)

Vacsizni már nem akart(-unk) mert evett az anyjánál én meg felszeltem egy almát. Ergo hiába készültem "hasi ráhatással is :( Utána átadtam neki egy nagyon hosszú, lila papíros egészmogyis csokit, mire ő: én nem vettem ám tényleg semmit.

Rosszul esett, de nem mutattam, bár ismer és érezte. De ha valóban ismer... miért csinálja?

Majd ámítógép bekapcs és bogarászás. Kb. 1 óra múlva talált egy kedves és vicces üzenetet, amit személyre szabott nekem (ohhhh!) és kérdezte, hogy megnézem-e itt és most vagy elküldje a postaládámba??? Mondtam, hogy küldje inkább el, az is egyfajta meglepi. Magyaráztam magamnak, én szánalomra méltó kis csoki nélküli eperke :(

persze azt sem tudta mi az emilcímem (6 év után), de ez már nem érdekelt. Megnéztem. A szemem telefutott lével, de nem akartam átadni magamat a borzalomnak. Az üzenetben egy ismert üzletlánc nagydarab narancssárga mikrofonos osztrák magyarsággal kérdezgető férfi reklámfigurája egy húspult előtt interjúvolta a hentest, aki elmondta, hogy milyen jó anya vagyok stb. stb.

Nos a mi kapcsolatunk pont erről szól, s másról sem, de szerintem aki tovább olvassa, érzett már hasonlót és átérzi, milyen állapotban vagyok azóta is.

Egy szépen kisminkelt, hétköznapian szexi ruciban várakozó nő azt várná, hogy kap egy szál virágot (én a szegfűt szeretem, az mennyi lehet, 100 forint, még ilyenkor is, amikor az virágosok az egekbe srófolják az árakat) meg egy üveg pezsgőt - 700-2000 Ft?

Nincs köztünk semmi már... rég. Ez egy szép próbálkozás lett volna és csodaszépen el is sülhetett volna.

Antihab a tortán: Pizzát szeretnék sütni, de egyik tésztám sem hasonlít az eredetire. Van egy ismerősünk, aki tudja a receptet. Nem ugrott be a csajszi neve neki, de meg akarta kérdezni, hogy átjött-e már hozzám a tészta infó és "véletlenül az énekesnője nevét mondta" :( akire joggal vagyok féltékeny, de most meg, hogy tudat alatt is ő jár a fejében... talán ennyi.

Letusoltam és bementem a szobámba aludni. Ő nem sietett hozzám, utánam kádfürdőt engedett, majd mégis bejött és simogatni kezdett, de én nem reagáltam. Abba is hagyta. Én úgy tudok szexelni csak ha tudom, hogy közben kizárt, hogy másra gondol és látom, hogy kedveskedni akar nekem.

Ha végigolvastad, meg kell kérdeznem, hogy te is hasonló cipőben jársz?

Tanulság? Az van.