Normális, ha az ember kilenc éve napi 12-14 órában más nyelvet használ, akkor kopik az anyanyelvi tudása? (tudásbázis)

Nem lehetetlen. Elhatározás kérdése.

Ha valaki tudatosan figyel az anyanyelvére, megragad minden alkalmat a gyakorlására, akkor, ha idegen nyelvű országban él, még tizenévek alatt sem szerez akcentust.

A sógorom Szlovákiába költözött. Született két gyereke, de eszébe se jutott, hogy magyarul tanítsa őket. Ezen rettentően fel voltam háborodva, hiszen egy lehetőségtől, egy idegen nyelv tudásától fosztotta meg őket. (Persze, akkor ott nem volt „jó pont” a magyar beszéd.) Eredmény: elég volt 10 év, s amikor hazalátogatott, ahoj-jal köszönt, s magyarul beszélvén olyan egyszerű szavakat is keresgélt, mint pl. citrom. :(

Munkában sokszor a páciens sem németül, sem angolul és magyarul sem beszél.Ha magyar legalább ott vagyok én. De van hogy tényleg csak motyogni tundak, és nem tudd hozzájuk szólni az ember, csak szép hangon de nem érti a nyevet, csak a hangulatát.

Igen a német az olyan, ahogy íród, sőt. Kilenc éve kint vagyok, egy munkaterületen, a szakszavakat jobban tudom, mint a nevemet. ;) Belelehet jönni.

A név az itton, és ott is más sorrendben van. Meg nagyon más, a megszólitási szokásrend.

No szét off-oltam.

Tellernek angolban olyan erős német akcentusa van, hogy az valahogy már bízarr.

És ha németül kell olvasnom, például szakami anyagot. Vagy németül olvasok szépíródalmat, - nem fordításokat, amik amúgy sokszor szebbek, - csak hát mégsem úgyan az?

Meg eddig mindeki németül akart tőlem itthon tanulni, szüleimen kívül.

Miért nem vágták ki?* - a készítők.

Off: Fizikus és orvos akartam lenni. SOTE ÁOK-on két szemszert el is végeztem, de úgy döntöttem mentőzök. Nem majd csak négy év múlva, gyakrolaton, hanem akkor. Hosszú ... .

Ez volt az én utam. Mindig a maximumot magunkból! Jó orvosok mellett dolgoztam eddig.

Off: Teller Edére a mechanikus gyors számítógépnél, sokkal gyorsabban számolta ki az eredményeket. Mindig rászoltak, miért nem azzal számol?

Csak németnek volt jó állás németföldön akkor, azért ment tovább. Mert csak számolhatott, és azt is lassabban géppel.

És a villamos balesete utáni, lábszár amputációja után, magáhoztérve. Az első kérdése az volt, hogy eltudja-e kezdeni a tanulmányait időben. :O Durva.

Ez a műsor Tellert: "182/9" :( Bár ennyi idősen.

Miért nem vágják ki?

Hát az csak németül, kint is fizetnek és fizetek. És a munkámban is számok is vannak szépszámmal.

Teller felesége magyar.

Pozsonyból dunai svábként ide jött a család, és nem Németországba. Benes akarta nem a család.

Én sem mozdulok, a szüleim és saját szülővárosomból. De 10-12 éves korom óta két nyelvű vagyok, és Bécs mellé járok ki dolgozni.

Nagyim szép tisztán beszélte a németet (hisz pozsonyi volt) és magyart is ami ott ritka volt.

A szüleimnek felnőttként kellett újratanulni munkához a német nyelvet, az múlt rendszerben.

Egy dolog amúgy nagyon zavar:

mióta itt élek,totálisan más irányú helyeken dolgozom és tanulok, mint otthon. Ebből következően néha sejtelmem sincs, hogy az adott kifejezést, munkaterületet, beosztást, szakszót hogy mondják magyarul, mert otthon nem volt közöm ezekhez a dolgokhoz.

Olyankor átérzem, milyen rossz lehet,ha az ember nem tudja kifejezni magát. Ez a része nagyon rossz és idegesít.

Szia!

Nagybátyám több, mint 35 éve "vándorolt" ki az akkor NDK-ba. Igaz, az elején a feleségét megtanította magyarul, de később magyarul egyáltalán nem beszélt, a családdal levélben kommunikált (telefon még nem volt). Kb. 15 év után tudott először hazajönni, és nagyon sok szó alig jutott eszébe, segíteni kellett Neki. Utána már gyakoribbak voltak a látogatások (most már évente látogatnak Magyarországra), később lett telefonkapcsolat, most Skype, FB-on németországi magyarok találkozóját szervezik, stb. A lényeg: a szóhasználatában nem, de a mondatok hangsúlyozásában észre lehet venni a német hátteret.

Erre kell összpontosítani, a fejlődésre, és örülni minden kicsi eredménynek! Tudod, van a hógolyó elmélet: elindul egy kicsi hógolyó, és ahogy megy, gyűjti a többit, nő, növekszik :)

Meg kell lennie az igénynek, kicsi időt is szánni rá, aztán alakul szépen.

Nem feltétlenül :) Van egy kedves német ismerősünk, Magyarországra nősült vagy 40 éve. Magyarul számol, pedig egyébként eléggé töri a magyart, ezért is aranyos a számolása. Bár a német és francia számképzésnél nem is lehet csodálkozni rajta :)))

Nagyon egyéni a nyelvérzék.

Beszéltem egy szerb anyanyelvű nagyon idős bácsival, aki a hármashatár mellett élt egy kis faluban. Amikor hallotta, hogy magyarok vagyunk, magyarul szólt hozzánk, pedig már vagy 40 éve nem beszélt magyarul. Hibátlanul, ízesen beszélt, inaséveiben ragadt rá, másik 3 nyelv mellett, tehát 4 nyelven beszélt. Neki nyilván nagyon jó nyelvérzéke volt. Más meg keményen dolgozik, hogy megtanuljon idegen nyelveken, kevés eredménnyel, illetve gyorsan passziválódik a nyelvtudása. Senki sem hibáztatható az egyéni képességeiért :)

Néha az én fejemben is támad egy kis zavar, legalábbis érzem magamon. Nem feltétlenül kell drasztikus változást érteni ez alatt, nincs idegen nyelvű akcentusom, nem felejtek el szavakat vagy ehhez hasonlók. Mégis érzem, hogy ahhoz képest, mint amikor csak a saját nyelvemet használtam, igenis "laposabban" beszélek. Hiába olvasok rengeteget, napi X (sok) óra agyleszívás után megesik, hogy lassabban forognak ott bent a kerekek és hibázom.

A munkámon kívül a barátiköröm is szinte egytől egyig német ajkúakból tevődik össze, a párom pedig Holland anyanyelvű és vele is angolul vagy németül beszélek.

Hogy a lényeget mondjam, szerintem egy iciripicirit mindenki nyelvtudása változik, mégha csak ő maga is érzi..... - az már változás, nem? :)

Ilyenkor eszembe jut Teller Ede, (bízom benne, hogy tudjátok ki volt ő) aki nagyon szépen beszélt magyarul.

[link]