Nők, akiket a férjük tart el (beszélgetés)

Én nem tartom normális dolognak ha valakit a férje tart el.

Persze,én is voltam otthon amíg kicsi volt a gyerkőc de engem ez nem elégített ki.,

Én szeretek dolgozni,és önálló lenni.

Nem bírnám elviselni,ha mindig pénzt kéne kunyerálnom,és függnék valakitől.

Ha úgy vesszük, bizonyos értelemben engem is eltart a párom. Bár kapok 70ezer körüli táppénzt, amíg a babóca meg nem születik, utána is kb ennyit + családi pótlék 12 ezer. Ennyiből nem lenne könnyű megélni. De a párom eleve annak a híve, hogy a nő maradjon otthon, az a legjobb mindenkineik, főleg a gyereknek. Én sem bánom ezt a felállást, de azért néha én is keresek valamennyit, edzéseket tartok, nyáron edzőtáborokat csinálunk tesómmal, olykor a fellépésekért is fizetnek, bár azt többnyire elvállalom ingyen is, jó cél érdekében. De ha ezek a pénzek sem lennének, akkor is jól meglennénk.

Amúgy nálunk nincs olyan, hogy pénzt kell kérni valamire. Mindketten tudjuk, hol van, akinek kell, kiveszi. Tudja a párom, hogy nem szórom a pénzt, nem aggódik. Én sokkal rosszabb anyagi körülmények közül jöttem, mint ő, ezért már csak megszokásból is megnézem, mit mire költök. Nincs ebből nézeteltérés. Amúgy a párom szerint is pl. a nagyapámék házassága azért is volt a sírig olyan jó, mert mami otthon volt és valóban otthont tudott teremteni. Kár, hogy a mai világban már keveseknek adatik meg ez. Más dolog, ha valakinek nagon sokat jelent, ha dolgozhat a szakmájában. Én szerencsés vagyok, nekem elegendő kihívást biztosítanak a versenyek és a színpad, s mellette van időm a "női teendőkre". A párom pedig el is várja, hogy a háztartás kifogástalanul legyen vezetve. Erre nem lenne elég annyi idő, ami 8 óra munka mellett jutna, főleg, hogy kifejezetten igényli is a kedesem, hogy arra is legyen időm és energiám, hogy vele foglalkozzak, közös programjaink legyenek. És még ehhez jönnek a gyerekek. Most várjuk az elsőt, de legalább 3-at szeretnénk.

Igen, pont olyan érzés.

Ha így érzed, akkor menj el dolgozni.

Én azt mondom amúgy, aki megteheti, legyen otthon foglalkozzon a gyerekekkel, háztartással.

engem ennyi biztosan nem elégítene ki, de embere válogatja.

Én pl. annak idején azért nem maradtam otthon GYES-en egyik gyerekemmel sem, mert akkor is kevés volt már az az összeg, amit adtak. Azt pedig felettébb útáltam volna, ha a férjem tartott volna el - igaz, nem is volt az a fajta...

De aki megteheti, maradjon otthon.

Én is ezt a bűvös 24.000-ret kapom három gyerekre.

És én is azt mondom, hadd jöjjön a kistesó.

Én mindig ilyen életre vágytam és nem azért, mert lusta vagyok, hanem a gyerekeinkkel akartam foglalkozni. De aztán kiderült, hogy nem lesz babánk nagy valószínűséggel.

De nem is ez volt a fő ok, amiért ma már nem mennék bele. Egy barátnőm 15 évig élt boldg kapcsolatban, mindenki azthitte,m hogy tökéletes minden.

Elköltöztek tanyára, a pasi mondta, hogy ott jó lesz nekik, mert a lánynak nem kell dolgoznia és így nincs gond a bejárással. Majd egyiknapról a másikra lelépett. Barátnőm most ott áll egy vidéki házzal kocsi nélkül 4 nagy kutyával (ők voltak a "gyerekeik") munka nélkül és nem tud mit cvsinálni.

Munkát nem kap a környéken sehol. Kocsija nincs, hogy messzebre bejárjon. Busszal pedig a buszbérlet elviszi az egész havi fizetését.

Elköltözni nem tud, mert vidéken sokkal olcsóbbak a házak, így nagy vársoban max lakást kapna az árából, de oda 4 kutyával nem mehet.

Egyiknapról a másikra él napi munkákat vállalgat ha tud a közelben és a családja és a barátai segítségéből él.

Én ezt soha nem szeretném átélni.

Próbálok neki én is melót találni és ahogy tudok segítek, dehát ez nem egy élet.

Úgyhogy ezek után én semmi képpen nem mennék bele, hogy a párom tartson el.

Sorstársként ugyanezt tudom mondani, mint Te.

Nagyon rossz érzés, hiába a család és az itthoni teendők-----a keresetem égetően hiányzik. :(

a párom "tart el"? Lehet. DE:van 2 fiunk, egy házunk. Természetesen van mu nkahelyem a majdani nyugdíj miatt (nála),. Rendben tartom a házat, mosok,főzök,takarítok, vásárolok, gyerekeket szálítok, - ehhez tdni kell,hogy ő nagyon igényes és pedáns - Nincs segítségem, régen volt, de amikor elment kezdhettem takarítani, hogy neki megfeleljen.

Ha esetleg elválnánk egy bejárónő többe kerülne,mint az én havi fizetésem.

Szerintem nem tart el, keményen dolgozom én is, igaz itthon.

Sajnos a házimunkának nincs becsülete.

azt szoktam mondani: a házimunkának nincs vége, csak abba lehet hagyni. Én mindíg találok tennvalót.