Szűlők akiket terorizál a gyerekük (beszélgetés)

szerintem nem értelmességen múlik, hogy ki mennyire ragaszkodik. Az IQ különálló dolog az EQ-tól.

Így viszont egészen más a kép. Nem is lehet szerintem tanácsot adni, hiszen annyira összetett, bonyolult, hogy mit élhetett át az a szegény gyerek.

lehet, hogy tudat alatt őket bünteti a szülei elvesztéséért. Én mindenképpen a szakembert javaslom! nehogy még rosszabb legyen a helyzet közöttük.

Ezt nem tudhatjuk...........de mint már írtam: ha érzésem szerint mindent megtettem, és azok után sem változik a helyzet, akkor mehetne ahová akar.

Azért sem adnám fel az első 1-2 kudarc után, mert a lelkiismeretem nem hagyná. DE ez az amit ÉN tennék, és persze egy adott határon belül.

Sziasztok!

Szerintem első lépésként fel kell ismerni a probléma kiváltóját/okozóját, akár egy hozzáértő ember segítségével, és ha ezen lehet segíteni, akkor egy szülőnek a gyerek mellé "kell" állni. Ha mindennek ellenére "javíthatatlan", akkor válaszút elé állítani, viszont abban majd 100%-ban biztos vagyok, hogy ezzel szinte teljes mértékben visszafordíthatatlanná válik a sorsa.

Nem tudom hogy állnék hozzá, de először mindent megtennék érte, mert nem tudnám a sorsára hagyni, aztán ha semmi nem segít engedném el....

Nem ismerem a szóban forgó családot, hála nem vagyok ilyen helyzetben - és nem is leszek - így nem ítélkezek felettük, de az biztos, hogy mindenhez két fél kell, illetve megoldani is együtt tudják.

Hát igen sok dolog van mögötte,hogy igy elfajúlt a dolog.Most leírom.A gyerek elvesztette 5év alatt a mamáját a papáját és a keresztapját.ezek az anyukája szülei és testvére.Utánna a szülei elváltak de egy háztartásban élnek a mai napig.

De én azt mondom,hogy egy értelmes gyerek ennek ellenére jobban ragaszkodik a szeretteihez is.Szerintem.De lehet hyogy én nem jól gondolom.Én ismerem őket és látom,hogy mi a helyzet nap mint nap.

Vajon miért züllött el 23 évesen?

Mert a szülei,és ő valahogy nem férnek össze,és hidd el,ha 23 év nem volt elég ,hogy a szülei rádöbbenjenek,hogy valamit elcsesztek,sem a gyereküknek ,hogy már nem mellettük lenne a helye,akkor az első lehetséges megoldás ,a mosoly szünet!:))

Amikor is mindkét oldal elgondolkodhat mit is ronthatott el:)))

Egyáltalán nem a könnyebb megoldás.Viszont a nevelését, és a viselkedésének a megváltoztatását sem ilyen korban kell elkezdeni...

Biztos, hogy van valami felgyülemlett idulat benne ami miatt így viselkedik a szüleivel.ehhez kevés, ha az ember arra fogná, hogy ilyen társaságba keveredett.VAlami iatt nem tekinti a szüleit a szüleinek, és így nem is tiszteli őket:(

..persze az is kérdés, hogy a szülők mit szeretnének: megszabadulni tőle - mert akkor hajítsák ki, kérjenek távolságtartási végzést, csukassák be,

vagy pedig rendezni a viszonyukat, melyért be kell látni - ők a felelősek. vagy mert nem szívták az anyatejjel magukba az "okos szülő mibenlét tudását", vagy mert éjt nappallá téve robotoltak, hogy a "büdös kölöknek" mindent megadjanak, és nem vették észre időben, hogy ő meg szépen lassan "elkurvul " mellettük, és ellenük fordul

Ez így van.

Ha ilyen helyzet ,vagy bármilyen más probléma merül fel ,akkor azt hiszem elsődleges feladat önmagunkban megkeresni a hibát,hogy hogyan válhatott ilyenné-olyanná-amolyanná.

Persze van úgy ,hogy valóban nem a szülők a hibásak,hogy idáig fajul köztük és a gyerekük közt a kapcsolat,de ez elenyésző ....

"apu sosem bántott, mégis tisztelem őket. itt sztem az alap tisztelet hiányzik."

Igen legfőképpen a szülők részéről.

Jogi útjai?

Az állítólag felnőtt szülők ,és az állítólag felnőtt gyerek nem tudják egymás között megoldani?

De nem segíthetsz valakin, aki nem akarja hogy segítsenek rajta.

Hiába úzod fel a fejét az asztalra, ha ő visszadugja az asztal alá...

Nahát engem fenyegethetne, mert abban a pillanatban ahogy kezet emel rám, feljelenteném.

Újra ki kell rakni a szűrét! Mennyen albérletbe, haverokhoz, ahol elviselik ezt a stílust.