Női testben

KISLÁNYBÓL NAGYLÁNY

Kezdjük a legelején: serdülő koromban nehezen fogadtam el a testem, a változást, ami végbement. Mire ténylegesen nővé lettem, már szerettem, olyannak amilyen, a hibáival együtt. Szerette (szereti) a párom is, előtte sosem szégyelltem semmit. Másoknak meg nem szívesen "mutogatom", még egy uszodai öltözőben sem. Habár ezt lehet túlzott szemérmességnek venni, mégis azt gondolom, számomra így természetes. Más számára a naturizmus a természetes, számomra az, hogy csak itthon meztelenkedünk.

KISMAMASÁG

De lépjünk tovább: Egy kismama a külső szemlélők számára mindig szépnek tűnik. Még akkor is, ha saját magát, nem érzi annak, ha testének gyors változása megrémíti, vagy felkészületlenül éri. Vannak ilyen kismamák is. Én azok közé tartoztam, akik szépnek látták saját magukat nagy pocakkal is. Igaz mázlim volt, mert nem dagadtak a lábaim, nem püffedt fel az arcom. Viszont eltűntek a pattanások, dús lett a hajam, szebb lett a bőröm. Tényleg szépnek éreztem magam.

ANYA LETTEM

Aztán megszületett a kislányunk. Talán ez furcsán hangzik, de ahogy kicsusszant a drágám, és ránéztem a ráncos, hirtelen összesüppedt hasamra, egy pillanatra megijedtem. Tudom, hogy nem szokványos, hogy a szülőszobán ez egyáltalán felmerül, de nem tagadom, hogy így volt. Persze egy pillantás alatt megfeledkeztem minderről, ahogy megláttam a kicsikémet, és jó darabig nem is foglalkoztam vele. A kórházból hazatérve újból foglalkoztatni kezdett, hogy vajon mindig ilyen maradok-e? Vajon el fogom tudni fogadni magam így? Nem csak a hasam bőre változott, sok minden más is. Például odalent. Nem bírtam megállni, fogtam egy tükröt, és megnéztem magam, haematomásan, varratokkal. Elképedtem, mennyire ronda. És ugyan tudtam, hogy nem marad teljesen úgy, kíváncsi voltam, vajon mennyire leszek képes regenerálódni? És mennyi idő alatt? Elfogadható lesznek számomra a megváltozott körülmények? Hát a páromnak? A melleimet mennyire fogja megviselni a szoptatás? Képes leszek én egyáltalán ezután is szeretni és elfogadni a testem??? Rengeteg kérdés merült fel. Íme a válaszok:

AZ ÉRETT NŐ

Nem vagyok ugyanolyan, mint szülés előtt voltam. Kicsit megereszkedtek a melleim, a hasam sem olyan formájú, mint rég - teljesen lapos sose volt. Az alsó részeim intim tornára, később talán még műtétre is szorulnak - nem elsősorban esztétikai okokból. Mégis, ha ma belenézek a tükörbe, tetszik, amit látok. Látszik rajtam, hogy anyává lettem. A testem fiatalságából, rugalmasságából adtam ugyan valamennyit a gyermekemnek, mégis, valamitől ragyogónak látom magam. (És ez nem nárcizmus. :) ) Már tudom, hogy egy érett, egy néhány gyermek kihordását, és világra hozatalát átélt nő is lehet szép. Másképp, de mégis szép. Ugyanúgy, ahogy egy virágzó fa pompásan néz ki, de a gyümölcsöt érlelő fa is csodálatos.

ÖREGEDÉS

Nem félek. Hiszen egy lombját hullajtó fa is ragyoghat, ez vár rám is. No még nem most, addig még megérlelek néhány gyümölcsöt is. De ha eljön az ideje, szeretném magam akkor is szépnek látni, és most úgy gondolom, erre minden esélyem megvan. Mert mi, nők szépnek születtünk, és szépek is vagyunk egész életünkben. Csak meg kell látnunk magunkban ezt a szépséget, első lépésként azzal, hogy elfogadjuk a változást.