Nem viselem el anyám hülyeségeit többé (beszélgetés)

Én nem akadok ki másokon, mert nem ismerehetem a mozgatórugóit.

Ami a meleget illeti, szerencsére akkor még meleg volt, míg a férjem élt, és ő még a kerekesszékben ülve is szeretett a tűzzel bíbelődni. Akkor még a sparhelt volt és fával tüzeltünk. Néha csinált olyan meleget, hogy már sokalltam.

Az ő halála után állítottuk ide ezt a túl kicsi kandallót. Azóta én fáztam két-három télen át, de részben azért, mert akkor még nem futott fel az itthoni munkám és nemigen tellett tüzelőre. A fiam még kolis volt, szerencsére bent maradhatott a hétvégére, ha úgy beszéltük meg.

Most már minden oké lenne, csak a házra kellene lassan költeni, és remélhetően sikerül megoldani a fűtés problémáját. A 16 fok télen már azért annyira nem vészes, a 9 fokra még jól emlékszem, az már keményebb volt.

Megszoktam, hogy én oldok meg sok mindent. Sokáig egyedülálló anya voltam, utána megismertem a férjemet, de ahogy ő lerobbant, egyre több hárult rám megint. Ez azért nem baj, nem lehet az ember lánya önállótlan.

Anyámtól nem anyagi biztonságot vártam volna, hanem érzelmi stabilitást, és hogy ne pont ő hozzon kényszerhelyzetekbe, de hát megtette. Ez van.

Dehogy haragudtam rá. Hogy tudott befolyásolni, az a saját döntésemen is múlott.

Egyébként elmentem dolgozni, mert a fordítással azóta foglalkozom, hogy itthon ragadtam ápolásin a férjem mellett.

Nem énrám volt tekintettel, amikor hazahozott, ő eleve nem akart hosszasan kint maradni. A házassága nem sikerült, egyedül nevelő szülőként maradni Németországban nem mert.

A húgaimra nekem kellett vigyáznom, emiatt sok mindenből kimaradtam, de kimaradtam azért is, mert az a kis béka kihisztizte magának, én meg nem akartam még az én kívánságommal is előállni.

Nem volt egy meghitt ünnep, csak veszekedéses, de az se nagyon zavart.

Aztán kijött Anyuból a nagy manipulátor, de az sem zavar már.

A húgaim előtt teljesen más kép él róla. Persze, mert úgy osztotta az infókat...

Nem akarom teljesen kiadni még most sem, de két évvel ezelőtt bizony volt mit feldolgoznom, el ia tartott jó darabig.

Nem harag volt ez, inkább tehetetlenség és elképedés.

Én is voltam nagyon rossz helyzetben, de nem a gyerekeimnek kellett félniük helyettem, a fenébe is. És kicsi voltam, nem tudtam még kivédeni, hogy félek. De a mai napig emlékszem a szorongásra, ha a mostohaapám elment a kabátom mellett az előszobában.

Nem egyszerü a helyzet,de szerintem egy "anyát"nem lehet pótolni.Igazából nem is tudok nagyon hozzászólni,de a szüleid nem Te válaszod,öket adta a sors,igy nem válogathatsz ez ügyben.Van akinek jó adatik,van akinek nem.

Nekem szerencsém van,hála istennek!!!Igaz ha nem tetszik valami akkor én is megmondom nekik...

....ha van közöttetek 8-9 év , akkor a kamaszkorodba még nagyon gyerek lehetett :(

...azért csak Anyudnak köszönheted valahol a munkádat is + a német nyelvet is / ha elismered , ha nem ! hiszen elmehettél volna dolgozni is ! azt se volt kötelező választanod :( / és végül csak tekintettel lehetett rád , mert hazahozott ! lehet ? h egész életedbe haragudtál ezért rá ? azért a felnőttkorod már nem igazán rajta múlhatott :(

Hát még amit meg sem írok.

Csinált anyám olyat, hogy húha. Még akkor is, amikor kifejezetten kértem, hogy ne tegye.

És a halála után derült ki, hogy hazudott.

Hát nem. A világért nem szeretnék rá hasonlítani, de ez nem rajtam múlik, és végeredményben csak a külső.

A húgom, aki most tényleg sokat segít, kb. szétverte a kamaszkoromat.

A német nyelvet miért köszönjem bárkinek is? Ha nincs hozzá affinitásom, akkor nem ragad rám. Kivitt Anyu magával, mert mégsem hagyhatott Nagymamára. És nem másért ment ki, csak mert az akkori férje rádumálta. Kint született meg a két húgom.

A hazatérési engedélyt amikor megkapta, belevarrta a kabátom bélésébe. (És ezt el is mondta nekem.) Akkor tanultam meg, alig 10 évesen, hogy a félelemnek fémes íze van. Mert ha a mostohaapám megtalálja, gáz lett volna. Ez pont hiányzik egy tíz évesnek, aki amúgy is gyomorbeteg lett az egyéb családi dolgoktól.

Édesanyám jó tulajdonságai:

Írjátok le, a rosszat felejtsétek el.

Valami meg nem értett, idilli anya-képet rajzoltam volna róla?

Nem baj, névtelenül sem akarom le-vagy elhordani.

Édesanyád tipikus manipulatív típus. Mindenkit mindenhol manipulálni akar. Ismeri a férjét, ne aggódj. Tudja, hogy ő sem megy nélküle. Manipulálja.

Valószínüleg Te pedig 100%-ra törekedő típus vagy, 100 %-ig meg akarsz neki felelni. Ez is tudja, ezért tud téged is manipulálni.

Ez egy nagy játszma köztekek.

A szabotázs miatt haragszik, meg a zum trutz miatt, szerintem tök jogosan.

Akinek alapvetően rendben van a szüleivel való kapcsolata, az sosem fogja ezt megérteni, csak jön a szöveg, hogy majd ha nem lesz hiányozni fog bla-bla.

Nem, a mérgező szülő nem fog, sőt, megkönnyebbül a gyerek.

Akit egész életében kritizálnak, nem fogadnak el a saját szülei (főleg az anyja) az behozhatatlan károkat szenved.

Van amikor távolságot kell tartani, ne adj isten megszakítani a kapcsolatot, mert csak rombol.