Nem tudom hogy mit tegyek...segítsetek lányok (beszélgetés)

sziasztok!

nem tudom valaki olvassa-e még de leírom azért. Augusztus elején szakitottam a baratommal, nem a masik fel miatt.

Rajottem, hogy már nem vagyok szerelmes, és ezert menekultem más irányba a vége felé... nagyon nehez volt de jó döntést hoztam.

A masikkal nem volt semmi, probalkozik de elhajtottam. nem érdekel. :))

úgyhogy rendeződtek a dolgaim, és utólag visszagondolva az egészre már minden olyan egyértelmű. hogy miért is tetszett emg más aki elérhetetlen. pont azért h ne kelljen szembe neznem a saját érzeélmeimmel vagy épp azok hiányával a barátom felé

sziasztok,

a helyzet annyiban valtozott, h a harmadik féllel maradtunk baratok. nem tortent semmi koztunk. Mindig megfutamodtam a dolog elől...:)

Otthon a helyzet nem a legjobb, bár ez erthető azt hiszem. De már csak két hét és soha többet nem látom, nem hallok felőle.

utánna meg kiderül, hogy csak átmenetilegmeghülyültem vagy nagyobb probléma van.

sztem ugyanaz a véleményünk...ezért volt/van bennem rossz érzés.

nem tudom, hogy hogy képzeled a robbantást? hazamegyünk egyik nap melóból, és akkor mondom barátomnak, hogy figyelj kicsim, van egy pasi és hát tetszik? en ezt nem tudom elképzelni.

én azt gondolom, hogy ezt magamban kell lerendezni, mert nem érdemli meg barátom hogy bantsam.

az a fő baj, hogy félted a pozíciód, így nem akarsz két szék közül a pad alá esni. Ez azonban nem fair a barátoddal szemben.

Most hagyjuk, hogy nekem mi a véleményem a házasságban félrelépőkről, mert nem szándékozom erkölcsi prédikációba kezdeni, de jobb lenne, ha kitálalnál. Pokoli kemény menet lesz, de legalább nyugodtabb lelkiismerettel nézhetsz tükörbe. Arról nem beszélve, hogy lehet a "robbantással" kiderül, még ezt is kibírja a hosszú kapcsolatotok...

jelenleg ott áll a dolog, hogy ma nem beszéltem a másikkal, ugyhogy ennek már örülök. a héten még lesz továbbképzés, utánna még egy alkalom és soha többet nem találkozunk.

sokkal türelmetlenebb vagyok a baratommal, és erzi, hogy valami nem oké. de ugy erzem h kezd alakulni a dolog, a turelmetlenseg ellenere.

elutazni csak augusztus vegen a hosszu hetvegen fogunk tudni, mert nem nagyon engednek szabadsagra...de azon vagyok h megoldjam, hogy korabban tudjunk menni.

az elkoltozest semmiképp nem szeretnem, mert az nalunk vegleges lenne, ezt tudom. vagy ha nem is vegleges, nem hiszem h tul tudna lépni rajta.

nem voltam iylen helyzetben soha, remélem sikerül atveszelnunk, éstul tudok lépni a dolgokon.

kerdes h mennyi idő alatt lehet kiheverni egy ilyen fellangolast? remelem hamar :)

Szerintem is adj még egy esélyt.menjetek el pár napra(ahogy vki írta)együtt,akkor majd kiderül,hogy ott tudsz-e lenni agyilag-érzelmileg barátodnál,vagy a másikon jár az eszed folyamatosan.

(Nyilván párszor az eszedbe fog jutni közben a másik,emiatt ne szégyelld magad.)

Előfordul ilyesmi szerintem egy hosszabb kapcsolatban,hogy az ember"felkavarodik",de jobb esetben ez elmúlik pár hét alatt.

Ha az együtt töltött napok után sem tudsz dönteni,akkor költözz el,mondd a párodnak,h valami nagy zavar van a fejedben,és tisztába kell tenni,mielőtt rosszabb lesz neadjisten.meg KELL ezt értenie,bár nyilván fájni fog neki.

igen.. erre vigyazzni szeretnek.

meg hat feLek attol h rosszul dontok, azert is szeretnek varni egy kicsit. nem szabad ezeKt a donteseket elhamarkodni. viszont huzni se a vegtelensegig. augusztus masodikan leszunk het evesek, julius vegeig hagyok idot magunknak. sztem az realis.

nehéz döntés

kit akarsz? ezt döntsd el.

Aki nem jár egyetemre annak gondolom nincs ideje csak úgy bemenni szétnézni, hogy van-e valami jó pasi... szóval annak ez nem nagyon jó helyszín. Mondjuk az biztos, hogy aki nem jár sehova csak dolgozni annak nehéz lesz találni jó pasit, mert vagy van a munka helyen vagy nincs. Vagy van 1-2 aki szóba jöhet, és akkor nem is túl széles a választék, meg nem is biztos hogy jó ötlet pont vele kezdeni... S

Szerintem mindenkinek, de főleg annak aki még egyedülálló de pont párt keres, el kellene járni olyan társaságba ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhat, tehát akinek nincs ilyen "társas hobbija" az keressen egyet. Szerintem sosem késő elkezdeni valami újat, olyat amihez van kedve az embernek... pl. nyelvtanfolyam (itt muszáj beszélgetni, pár hétig tart, és nem teljesen haszontalan időtöltés, akkor sem ha nem jársz szerencsével), vagy valamilyen sport, edzőterem jellemzően tele van pasikkal, habár valószínűleg nem az egyetemi doktoranduszokkal egy kaliberűekkel. Viszont sportolni sokan szeretnek és ez is mindenképpen hasznunkra válik. De lehet ennél speciálisabb hobbi is. Mindenki meg tudja válogatni, hogy milyen tipusú emberekkel lenne kedve beszélgetni, és akkor el mehet egy olyan helyre ahol vannak olyanok és hátha van köztük 1-1 aki más szempontokból is jó. Arra gondolok, hogy biztos van pl. amatőr csillagászok klubja, vagy költők, művészek, sőt PHP programozók klubja is. :) És mindenhol ott van a lehetőség, ha elég nyitott vagy, hogy szerezz 1-2 új barátot/barátnőt, aki lehet hogy már ismer valakit aki neked jó lenne. Valamennyi időt fel kell áldozni így. Az egyetem meg a munkahely azért a legegyszerűbb megoldás, mert ha így is úgy is ott vagy, akkor csak nézelődni kell miközben az egyéb fontos dolgodat csinálod.

ha vegig olvastad volna a hozzaszolasokat tudnad h itt nem a harmadik fel a lenyeg. az igazabol mellekes.

kivanom h ne is kerulj olyan helyzetbe soha mint amilyenbe en vagyok. hogy az egesz eleted felfordul es h ketelyeid legyenek az egyetlen ferfivel kapcs akit valaha szerettel. es vadidegenek ocsaroljanak. mert azt nagyon egyszeru

hát ha felrúgnád a 7 éves kapcsolatod, ami jó...

csak azért mert új minden háztartás, suli, meló..

más is így van hidd el. amúgy ha nem bírod és szabadságra vágysz kár volt össze költözni.:P

inkább arra kellene koncentrálnod hogy a mostani pároddal építsd a kapcsolatod, nem pedig egy házassal, akinek úgysem kellenél, csak arra...

én 6 éve vagyok együtt a párommal, és imádom, soha nem dobnám el egy ócska f..szért.....:D

Nos, az 1 barátommal voltak gondok és idegesítő tulajdonságok. Csak annyira szerettem és ragaszkodtam hozzá, hogy nem érdekelt. És akkor megismertem a másik pasit, és megfogalmazódott bennem, hogy milyen lenne mással lenni nem a barátommal. És valahogy megvilágosodtam. Minek kínlódjak a kapcsolatban amit csak én próbálok menteni, mert a srác nem igazán tett semmit érte. Csak élvezte hogy van, és ölbe tett kézzel várt mindenre. Szóval betelt a pohár, az utolsó csepp az a felismerés volt, hogy más mellett nem kéne ennyit küzdeni egy kapcsolat fenntartásáért.

A 2. ilyen szakítás, már sokkal rosszabb volt. Mi is megadtuk magunknak a 2. esélyt, mivel láttam hogy alapból jó a kapcsolat, szeretjük egymást és közös jövőt tervezünk. Ez annyit jelent, hogy megbeszéltem vele, hogy részemről valami nincs rendben. Elvileg lett volna rá esély hogy ezután megjavuljon az egész, de nem így lett. Nemigen változott semmi. Majd egy fél év után nehezen kimondtuk, hogy vége. Nagyon feltűnő tünet volt a vége fele, hogy nem nagyon hiányzott, néha örültem hogy nincs otthon. Nem volt sok kedvem lefeküdni se vele, annak ellenére hogy nagyon jó az ágyban. És amikor mondta, hogy szeret képtelen voltam válaszolni (nagyon nem vagyok hazúdós fajta).

Azt már te tudod, hogy neked jelent-e annyit ez az ember, hogy amíg csak lehet adogasd magatoknak az új esélyeket. Ez most elég reménytelen helyzet, de mi lenne ha a férfinak nem lenne felesége és azt mondaná, hogy szeret? Te magad mondtad, hogy megfordult a fejedben hogy "megszöknél vele". Úgy gondolom, ez csak rosszabb lesz. De nem biztos, hogy igazam van, ezért mondom, hogy te érzed mennyi van még ebben a kapcsolatban. Minden esetre azt tanácsolom, ha folytatjátok akkor valamin változtassatok, valamivel dobjátok fel a kapcsolatot. Szánjatok egymásra időt, ne hagyjátok hogy a napi robot felemésszen. Mi nem jöttünk rá időben, hogy mit lehetett volna tenni, de lehet hogy mások rá tudnak jönni.

Nekem az volt a bajom, hogy magányos voltam mellette. Ő sosem kezdeményezett komoly beszélgetést, mindig a hétköznapi gondjait fújta. A sok felszínességtől az egész kapcsolat felszínes lett. Csak a "hogy vagy?", "mi történt veled ma?", "mit együnk?", és a "hmm de szexi vagy" beszélgetésekig jutottunk. A vége fele ezeket is csak én tettem fel... Nem volt akkor nyilvánvaló számomra hogy mi a baj. Nem tudtam mi hiányzik. A szomorú az, hogy ő sem. Így nem is tudott változtatni, hiába volt 2. esély. Sajnos ez így lett, a jövőben már "bölcsebb leszek", vagyis figyelni fogok erre az ellaposodás dologra, és ha felfedezem, a másiknak is tudom jelezni. Remélem te is megtalálod a problémád gyökerét, ha a folytatás mellett döntesz. Nem lehetetlen, csak szerintem tapasztalat nélkül nehéz.

koszonom a sok hozzaszolast!!

most mennem kell, mert jon haza.

este leszek, és visszaolvasok.

tényleg koszonom mindenkinek aki irt.

köszönöm h leirtad a történeted.

más miatt nem hagynám el szerintem. vagyis, azt nagyon gerinctelen dolognak érezném.

de honnan tudtad h ott akkor szakitanod kell vele? ha azt hitted h ő eleted szerelme?

mert nálunk tényleg nincsenek problémák. nem veszekszünk sose, nincs idegesitő tulajdonsága. egyszerűen ha meg kéne foglamaznom azt mondanam hogy szürke az egesz. lehet h pont az van amit irsz, hogy ha lenne mas akkor tudnam megfogalmazni, hogy mi az ami hianyzik.. persze ez ellen lehet tenni..de meddig? mi az a határ ahol azt mondja az ember hogy nem? Erre ertettem azt hogy sajnalom h nem volt tapasztalatom elotte, mert akkor könnyebben latnam a dolgokat.

és pont attól félek, hogy mi van akkor, ha ezen tl jutunk, és késobb megint ugyan ez lesz..?

egyetlen egyszer voltam ksiertesben, és akkor a baratom mellett dontottem. ez kb 4 eve volt.

es nagyon orulok neki, mert nagyon jol elvltunk utanna. sokkal jobban mint elotte.

le fogom zarni mindenképp a beszelgetest a pasival..épp eleg gondolkodni valom van nelkule is anelkul h bekavarjon mellé

Ilyen helyzetben szerintem ki kell lépni a kapcsolatból. Én így tettem 5 év után (igaz fiatalabb voltam, és nem éltünk együtt), és nem bántam meg. Kb. 21-22 éves voltam. De azt hittem ő az életem szerelme és örökké együtt leszünk. Ez utóbbit biztos vagyok benne, hogy ő is így remélte. Aztán megismertem valakit, aki 2 perc alatt megbabonázott. Elhagytam a barátomat, és pár hét, hónap múlva a másikkal voltam. Azóta már vele sem vagyok együtt, de az is hasonlóan komoly kapcsolat lett. Nagyon nehéz ilyenkor lépni, utólag már tudom, hogy nem az új pasi miatt hagytam ott az előzőt. Igazából mindenféle probléma volt a kapcsolattal, amit addig nem akartam észre venni... Azt mondom, a rózsaszín köd nem tart örökké, de ha valakivel összetartozunk akkor a köd eloszlása után sem fogunk másra felfigyelni. Ha igen, akkor az a legbiztosabb jel, hogy el kell engedni azt a kapcsolatot. Én is sajnáltam, és utána még sokáig bűntudatom volt amiért elhagytam. De mivel 1 életünk van, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne lépjünk! Utólag már azt sem tudom mit ettem az első barátomon, borzalmas volt, és a kapcsolat is. Lehet, hogy kellett valaki más ahhoz, hogy ezt észre vegyem. A 2.-al nem ez a helyzet, ő jó ember és nagyon odaadó volt mindig, szívesen emlékszem vissza a vele töltött időre. A szakítás ugyanúgy volt, nagyon nehéz, nagyon sajnáltam, bűntudat, iszonyatosan éreztem magam amiért megbántom. Rosszabb volt mint az elsőnél, ráadásul vele együtt is éltem. De tudtam, hogy ha már most(akkor) kétségeim vannak, és úgy gondolom nem akarom az egész életemet vele tölteni, akkor jobb utána lenni minnél előbb. Nincs értelme áltatni magunkat. Utólag rájöttem, hogy mi volt a probléma azzal a kapcsolattal is, és örülök, hogy sikerült továbblépnem. Szerintem minden kapcsolatból, minden szakításból az ember tanul valamit, egyre jobban megismeri saját magát. Ezért én nem tartom túl jó ötletnek az első szerelem mellett kitartani egész életünkben. Ha úgy is gondoljuk hogy jó, és még működik is a kapcsolat(ez a jobbik eset), de akkor sem tudjuk meg így, mennyivel jobb is lehetne, és amíg benne vagy a kapcsolatban, addig azt sem nagyon tudod, hogy mi az ami hiányzik. Csak akkor tudod meg, amikor a következő kapcsolatban benne van az a dolog, és észre veszed hogy "igen, erre mekkora szükségem volt". Ezeket persze csak a saját tapasztalataim alapján mondom.

Visszatérve a te konkrét helyzetedhez, szerintem az lenne a legjobb döntés ha a mostani kapcsolatodat megszakítanád, de semmi képpen ne menj bele a házas emberrel kapcsolatba. Ha lehet, mindkét férfit kerüld el pár hónapig, és foglald el magad más tevékenységekkel. Észre fogod venni, hogy miután a bűntudat elmúlik mit érzel. Hiányzik-e vagy sem a barátod. A másik pasi meg ha elérhetetlen, akkor ne nyújtózz utána. Pár hónap szerintem ezt is megoldja, valószínűleg csak egy fellángolás amit érzel, és ha jobban megismernéd nem is jönne be. Gondolj csak bele, milyen ember az aki a felesége háta mögött fűzöget valakit. Vagy elválik, és akkor mégis lehet tisztességes ember, vagy nem és akkor tisztességtelen. Vagy nem is akar tőled semmit, csak te képzeled bele? Akkor viszont pláne felejtsd el. Rengeteg jó pasi rohangál viszont az utcákon, akik egyedülállóak és egy páran közülük lehet, hogy pont rád várnak...

Lehet kicsit zavaros lett ez az egész vélemény, de akkor röviden összefoglalnám mégegyszer. A nős férfi miatt ne hagyd ott a párod. De jobb ha most szakítasz vele, mert ennek a kapcsolatnak befellegzett. Szokj hozzá a gondolathoz, hogy ha a ároddal is maradsz, amint a nős férfit sikerül kiverned a fejedből, majd ismét felbukkanhat valaki. Aki esetleg el is kezd udvarolgatni... és akkor mi lesz? akkor sem lesz sokkal könnyebb lépni.

persze h ragaszkodom. nem ismertem mást rajta kivul sosem.

sok mindenen keresztul mentunk egyutt, evekig voltunk tavkapcsolatan ahol vartam ra h jojjon haza mert kulfoldon dolgozott. egypar eve van itthon. elotte 3-5 hetente talalkoztunk.

nem szeretnek rosszul donteni, csak ennyire vagyom :)