Nem tudom elfogadni a főnökömet, mert életkorban, iskolai... (beszélgetés)

Nem sértésnek szántam, hogy a te idődben, mert számtalanszor megírtad a korodat. Én most lettem 46, tehát az én időm és a te időd között van némi különbség.

Pont ezt írtam, hogy régen, amikor nem volt tétje, lehet, hogy tele rakták a főnök "retyerutyájával", meg pártkatonákkal a céget, de ma ez nem jellemző. A cégek jó része az életben maradásért küzd, nem engedheti meg magának, hogy azért alkalmazzon valakit, mert jó fej. Ilyen - ahogy írtam - akkor fordul elő, ha elég jól áll ahhoz, hogy alkalmazza azt, akit baráti, családi szívességből muszáj - de akkor kell még valaki, aki ért is ahhoz, amit csinál.

Azt is elhiszem, hogy a szakképzett alkalmazottnak csípi a szemét, hogy egy szerinte alkalmatlan ember van felette, de két dolog van. Három dolgot tehet: elfogadja a cégtulajdonos/cégvezető döntését, és dolgozik tovább. Ha olyan jó a szakmájában, hogy nem kell elfogadnia, elmegy máshová. Vagy csinál ő maga egy céget, ahova azt vesz fel, akit akar.

Az én időmben?

Tudod Kedves, akkor még az ment, hogy aki a pártnak hű katonája, csak abban bíztak meg, és azokból lettek az igazgatók, elnökök, városvezetők, és a többi "nagykutya". Ez ment közel 50 évig, és ennek vetett véget a gengszterváltás 30 évvel ezelőtt.

Ha már éltél akkor, és fel is fogtad a kis fejecskéddel, hogy azok után mi is történt: zsinórban zárták be az állampárt-vezetés által tönkretett vállalatokat, ezrével kerültek emberek utcára, vette el a bank fejük fölül az OTP-re vásárolt lakásokat, házakat. Belőlük lettek azok a hajléktalanok, akiket ma kukázni látsz!! Mert akkor még munkanélküli segély sem volt, hajléktalan szálló sem volt, semmi sem volt, csak a nagy felfordulás!

Ez volt az én időmben! Kedves!

Én is átéltem, milyen munkanélkülinek lenni, és milyen az, amikor hiába kilincselsz munkáért. És nem véletlen, hogy aki meg akarta tartani a munkahelyét, hát nem ugrált, hanem igyekezett jó képet vágni, akármilyen "képzetlen" is volt a közvetlen felettese.

Ne feledjétek, a mai világban a pénz beszél! És meglehet, hogy a képzetlen főnök nem más, mint a vállalkozáson belül egy u.n. "csendestárs", beadta a tőkéjét a vállalkozásba, és nem tesz mást, mint csendesen figyeli az eseményeket. És ehhez semmiféle szakképzettség nem kell. Azért tartják a szakképzett alkalmazottakat.

Hidd el, hogy egy vezetőnek fontosabb a vezetői kompetencia, mint a munkatapasztalat. Remélhetőleg elég esze van ahhoz, hogy olyanokkal vegye körbe magát, akik segítenek a helyzethez adaptálódni. Annak pedig, hogy nincs jogsija, tényleg semmi köze a helyzethez.

Jól érzékelem, hogy kissé sértődött vagy? Te szerettél volna főnök lenni?

Szerintem inkább irigység van benned, mint aggodalom, hogy őt zavarni fogja. Egyébként elég sok területen teljesen más a szerepe egy vezetőnek, mint hogy magával a munkamenettel foglalkozzon.

Amúgy meg szerintem foglalkozz a munkáddal, ne fúrkálódással, vagy ha ez neked probléma, akkor menj máshova, ahol lehet ugyanez lesz a helyzet...

Ha mindezek ellenére szeretsz ott dolgozni, a meló és a fizetés oké, akkor célszerű maradni.

Nekem anno azt mondta egy munkatársam: úgy kell neki tálalni a szakmailag jó döntést, mintha!! az az ő véleménye, előterjesztése lenne. Vagyis megkérdezni: mi lenne ha, ezt így meg így csinálnánk, vagy ezt-azt tennénk???? Ettől kezdve a döntés, és a felelősség is az övé.

Először nekem is lázongott a szakmai büszkeségem egy ilyen fajta hozzáállás ellen, de végig gondoltam: pénzből élünk, és az jó volt. Kivártam, míg egy másik helyen olyan ajánlatot kapok, amiért már érdemes volt váltanom. Addig pedig én voltam a szemében a legjobb dolgozó.

Igen, tudjuk egymásról, ki hova járt. Még jogosítványa sincs, amit csak azért furcsállok, mert jönni-menni kell, hát őt viszik.

15 éves munkatapasztalatom van ezen a területen, neki nulla.

Nehogy aztán majd az szúrja a szemét, hogy sokkal többet tudok nála, és kellemetlen lesz neki.

Régen is volt ilyen, csak takaros kis piros kemény táblás tagkönyvecske kellett hozzá. Most pedig rokoni szálak.

Most erősebbek a rokoni szálak, akiben megbízik, aki a nagyfőnök szeme, füle...

Nincs ezzel baj, ha jó irányító és szervező.

A baj akkor van, ha a személyisége olyan aljas, irigy, pitiáner rosszindulatú, mint az én egyik volt főnököm.

Biztos vagy abban, hogy pontosak az információid a végzettségét illetően?

Elég, ha vannak vezetői kompetenciái, ami viszont nem a munka tapasztalaton múlik.

Sajmos a munkatapasztalatot kevés helyen díjazzák. Bizonyos életkor után meg mindenki fiatalabb nálunk. Reális eséllyel magasabban képzett, hiszen régen nem volt elvárás a diploma, nyelvtudás, sőt néhol érettségi sem.

Na de ez egy folyamat. Nem áll meg. Pont akkorra jó kiszállni, mire megunja az ember.