Nem találom mostanában magamban a nőt. Valószínű azért,... (beszélgetés)

Én biztos nem;)

Bár, nem voltam sokszor szerelmes, hamar elkeltem:DDD

Ne legyen nünüke, de azért bankrabló se. Szerelmes úgy is lehet bárki, hogy közben tud gondolkodni is...

Ez hülyeség.

Bár van barátnőm, de sosem babáztam, sportos voltam mindig és igen, inkább fiús sport a judó, mint lányos, de én ezt a sportot űztem. Sosem voltam sminkelős és tűsarkokon tipegő, és mindig azt gondolom magamról, hogy én egy fiús lány vagyok, de a fiúk/férfiak, azt mondják, hogy ezt teljesen rosszul látom, mert izzig-vérig nő vagyok és még szoknyát sem kell ehhez felvennem.

Nem értem, hogy veszett el belőled a nő. Azt sem értem, hogy kell ezt elképzelni.

Én lassan 57 éves leszek, és bár sokan már nem tartanak nőnek, pl. a fiatalabb nők:DDDD De a férfiak nem úgy néznek rám, mintha egy fiú lennék.

Valahogy rendet kell tenned az agyadba. Nem attól nő egy nő, hogy babázott vagy sem gyerek korában, és nem is attól, hogy balettozott...

Jaj, feljebb tekertem és látom, hogy ezeket azért írod, mert nem vesz észre egy szem pasi. Hát nem tudom... Ennyi idősen, már nem a diákszerelmet kellene hajkurászni, hanem egy olyan férfit keresni, aki téged akar és nem csak sóvárogsz utána...

Ha öreg, fiatal az arcodba bámul, és nem azért mert fülig maszatos vagy, akkor mi a gond.

Ha annyira zavar, hordj maszkot ,fésüld a szemedbe hajad.

Legyél nőcis önmagadért, mert az vagy. Ez mégcsak nem is korfüggő.

Én sem. Egy tizessel vagyok idősebb Nálad, kb fél éve kezdődött és nem tudom mire vélni. Addig kimondottam hiú voltam megjelenésre, frizurára, öltözékre, de már nem érdekel, terhemre van. ( munkám miatt illik normálisan divatosam megjelenni, ez sikerül, de nem élvezem ) A családi kapcsolatokat mindig többre becsültem, mint a párkapcsolatot. Ha valaki fel akar szedni , közeledik hozzám, vagy udvarolni akar, nemhogy büszkeséggel töltene el, hanem kimondottam feldühit. Sose voltam túlságosan nőies, családban is, munkahelyen is férfitöbbség volt egész életemben. Új dolgok érdekelnek ( egy bizonyos témában kutatás ), elégedett vagyok a sorsommal, csak nem értem mi okozhatta

ezt a változást, nem ismerek magamra.

Örülök, hogy kiírtad ezt a topicot.

Először is, nem küldtelek fodrászhoz,,arra utaltam hogy valami megújulás kellene talán,,

Igaz ,,ez mit sem számít ha valaki mástól függ hogy minek érzed magad.

Ezt nem értem. Melyik üti a másikat? Egy új frizura se lendítene rajtam sokat. Ebben tuti biztos vagyok.

Egy valaki mellett éreztem magam igazi nőnek, a világ legszerencsésebbjének, de ő nem akart engem. De ez már nagyon régen volt.

"Nem találom mostanában magamban a nőt."

Itt kezdődik! Szerintem ne külső megerősítéstől várd!

Az elején írtak,, eléggé ellent mondanak a végének.

Mert ha igaz az eleje, akkor nem igaz a vége.

Talán változás kell neked.

Van ez így,,valaki csak elmegy és dobat egy új frizurát,,más valami újba fog,,és még millió dolog lehet.

Nem erről van szó. Bár öregszem, az tény. Mindig is tetszettem a pasiknak. Belebámulnak az arcomba. Próbálják velem felvenni a szemkontaktust. Ami rohadt zavaró egy idő után. Fiatal, idős kivétel nélkül. De én mégse érzem magamban a nőt. Nehéz ezt megmagyarázni. Már kiskoromban is a fiúkkal játszottam többet, meg amúgy is sportos lány voltam aztán jobban érdekeltek az autók meg a tömegsportok mint a babák. Barátnőm se volt sok. Vagy ha volt is nem tudtam sokáig megtartani őket, mert én nem tudtam azonosulni a dolgaikkal. Ruhák, srácok, havi menzesz valahogy nem volt pálya.

Szóval ez az én történetem dióhéjban. Talán ezért nem lettem igazi csajos, dögös, belevaló csaj. Most meg már késő azzá válni. :/