Nem találok bébiszittert gyermek hazahozására, 4 hónapja próbálkozom. Ötletek? (beszélgetés)

No felhívta, állítólag hétvégén majd "megpróbál" átjönni...

Van most annyi stresszünk, egyikünk se nagyon akar veszekedni.

Szegény anyámék meg erejükön felül teljesítenek, hogy megmaradjon a munkahelyem..

Közben felfedeztem a fonódó villamos szépségeit, végülis egy óra alatt azzal ott vagyok Dél-Budáról Óbudán. Aztán még egy óra a felszedés, meg haza..

Egyszer azért ki lehet bírni a héten, de minden nap halál lenne..

Igaza van a'zembernek :D

Ez jobb, ha o intezi.

Még ülésmagasítót is vettünk, az is nála van.

A férjem nem akarja hagyni, azt mondta, felhívja.

Há' gyerekek nem hiszem el.

Múlt héten hétfőn hívtam a nénit, hogy ok-e a holnap. Már nem vette fel, másnap délelőtt írt egy sms-t, hogy beteg. Én kedvesen válaszolok, hogy semmi baj, jövő héten folyt köv..

Ismét hívom, sms, semmi..

Ismét állok fel a melóhelyemen fél 2-kor, megyek a gyerekért..

Végül nagy nehezen most küld egy sms-t, hogy bocs, de nem tudja az egészet vállalni..

És már egyszer hazahozta, beengedtem a lakásba, jól elvoltunk. Ráadásul 7000 Ft-tal jönne.. De lec.om már azt is..

Ha múlt héten becsülettel mondja mi van, akkor egy hét görcsöléstől kímélt volna meg 6 embert...

Most gondolom azt, hogy isteni jel, hogy nem ez az út az út...

Persze, közben egyre inkább kezdünk oda eljutni, hogy maradok itthon egy évet, tanulok a gyerekekkel, elindítom a 6 évest suliba (egy diszfáziás gyereknél ez nem egyszerű téma) és elvégzem azokat a tanfolyamokat, amik nagyon jók lennének, és így meló mellett esélyem sincs rá..

Csak hát azért annyira könnyen nyilván nem merem ezt megtenni..

Eszembe jut az ovis kori kérdés, hogy "Megmered? ", meg a "Megbírod?" :-)

Bár a bébiszitter akkor is kellene, mert ott mindig is fennállt az a helyzet, hogy a két kicsit is akkor kell elhozni, amikor a nagynál kellene lenni, nekem meg autóm nincs, tehát ez 3-4 órás buszozás naponta. Ez akkor is gond volt, amikor még ezelőtt itthon voltam.

Azért még nem adtam fel az önkormányzatos segítséget, csak az egy lassúbb víz, egyelőre ez van.

A szomszéd adott, ott nincs időveszteség, egy nagynéni szintén közel lakik útba esik, betegség ideje alatt macerásabb, mert akkor a nagyszülők képezik a felmentősereget, viszont akkor hozni és vinni kell.

Mindig, minden helyzet megoldódik valahogy, nem kell ráfeszülni, mert akkor minden megoldhatatlannak tűnik. Sok szerencsét ehhez a nénihez!

Igen, nálunk pont mindenben az ellenkezőt kell megoldani, mint nálatok.. :-)

Nekem pont az kell, hogy hazahozza a gyereket, mert nekem az út a fontos, és nem annyira a vigyázás... Bár az is az lenne, de annyi pénzem meg nincs sajna... Ez a plusz egy óra így egy kompromisszum volt, és még a benzint is pluszban fizetem..

Igen, a legnagyobb meggyőzés a férjem felé kellett, hogy a lakásba bejöhessen valaki. Egy idő után kénytelen volt belátni, hogy ez másként nem megy. Vagy ő csinálja, vagy valaki más, én osztódni nem tudok...

Ja, hogy ismerős.. Úgy azért más.. :-)

Én meg látod, kénytelen voltam - igen, ezt akartam elkerülni, de nem sikerült - így a neten át vadidegenekből választani. Hát be voltam totojva..

Nem, minden tanárral nem kell megismertetni, de egyszer be kell vinni, hogy a portásnéni, meg a délutános azért ismerje, ez egy kicsit elvárás is, annyira nem örülnének, ha csak egy cetlit küldenék, hogy ma a bébiszityó jön... Ez egy spec suli, ide fogyatékos, de mégis önállósággal rendelkező gyerekek járnak, baromira észen kell lenni, talán a portásnéninek van a legnehezebb állása, minden gyereket, szülőt személyesen ismer. Ezzel együtt természetesen írásban is be kell küldeni, mint bárhol máshol...

Volt olyan néni is, aki végül azért nem vállalta, mert neki sokat kellett volna gyalogolni a villamosig... tehát maga a hely is döntő lehet.

Persze gyermektől is függ. A kicsimnek ez így természetes, mert születésétől fogva ez volt. Szerencsére eddig egyik variációval sem volt gond, mindenhol jól érzi magát. (Én pl. a lakásomba nem engedek be senkit, még rokont sem ha nem vagyok otthon, így hazaviszik magukhoz.

Nekem vannak olyan értekezleteim, amelyeket egy héttel hamarabb tudok meg, ilyen esetek a gyakoriak, eddig olyan helyzet nem fordult elő, hogy előreegyeztetés nélkül kellett volna beugorjanak, kivéve ha éjjel belázasodott.

Értem.

Nálunk ezt esetleg hétvégén tudnám elképzelni.

Nem gondolom, hogy nálunk akár 10-ből egyet is találnék, akit felhívok 1-kor, hogy fél 4-re legyen már a sulinál.. Ha előre tudom, az persze más, de általában nem azok a nehéz helyzetek, hanem az, amikor napközben jön a baj..

Nálunk 3 ember nem működne, éppen elég szegény gyerekeknek egyet is elfogadniuk, megszokniuk. Már láttam rajtuk, hogy ez a válogatós időszak is rossz volt, de hát ezen túl kellett lenni.

Nyilván nem egy ezer idegennel hagyja az ember, ezek nálam mind szomszédok vagy rokonok.

A gyermekeknél az elsődleges szempont a szimpátia. Az vagy van, vagy nincs.

Na de az összes tanárral miért kell összeismertetni? Nálunk csak le kellett adni az óvodának egy értesítőt, hogy ekkor és ekkor ez vagy amaz hozza el a gyermeket.

1 óra elhozás, 1 óra otthon. Kb.

Egy felelős ember nem marad alaposabb ismeret nélkül egyedül egy autistával, egy diszfáziással meg egy 3 éves pszichés zavaros gyerekkel együtt, csak úgy.. Még a főnővér is úgy vállalta, és ez nekem evidens volt, hogy azért az első pár alkalom olyan ismerkedős, hogy én is otthon vagyok, és felmérje a dolgokat..

Utána is otthon leszek, csak esetleg egy posta, vásárlás beleférhet.

Az autistám - akit hoz haza - vele éppen semmi sem volt, úgy jöttek haza a hölggyel, mintha 100 éve ismernék egymást. Mos éppen Árpikámnak sikerült majdnem elüldözni a hölgyet, de azért ő szerencsére keményebbnek bizonyult ennél..

Azért szerintem az nem úgy van, hogy akár egy gyereket is rábízok olyanra, akit még jószerével nem is látott, még egy teljesen egészséges gyereknél sem.

Ha a mostani hölgy valami miatt mégse vállalná, akkor elkezdeném a lementetteket végighívogatni, hogy ráérnek-e még ebben az időpontban..

De akkor ugyanúgy előtte találkozó, aztán együtt megyünk a suliba, megnézi az utat, hogy vállalja-e, aztán bemenni együtt a suliba és bemutatkozni a tanároknak... Szóval azért az egy két hetes procedúra minimum.

Heti 2x2 ora azert nem olyan sok, hogy minden apro reszletet tudnia kellene. Ebbe benne van az elhozas ideje is, vagy ez mar otthoni ido?

Mukodik, mert nekem nem rendszeres, epp ezert kell tobb lehetoseg: nem er ra az egyik, raer a masik... Egy idopont rendszeres, arra fix ember van. Maskor is hozzafordulok eloszor, ha nem er ra akkor veszem sorba a tobbieket.

"... mindenkinek azt írtam, hogy lementem a mail címét, hogyha valami mégis van, akkor már van egy címlistám, ahol el tudom kezdeni a kérdezősködést."

Bocsánat, ezek szerint valamit félre értettem.

Nem nincs beugrós listám, mert 3 hónap múlva nem hívhatok fel egy vadidegent, hogy bocs, de gyerek már..

Azért ahhoz jóval hosszasabb ismerkedés kell, hogy valaki tényleg be tudjon állni segíteni.

Én legalábbis így vagyok ezzel. Nem tudom elképzelni, hogy olyanra hagyjam itthon a négy magatartás problémás gyereket, akit akkor látunk először... Meg még ha másodszor is..

A mostani is úgy van, hogy én itthon vagyok, amire ő jön, és most tanulja itt nálunk az életet. Én elmenni kb. egy-két hónap múlva fogok tudni.

Igazából én azt nem értem - nálatok ezek szerint működik - hogyha valaki nem állandó, csak beugrós, mi a garancia, hogy éppen akkor ráér, amikor nektek kell. Én itt azt látom, hogy mindenki törekszik a 100%-os kihasználtságra, plusz még saját dolguk is van, és senki nem vár az én esetleges hívásomra. Tehát olyan esetben kb. 1% esélyem lenne..

Gratulálok, örülök hogy sikerült találnod megfelelő pótnagyit.

Jó az, hogy van egy "beugrós-listád", akár 1-2 napra, vagy bármi adódhat a jelenlegivel, egy influenza, hasonló okok miatt.

Kívánom, hogy legyen tartós, hosszú kapcsolat. :)

Aranyos vagy..

Az a hamar az 5 hónap volt :-)

Ennyinél olyan értelemben vissza kell mondjam a többit, hogy nálunk nem egész napos programról van szó, hanem heti 2x2 óra iskolából hazahozásról.

Én is számítok erre az alkalomra, meg a hölgy is, ez csak úgy működi, hogy mindkettőnknek fix. Nekem ugyanis másként nem kell, ezt megérttettem vele is, mert pont arra van szükségem, hogy ne kelljen napközben szerveznem, meg ezzel foglalkoznom, hogy ki megy délután a gyerekért.

Azért, mert esetleg 2-3 hónapban egyszer nem ér rá, azért meg nem fog nekem haptákban állni senki, hogy arra várjon, hogy éppen azon a csütörtökön arra a két órára beugorjon. Meg azért a gyerek hazahozás nem is olyan, amibe csak úgy be lehet ugrani.

Az más lenne, ha mondjuk 5x8 órára lenne valaki, és ezen múlna, hogy el tudok-e menni dolgozni a másfélmilliós fizuért.... Akkor nyilván lenne B verzió.

Így is mindenkinek azt írtam, hogy lementem a mail címét, hogyha valami mégis van, akkor már van egy címlistám, ahol el tudom kezdeni a kérdezősködést.

Van egy házaspár, tesitanár pasi, na őt nagyon sajnálom, nagyon filóztam, hogy inkább ő legyen.. Hát lehet, még egyszer fel kell hívjam.

De egyelőre nekünk a nyugalom meg a kiszámíthatóság kell.

Örülök, hogy ilyen hamar sikerült.

Ha szabad egy tanácsot, ne mondd vissza a többi bébiszittert. (Lehet, hogy ezt már írtam is.)

Előfordul, hogy egyik nem ér rá, vagy lebetegedett, legyen helyettes.

Akit kiválasztottál saját autójával szállítja a kisfiút? Én azt hittem, tömegközlekednek.

Gyerekülés, útvonal, parkolás stb. témát nem árt előre tisztázni.

A főnővérek elég katonásak, úgyhogy ez jó lesz szerintem.

No megjöttek, élnek, volt itt a hölgy..

Kicsit sokat dumáltunk, keveset haladtunk, de ez egyelőre annak a jele, hogy tudunk miről..

A gyereksziget lap tényleg nagyon jó..

Ja, a poén: én anno a bébiszitter.info-n írtam néhány embernek, akik nekem szimpik voltak. Egy hölgy írta, hogy jó lenne, de ő nem vállal 3-4 óra alatt, így nem lett semmi belőle..

Most meg ő hívott fel a gyerekszigetes hirdetésemre, hogy mégis jó neki ez, jönne. De ő nem tudta, hogy én vagyok, akivel már 2 hónapja beszélt. Persze mondtam neki, úgyhogy végül csak az lett, amit én akartam.. :-)))

Köszönöm kérdésed, nem volt könnyű..

Képzeld, ma hozza haza először a bébiszitter a gyereket. Persze nem volt gyerekülése, úgyhogy ma reggel ülésmagasítóval ment a srác suliba..

A parklási kártya az külön sztori, mert 4 kocsi van szolgálatban, amivel szoktuk vinni-hozni, és nem lehet több parkolási kártyát kapni...

Most izgulok nagyon, hogy minden ok legyen, hazaérjenek, ne érje őket baleset, ne legyen rejtett gyerekrabló a hölgy, stb...

Tudom, hüle vagyok, de hát ez van..

Egyébként sok értékes emberrel beszéltem a keresgélés alatt, de erre a feladatra nagyon korlátozott, hogy ki alkalmas...

Volt egy nagyon szimpi idősebb hölgy, aki talán kicsit túl idős volt.. De ő azóta is sokat van az eszemben. Volt egy trolivezető néni, aki egyébként csúcs volt, csak nem érezte, hogy ezekkel a gyerekekkel tervezetten és állandóan foglalkozni kell, ő azért lenne ott...

Most ez egy volt főnővér, hát benne bízom.. Ha lett volna katonatiszt, azt választottam volna...

Nem volt kellemes több vasat tartani a tűzben, aztán nemet mondani. Nem lennék jó HR-es..

Bár most nem ez a téma, mert a kérdéses gyerekem 10 éves, de azért megkérdeznélek, hogy szerinted a 3 év után mi a büdös fene van??

A sok ősanya pont azért szakad meg a 8-10 éves gyerekkel, és vannak 6-ig az oviban, suliban, mert anno kihagyott vagy 6 évet a munkából, és az életben nem tudott visszakapaszkodni...

2 és fél évesen még bűn a közösség, három év két hónaposan meg tök normális a 30 fős szar óvoda??

Na ne már..

És igen, jó anya vagyok, mert nem csak az első három évét nézem a gyereknek, hanem a következő 10X3-at is. Pelenkaszagból pedig nem fog menni a taníttatás.

Nem azt állítom, hogy fél éves gyerek mellett 12 órázni kell, de napi 4 óra munka minden időben jót tesz az embernek, hogy ne csak anyának, hanem nőnek és embernek is érezze magát.

A világ jobb felén ezt már rég tudják.

Ez azért nem "olyan" betegség.

A legtöbben felnőttek két személyes helyzetben észre sem veszik, sőt csodálkoznak, hogy miért is kell őt speciálisba hordani, hiszen értelmesebb, jobban nevelt, mint az átlag.

Nekik inkább nagyobb közösségben, tartósan a kortársakkal együtt van gondjuk.

Csomó esetben egyébként nem is mondom, mert nem sok értelme van, az előző két nénik se tudta egy darabig, mert nem olyan okból került oda, hanem akkor még a kicsi volt baba, és amiatt jöttek segíteni.

A családban még mindig csomóan nem is hisznek ezen baj létezésében. Pl. anyósom sem hiszi el, pedig 3 diplomás mérnök.

Tehát itt nem ez volt az ok, hogy nem jöttek, mert nem is tudta a nagy részük, akiknek írtam, hogy van egy ilyen diagnózis.