Nem szeretem, ahogy az óvónő a gyermekemmel bánik (beszélgetés)

Nikolett, tök igazad van! Beszélj az óvónővel, hátha tisztázni tudjátok a félreértéseket, ha pedig nem megy, akkor fordulj a vezetéshez.

Ha ott sem érsz el semmit, váltsatok ovit, mert tényleg nagyon fontos évek ezek, amit nem lehet csak úgy pótolni.

Esetleg nem tudnád ezt megbeszélni az óvónővel? Mégiscsak egy felnőtt nőről van szó...

Ha ez nem jön be, akkor meg nem tudnál beszélni valakivel, hogy kicsit dorgálja meg az óvónőt? Gondolok itt intézményvezetőre, vagy akárkire aki felette áll, és módjában áll ráparancsolni, hogy bánjon egységesen a gyerekekkel.

Szerintem nagyon sokat számítanak az ovis évek egy gyerek életében, így sűrgősen megoldást kellene keresni.

Szia!

Gyakorló óvónőként olvasva a történetedet, és a hozzászólásokat az a véleményem, hogy menjetek el mindenképpen pszichológushoz, mert a gyerek valami ellen lázad. De az nem az óvoda és nem az óvónők. Legelőször a probléma okát kell feltárni és megszüntetni. Ha esetleg nem erről van szó, akkor először az otthoni dolgokat kell átgondolni.

Találkoztam néhány nem evő gyerekkel én is. Volt olyan, akinél kiderült, hogy azért nem eszik az oviban, mert otthon etetik. Olyan is volt, akinek otthon mindig azt főzték, amit kért, és végül is nem volt hozzászokva a "normális" ételekhez.

Az, hogy nem produkál sokat az óvodában, de otthon igen, az 4 éves korban nem gond. Otthon ő kéri a feladatokat, ő szeretné csinálni, vagy te kezdeményezed? Lehet hogy neki éppen elég, vagy már sok, amit otthon tevékenykedtek, és inkább a szabad játék hiányzik neki. Majd ha az iskola előtti évben sem csinál semmit, akkor kell aggódni. Hidd el, hogy a szabad játék sokkal fejlesztőbb, mint a kötött tevékenység.

Ez tényleg haladás:)Ha ezt mondta, hogy szereti az óvónéniket, akkor nem lehet nagy baj.:)

Érdemes lenne otthon is erősíteni az önállóságát, növelni az önbizalmát pl.k

OFF

azért én azt a pár évtizedes beszólást kikérném magamnak ;)

Ennyit a kihalásról.

A körmös, meg a pajeszhúzogatás már nálunk sem volt divatban, de a pofonok el-elcsattantak.

Én is akkoriban kezdtem. 1978-ban voltam elsős.

A felső tagozatos énektanárnő (aki ugye 82-től tanított engem ) rosszabb napjain olyan maflásokat kavart le egy-egy nem énekelni akaró vagy fecsegő kölyöknek, hogy a fal adta a másikat.

Köszi.

Amúgy nem a gyerek előtt beszélünk, hanem pl. fogadóórán.

Ő egyébként azt mondta a múltkor, hogy szereti az óvónéniket. És ez is haladás, mert tavaly még az egyiktől félt.

Az én kisfiam is ilyen érzékeny lelkű. De már nagyon kinyílt, többek között azért is, mert nagyon gyermekcentrikus, tapintatos, figyelmes óvónénikhez került:)

Remélem a Te gyermeked is változni fog. Az, hogy zárkózottabb az átlagnál, nehezebben barátkozik, még nem feltétlenül jelent bajt. Nem vagyunk egyformák. Persze az óvónéniknek is kellő toleranciával kellene a helyzetet kezelniük és Neked is a gyerkőc jelenléte nélkül megbeszélni a problémákat.

Nem tudom, hogy mikor járt suliba, én a hetvenes évek közepén kezdtem. Soha senkit nem láttam, hogy tanár megütött volna a 12 év alatt, amíg suliba jártam.

Szerintem a taslis dolog a múlt század közepére kihalt...

Vidd el szakemberhez.

1-2 elejtett szavadból nekem az villan be, hogy vannak a kis lelkében gátlások is, meg félreértelmezett dolgok is, amiket nem ártana helyre rakni.

Kérd meg rá őket, és simán mondom az ilyet. Nálunk amúgy dicsérnek, ha megjegyzi, hogy előző nap kérték, hogy vigyünk valamit, Pl: zsepi, vagy üres doboz, akkor mindig nagyon megdicsérik érte. Ha nem, akkor simán mondom, hogy meg lehet dicsérni, mert egyedül csinált valamit, akkor már nem tud mit mondani, úgyis meg kell tennie.

Alvásgondnál kértem, hogy tegyék el az ajtóból, mert a járkálás miatt nem alszik, erre megkaptam, hogy teheti a szekrény tetejére, akkor sem fog aludni, de végül csak az lett a megoldás, hogy a galérián alhat, ha előző nap csendben volt. Azóta nincs rá panasz.

Jaj Doki!

Ez azért nem semmi.

Nem vagy az a tipikusan gátlásoktól mentes figura.