Nem kívánt terhesség! Mi legyen megtartsam? (beszélgetés)
A sors általában megold mindent. Nekem 19 éves koromban volt egy vetélésem. Nagy szerelemben voltam akkor az akkori párommal, de nem tartottuk volna meg a babát.
Aztán 5 évvel ezelött volt egy abortuszom, pedig akkor már nagyon vágytam egy babára, de nem volt mellettem igazi társ. nagyon hezitáltam, még egyedül is vállaltam volna. életemben elöször és utoljára még jósnöhöz is elmentem.
Nem bántam meg a döntésemet, bár nehéz volt.
Utólag kiderült, hogy a nagymamám és rokonsága azon aggódott, hogy nekem biztosan soha nem lesz gyerekem, mert én voltam a karrierista, keményen dolgozó, és mellette versenysportoló nö. Oda voltak teljesen, pedig annyira vágytam egy babára már vagy 10 éve.
Aztán a férjemmel megismerkedtünk, összejöttünk, rögtön összeköltöztünk, majd az elsö hónapban beterveztük a babát, aki rögtön meg is fogant.
A fiam 3 éves múlt, a lányaink 2 évesek, s most 10 hetes terhes vagyok ismét.
AZóta össze is házasodtunk (kétszer is) 3,5 éve polgári, tavaly templomi. Visszajárók vagyunk a templomba, hiszen jövöre is keresztelönk lesz, ha minden szerencsésen alakul.
A véleményem csak az, hogy az ember tudja azt, hogy mikor kell vállalnia a babát. Sokszor keresünk kifogásokat, hogy miért ne még, vagy éppen hiú ábrándokat kergetünk, hogy miért kellene mindenáron megtartani, de igazából érezni fogja mindenki mikor jött el az ideje.
Szaisztok! Képzeljétek el, hogy tegnap este megjött! Most nagyon boldog vagyok mert a párommal is megbeszéltem az egészet, hogy mennyire paráztam, úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem vetettük volna el. Nagyon köszönöm mindenkinek a segítségét, aki írt, mert TÉNYLEG sokat hozzátett a gondolataimhoz az összes negatív és pozitív hozzászólás is! Mostmár tudom, hogy nem akarok még gyereket semmiféleképpen és ezentúl nagyon tudatosan fogom tervezni a családot, nem hagyok rizikófaktort!
Köszönöm hogy segítettetek, hogy beszélgettetek velem :)))
:)
Akkor most azért drukkolok neked, hogy megjöjjön,És szurkolok, hogy a számotokra legjobb döntést hozzátok, ha arra kerül sor.
Az életkorommal nincs bajom. Fiatal anyuka szerettem volna lenni, de nem ennyire bizonytalanul. Természetesen megírom, megírok mindent. Ha van baba és lesz is, akkor pláne.
Szeretem a hoxát, mert itt nem érzem magam annyira egyedül :)
Nos mindenképpen meg kell beszéljétek a pároddal, mi lesz a következő lépésetek, ha jön a baba. Ha nem jön, akkor is beszéljétek át. Én 8 hónapja ismertem emberemet, amikor teherbe estem véletlenül egy átmulatott foci vb-n szurkolós este után:) Ugyan én már 33 éves voltam, emberem 37, megijedtünk először, de nem volt kétséges, hogy megtartsuk, azóta meglett ketteske is.
Sosincs megfelelő idő szerintem, válság ide vagy oda.
Majd megírod azért, hogy mi lett a teszt és a beszélgetés eredménye?
Nekem is sokan mondták, terhesség alatt, hogy soha nem voltam még ilyen gyönyörű. A gömbölyödő pocak meg egyenes rám lett szabva :) A terhes nő gyönyörű, ugyhogy ne izgulj!
És a fő, hogy ne idegeskedj, mert ha terhes vagy, azt érzi a pici is. És nem tesz neki jót. Fütyülj a világra, és a döntés is könnyebb.
Amúgy nekem nem volt zökkenőmentes a terhességem, de a betegség sokkal jobban összehozott minket, aggódott értem és a babáért, csak jókat tudok mondani, és tényleg minden rosszban volt valami jó is.
Ha ez megnyugtat én is utáltam a gyereksírást a buszon már azt hittem kiugrok az ablakon, sosem voltam az a gyerektől elolvadó tipus és a férjem sem, de a saját az más :)néha még a sírást is olyan édesen tudja csinálni :) hidd el tényleg más és ezt bárki mondhatja ezt csak akkor tudod meg ha a sajátod ott lesz veletek
nekem a terhesség nagyon gyönyörű volt, zökkenőmentes nem híztam meg odafigyeltem és szebb voltam mint valaha és még a szexet is volt idő, hogy jobban kívántam terhesség alatt mint máskor ezek a hormonok okosan vannak kitalálva :) beszéljetek és tudni fogod, hogyan dönts!!
Amúgy az én párom is eléggé meg volt rémülve, amikor a gyerekkérdés szóba került. És most van egy édes kisfiunk.
Mások gyereke más, mint a sajátod! Tapasztalatból beszélek, szerintem ő is másképp fog viszonyulni a saját gyerekéhez, mint idegen kölykökhöz!
Bármi lehet, de szerintem ne gondolkodj ilyesmiken. Várd meg a teszteredményt, és utána ülj le vele beszélgetni. És nem is biztos, hogy pozitív. Ha meg mégis, akkor lehet, hogy lesz egy pici babátok! Úgy dönts, hogy ne bánd meg!
A válságról meg annyit, hogy ember tervez, isten végez, és ha nagyon szeretnétek, bármit meg lehet oldani! Hidd el, hogy sosincs jó időpont a babára! És ha tényleg úton van, akkor én hagynám, hadd jöjjön. De ez én vagyok, és Neked kell döntened!