Nem jövünk ki a 12 éves lányommal (beszélgetés)

A vélemény és az ítélkezés között nagyon vékony a határ...

Van aki egy véleményt azonnal ítélkezésnek minősít és van aki az ítélkezést véleménynek, javító szándéknak. Ki-ki döntse el.

Csak mivel itt javarész gyermekes anyukák vannak (tisztelet a kivételnek), ezért azt gondolom ilyen, vagy olyan formában átestünk gyermekkori, kamaszkori problémákkal. Ha egy anyuka, aki a szíve alatt hordta gyermekét, majd így nyilatkozik meg a saját gyermekéről, az sokat elmond a milyenségéről és a kialakult helyzetig vezető útról. Ha nagyon rosszat tenne a gyermekem (másokban kárt tenne), akkor sem tudnék megnyilvánulni ilyen módon, hanem magamban keresném a hibát, hogy hol rontottam el! (rossz társaságba engedtem?-rossz filmeket engedtem nézni?)

Persze nem lehet, nem is szabad burokban nevelni egy gyermeket, de azért vállaltunk, hogy azért élete során egyengessük, segítsük, támogassuk!

"Amit megszelidítettél, azért felelősséggel tartozol!"

Szerintem akinek van gyereke, azok többsége kamaszkor tájékán találkozott hasonlóval.

Ijesztő az FI soraiból kitűnő negatív érzés.

Igen, ez a helyzet nem jó, az ő dolga megoldani. Azzal, hogy elzárkózik a lányától csak súlyosbítja a bajt.

Látom nagyon könnyű itélkezni, és okosakat mondani.

Senki nem tudja elképzelni, ha az imádott gyereke így viselkedik és nem tudsz vele normálisan kommunikálni, egy idő után eltávolodtok egymástól.

Nem csak a nevelésen múlik, a gyerek személyisége is nagyon meghatározó.

Örüljetek ha a tiétek "normális".

Pálya mellől?...:D:D:D

4 gyermeket nevelek és nem mondhatnám, hogy egyszerű, csak fórum helyett (ahogyan mások is nagyon szépen leírtá!!), leülök és ha tetszik, ha nem akkor is érdeklődve figyelem mit csinál.

Dina2 és Bichi finomabban ugyanazt fogalmazta meg nagyon szépen, csak másként.

Elnézést, ha nem tudok mézédes szavakat megfogalmazni a gyülöletet mutató szavaidra a saját gyermeked iránt! Nem vagyunk egyformák.

Azért szültünk, gyermekeket, hogy minden helyzetben, mindekor ők legyenek az elsők!

Ha ez nem tetszik és nem tudsz megbírkózni a feladattal, hát sajnálom!

Nem vagyok biztos benne hogy levetted a lényeget...mint ahogy abban sem hogy valóban segítséget kértél-e ezzel a fórummal vagy önigazolást es azt vártad hogy majd itt mindenki kórusban szidja a lányodat. Mivel nem igy történt most te szidsz mindenkit aki tükröt tart eléd.

A stílusod magáert beszél és egyúttal rámutat a problémád gyökerére is.

Kivánom, hogy ennek ellenére sikerüljön rendezni a kapcsolatotokat!

Mikor írtam ilyet h megszabadulnék tőle??Te okos..miről beszélsz??

2 év??Te dumálsz??Te minta anya..

Igen. Te nevelted ilyenné miután TE nevelted, nem a szomszéd.

Igen, van alaptermészete-az pont az, amit el kell fogadni mert vagy elfogadod vagy elveszíted őt.

Lehet puffogni az apjára, a vilagra, meg Sorosra is...de első lépésben legokosabb lenne magunkba nézni.

És a gyereket marhára nem érdekli hogy te hétfőtől vasárnapig lövészárkot ásol vagy az utcasarkon állsz, vagy csak alszol egész nap. Neki RÁD van szüksége, nem a tiszta lakásra, nem a pénzedre, az önfeláldozásodra meg főleg nem-ezzel a világból ki lehet zavarni őket, hogy "bezzeg én..." arra van szüksége hogy neked szükséged legyen rá, és ne azt érezze hogy "anyám legszívesebben megszabadulna tőlem"

És én nem a pálya széléről ugatok. Megéltem. 2 évig ástam ki magunkat a pocsolyából mire megtanultam okosabban "nevelni" Nem okosan, csak okosabban.

Lehet, hogy a kislányod művészlélek. A művészek sokkal érzékenyebbek az átlagnál, más embertípus. Érdemes lenne elvinni egy művészhez, aki megnézné, mennyire tehetséges. Ismerek olyan családot, ahol ezt tették, aztán a lányuk művészeti középiskolába ment, aztán jelentkezett egyetemre is, és ma már festőművész.

A kislányod belépett a kamaszkorba, egyre nehezebb lesz vele, ha gyorsan nem változtatsz a viselkedéseden. A nevelést szeretettel, kis szigorral úgy kell folytatni már pici kortól, hogy jó kapcsolat legyen a szülő és a gyerek közt, csak akkor lehet elviselni a serdülő gyereket. Valami nagyon elromlott, ha folyton ordítoztok egymással.( És az sem mindegy, hogy mit mondtok olyankor.)Szakíts magadnak időt, legyél otthon, mikor ő otthon van ! Pl. készítsétek együtt a vacsorát, egyetek együtt. Sokszor nehéz a serdülőt szóra bírni. Én azt tapasztaltam a fiaimnál, hogy akkor beszélgettünk, mikor nekik volt hozzá kedvük. De ahhoz itt kellett lennem. Nálunk nem volt ordítozás. Néha én felemeltem a hangom, de ha esetleg ők tették, leállítottam őket. Az anyjával nem viselkedhet akárhogy a gyerek ! Folyamatosan éreznie kell, hogy az anyukája őt szereti a legjobban a világon ! Attól még vannak határok a gyerek viselkedésében, és kötelező feladatai, mint a tanulás. De a háztartásba is be kell fogni ! Te nem a gyerekek rabszolgája vagy ! Tudják, mennyibe kerül a megélhetésetek ,mire mennyi pénz kell ? Én ilyesmiről is beszéltem a fiúkkal, hogy tudják, az élet nem kívánságműsor, mindenért meg kell dolgoznom, hogy nekik legyen hol lakni, ruházattól a tanszerekig, különórákig, stb., mi mindenre kell a pénz. Beszélgetni, beszélgetni !

Azzá mindenképpen te formaltad hogy nem hajlandó semmiben sem segíteni. Szerintem igenis meg lehet magyarázni, rávezetni időben jatekosan hogy mit kell otthon segiteni es nagyon korán elkezdeni, amikor még játéknak tekinti. Mivel egyedül maradtál velük sem időd sem energiád nem maradt, ezt megérti itt mindenki szerintem de a gyerek olyanná válik amilyenne formáljuk kicsinek.

A hisztiket még nagyon kicsi korában kezelni kell mert ha nem akkor igen elszabadul a pokol, baratnomnel latom ezt, rahagy mindent a lányára mert belefáradt es egyre csak rosszabb a helyzet. Elfogyott a türelme, emiatt sem szabad senkit sem elítélni de azert időnként felnőttként szedje már össze magát es próbálja nevelni azt a gyereket mégha úgy érzi belefáradt. A gyerekek ertelmesek, mindent el lehet nekik magyarázni, rávezetni, türelemmel, ha az már nincs iranyukban na akkor mar valoban remenytelen a helyzet. A lányod csomó mindenben tehetséges te pedig a különc szót valahogy nem jó értelemben használod. Neked kell jelen pillanatban összeszedni magad turelmileg és megpróbálni helyrehozni a dolgokat, mélyen magadba nézni es elismerni te hol rontottad el, még nem késő helyrehozni de ha te csak haritod mindenki masra a felelősséget akkor a helyzet csak rosszabb lesz. Haragudhatsz itt mindenkire aki hasonlót ir de felesleges, igen, sanszosan nem könnyű eset mostmár de erről leginkább a nevelése tehet...

Gyerek... arról beszél amit szeret, a felnőttek is ilyenek egyébként, a legtöbb ember arról beszél amiről szeret... ha egy téma akkor 1 téma, ha kettő akkor kettő... nem értem, miről szeretnél beszélgetni egy 12 évessel? 1 hétig tojást ettetek... és? Ő örömét lelte benne... nyilván akkor örült neki mert valami ment neki, szépen át lehetett volna vezetni más irányba is, mást megtanítani neki és akkor egy másik hétig mást esztek.

De most csak kiragadtam valamit...

Ahogy írsz róla szörnyű olvasni, nem is tudom mit érezhet az a kislány de egyértelműen nem azt, hogy szeretik... a fő probléma veled van nem vele, ilyen korban a szülő a hibás nem pedig a gyerek :-(

A pálya széléről könnyű focizni..Ugye???

Én neveltem ilyenné??

Én hétfőtől vasárnapig azon dolgozom h nekik jó legyen.De ne mond azt h egy 12 éves gyereknek leesik a korona a fejéről ha pl megeteti a kutyákat vagy elmosogat..Én formáltam ilyenné??Van egy alap természete..Erre raájön az apja nevelése vagy nem nevelése inkább.Az h a hülye fizet neki amikor valamit csinál és meg el is mondja h iiiitt..Hát mosogat meg fát hord..Órabérben bammeg..Itthon nincs fizu neki.. nem is csinál semmit..Megy a hiszti meg az elvárások.

Hagyd azt a gyereket kamasznak lenni! És fogadd el olyannak amilyen!

Mondom ez ugy hogy jómagam is megjártam többféle hadak útját ebben a témában...én is voltam azon a szinten, hogy inkább menjen az apjához mert én már tehetetlen vagyok. Mindent kipróbáltam, üvöltöttem, ráhagytam, könyörögtem, büntettem...lehetetlen viszonyunk volt, reménytelennek tűnt. Egész nap a gép előtt ült, ott akarta hagyni a középsulit.

Szintén egy különc gyerekről beszélünk aki "elvan a kis világában"

Addig mentek a harcok, amíg mellé nem álltam. Odaültem a számitógéphez úgy, hogy marhára nem érdekel. Megkértem mesélje el mit alkot rajta. Lelkesen mesélte. Megtanultam a forma-1es dolgokat hogy tudjunk beszelgetni róla. És...dícsértem, dícsértem bármilyen apróságért is. És azóta is. Megkérem hogy a műszaki dolgokat ő intézze itthon mert abban ő a legjobb. És megköszönöm ha segít.

Az elfogadás...ha azt érzik hogy az az ember nem fogadja el őket olyannak amilyenek, akire legjobban számítanának...tuti hogy morgós kamaszok lesznek. Miközben a kamaszkor amúgy is morgós korszak, a legcukibb kislányka is rádcsapja az ajtót 12-18 évesen. Ő különc és egyben tehetséges-legyél rá mérhetetlenül büszke éa támogasd abban amiben jó.

Lassan, kb fél év alatt kezdett visszaépülni a fiam bizalma felém. Nem pár napos melót igényel...és brutál nagy türelmet, kitartást és toleranciát. És igen: NEKED kell első lépésben változni/változtatni, ne tőle várd a kezdeményezést. Ő még keresgéli önmagát, az útját.

Szerintem minden gyerekkel megvannak az anyáknak a maga problémái, csak néhány szerencsésnek nem. Ennek ellenére én régen hallottam valakit így beszélni a gyerekéről.

Én évekig hallgattam a fiam azon témáit, amikről fogalmam sem volt, és egy dekát sem érdekelt, de mégis a fennmaradó kommunikáció miatt beszélgettem vele. Kérdezgettem, mert tudtam, hogy neki ez az érdekes és fontos.

Egy dolgot megtanult, hogy az anyja mindent félbehagy, és érdeklődve figyeli, ha szeretne valamit mondani/mesélni.

Hidd el, hogy neked kell közeledned, ő nem fog, ha ez azzal jár, hogy összeszorított foggal kell olyat csinálnod, amit szíved szerint nem tennéd akkor is. És igen, mosolyogni is kell hozzá. Ha látja, hogy fontos neked, ami neki, akkor sokkal könnyebben nyílik meg. Persze akkor, ha a háttérben nincs egyéb problémátok egymással, mert a hangvételből én kicsit azt szúrtem le, hogy te sem vagy túl kedves hozzá...

"Csak annyit mondtam, hogy amilyenné nevelted, most olyan".

Én erre reagáltam!

Köszönöm, remélem nem bújkál bennem semmi! Még jól érzem magam, nem vagyok beteg.

Neked és mindenkinek jó egészséget kívánok én is! A jó egészség kívánása ebben az időszakban ráfér mindenkire.

Nem tudom, mit kellene tenned. Szakemberhez fordulnék én. De nem láthatunk bele az életetekbe,ítélkezni nem tudok.

Nincs nálam a bölcsek köve. Auzt tudom, belepusztulnék, ha ilyen lenne a kapcsolatom bármelyik gyerekemmel.

Remélem rendeződik nálatok is a helyzet! Próbálj megnyugodni, mert furcsa mondatokat írtál le, számomra furcsa helyesebben.

Hiszen ezt írtam én is....

"Lássuk be, hogy javarészt a környezet tanítja, befolyásolja, alakítgatja a kisembert."

Na mindegy is.

Fi-nek nagyon sok sikert és kitartást!

Neked pedig nagyon jó egészséget!

Kijön..De azért vannak ott is harcok bőven..Feszegeti a pofonládát ahogy a tesó fogalmaz.

De fontos:Nálunk nincs erőszak vagy pofozkodás..Semmi..Én nem ütöm meg egyiket sem..Így ez neki is tilos.Szerintem nem megoldás semmire sem..

A testvérével kijön?

Vannak barátai?

Na itt kezdődik a baj!

Bizonyára a lányod is ezt tapasztalja, ha véleményt formál, ha másként lát, akkor kuss van, vagy egyszerűen odavágod, hogy "ne ítélkezz". A vélemény és valóság nem egyenlő az ítélkezéssel!

Lássuk be, hogy javarészt a környezet tanítja, befolyásolja, alakítgatja a kisembert. Csak annyit mondtam, hogy amilyenné nevelted, most olyan.

Ebben semmi bántó nincsen.

Benne vagyok én is és nagyjából embert kellene ölnie egyik-másik gyermekemnek, hogy így vélekedjek róla, de akkor is én neveltem olyanná, ha azt tenné, mert engedtem ezt+azt....

Ha tetszik, ha nem.

Kb ovis kora óta mondják h különc..Akkor már kezdődött ez az ábrándozás..Oké.még kicsi..Mondták..Elvolt mindig a saját világában..Onnan kizökkenteni nehéz volt vagy lehetetlen.A feladatokat ő nem megoldotta hanem logikát keresett benne.Pl volt 5 cipő a képen és keresd meg az egyformakat....Ő a párját kereste meg..Vagy folytasd a sort ..ő visszafelé rajzolta az ábrákat..még más szülő 5 percet volt a fogadóórán én 15 percet..

Nagyon szerették a tehetségét.Mindig is kilógott a sorból.Azt mondtak vagy művész lesz vagy mérnök.

A suliban mindig kitalált vmi játékot vagy programot..A többiek kiscsibeként követték...Mindig is jól rajzolt..Mindig kreatív volt mindenben..Csak a matek ami nem fekszik..

Szóval különc..Így nehéz megtalálni a közös hangot főleg ha ő nem partner..